Vissza

Oldalak: 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9. | Home

Elgondolkodom - tehát
elvagyok... /x/
* * *
Ez a kor sem rosszabb,
mint a többi. Csak hát benne
élek, engem érint minden fe-
kélye.
* * *
- Mi most boldogok vagyunk,
ugye?
- Igen.
- Milyen kevés elég hozzá...
/x/
* * *
A korlátozott tudás soha
nem visz előre, csak gátol.
Ha tudás - akkor csak egye-
temleges lehet.
* * *
Belefáradtam, mindent
leírtam már, még azt is,
hogy " Belefáradtam, mindent
leírtam már. " De tényleg,
csak ismételni tudom önma-
gam, elmélyíteni nem. Elju-
tottam énem végességéhez -
csak egy út maradt: feladni
azt...
* * *
Fölismerni az emberi
élet koherenciáját, azonos-
ságát, s önmagadat, mint e
halmaz mindenből részesülhe-
tő tagját.
* * *
Muszáj hinnünk a Sors-
ban, mert a véletlenek elvi-
selhetetlenek számunkra. /x/
* * *
A változatosság fűszere-
zi meg és a választás lehe-
tősége teszi elviselhetővé
az öröklétet.
* * *
Az emberi élet alapfel-
tétele a halál-utániság nem
ismerete.
* * *
A bizalom iskolája: a
barátot tekintsd úgy, mint
ellenséget, az ellenséged
pedig úgy, mint - ellensé-
get.
* * *
...az illékony élet...
* * *
Nem törvényszerű a tö-
mörség, ha a lét ellentmon-
dásairól próbálunk elmélked-
ni. A rövidség mindig korlá-
toz, mindig szűkít, általá-
nosít, a hosszas kifejtések-
kel pedig az ellentétekhez,
a kettősségekhez jutunk.
Megint zárt a kör...
* * *
Az én világegyetemem az
én sajátságos törvényeimmel
- kívülálló számára hozzá-
férhetetlen. Megszűnt a gon-
dolati közösség...
* * *
Ebben a korban az ember
elvesztette cselekvőképessé-
gét, csak tehetetlenül sod-
ródik, képtelen véghezvihető
terveket kovácsolni, kiszol-
gáltatottja a bomlasztó tár-
sadalmi jelenségeknek. Már
nincsenek kételyek, felesle-
ges előre kalkulálni. Az em-
ber elveszett az általa te-
remtett világban, elnyeli
mocsara. Meghasonlik...
* * *
Véleményalkotásnál soha
nem érhető el teljes abszt-
rakció. Még a hangulat is
erősebb az észérveknél...
* * *
... egy sajnálatra méltó
tragikus hős, aki a halál
után érzett olthatatlan
vágyban szenved. Rosszabb
mint a halál, arra ítélni
egy lényt, hogy örök tanúja
legyen a világegyetem célta-
lan mozgásának... /x/
* * *
A lélek mindig sóvárog
valami után, valami Más
után, ami a legtöbb esetben
elérhetetlen. Visszahozha-
tatlan hangulatok, a múltba
süllyedt emlékek...
* * *
Isten hatalma és országa
elég nagy ahhoz, hogy kobol-
dokat is megtűrjön birodal-
mában. /x/
* * *
Egyszerűek a titkok: a
test és a lélek nyugalma, az
akarat végtelen ereje, a
megelégedni tudás.
* * *
Az ember rabja lehet a
szabadságnak is.
* * *
Az akarat és tudás egy.
Akarni és tudni egyidejű.
* * *
Az örökös lázadás is
csak a kisszerűség egy for-
mája. Az emberiség fele meg-
alkuszik, a másik fele lá-
zad.
* * *
Az örök dolgok közül:
szeretet, remény, Isten -
amik segítik kitölteni a
nyomorúságos emberi lény
semmiben lebegő üres, esendő
létét...
* * *
Akkor tűnik el véglege-
sen a gyermekkor, mikor fel-
ismerjük, hogy mi is halan-
dóak vagyunk. /x/
* * *
Reméljük, hogy a fájda-
lom, a szenvedés legalább
közelebb visz az igazság-
hoz...
* * *
Mi kell több? Látni a
jövőt, tudni a múltat, érez-
ni a jelent. A Létezés elha-
zudhatatlan öröme...
* * *
Minden leírandó dolognak
ezerszer is formát talál-
hatsz, a tökéletességet so-
hasem érheted el, mert az
kimondhatatlan az embernek.
* * *
Az anyag megváltozik, az
élők elpusztulnak, az embe-
rek meghalnak - csak a sze-
retet nem múlandó. Csak a
szeretet képes fenntartani
ezt a világot.
* * *
A megkeseredett világ-
képtől való menekülés utáni
eszeveszett vágyakozás hajt-
ja az embert a mindennapok
túlélésében.
* * *
A saját igazságaim csak
légüres térben állnak meg. A
való világban, ahol ál- és
valódi igazságok hemzsegnek
át- meg áthatva egymást, az
én világrendem sem maradhat
érintetlenül. És ez megha-
sonlásra késztet...
* * *
A létezés fájdalommal
tölt el MOST, de kizárólag
csak a létezés ad lehetősé-
get a maradéktalan boldog-
ságra is.
* * *
Az ember egy sötét bör-
töncellában a falhoz láncol-
va is élhet produktív éle-
tet. De mi, a korlátozatlan
szabadságunkkal vajon tu-
dunk-e élni?
* * *
Elkerülni a házasságot,
mint páros magányt... /x/
* * *
Ezen a világon még na-
gyon kevesen bizonyították,
hogy méltóak a létezésre. Én
is szeretnék bizonyítani...
* * *
Milyen végtelenül pará-
nyi mozzanatok határozzák
meg a lélek állapotát és
ezek mennyire nyomon-
követhetetlenek! Minél erő-
sebben akarod megragadni
őket, annál gyorsabban
siklanak ki a kezeid kö-
zül...
* * *
Alkotni igazán csak a
lélek nyugalmi állapotában
lehet. A zaklatott állapot -
öröm vagy bánat, egyre megy
- elvonják a szent figyel-
met.
* * *
A szabadságba csak egy-
szer kell belekóstolni.
* * *
A tudás szereti a mun-
kát. Ezen a világon minden
magasabbrendű - művészet,
bölcsesség, szeretet - csak
azt látogatja meg, aki meg-
dolgozik érte.
* * *
Az én életemre is csak
egyetlen mentség van: a pro-
duktivitás...
* * *
Lehet, hogy az élet lé-
nyegét a gondok, a kudarcok
adják? Hogy a boldogság nem
is élet, hanem valami más?
* * *
Az ideális szerelem il-
lúziója akkor kezd gyógyít-
hatatlanul töredezni, amikor
kiderül, hogy a másiknak
önálló, független, sajátos
egyénisége van. Vagyis tu-
lajdonképpen, akkor amikor
megszólal. A hamisítatlan
szerelem nem áll meg a való-
ság talaján.
* * *
Szerencsésnek mondhatom
magam, mert megtehettem,
hogy mindig csak előre néz-
zek és ne kelljen a múltbéli
hibás döntéseken rágódnom.
* * *
Eljutni a visszavonult-
ság olyan fokára, amikor már
örömmé válik a lemondás...
* * *
Minden úgy van a legjob-
ban ahogy van. A fennálló,
teremtett rend elleni láza-
dás szükségszerűen elbukás-
hoz vezet. Még jó, hogy el-
múlnak a dolgok...
* * *
... nem látom a halálom
- bárcsak láthatnám...
* * *
Mindig az univerzalitás-
ra, az egyetemességre töre-
kedni, nem beleveszni a kül-
sőségekbe, nem behódolni
efemer törvényeknek, csak az
örök, változatlan - változ-
tathatatlan morális paran-
csoknak engedelmeskedni...
* * *
Az írás egyik lényegi
előnye a beszéddel szemben
abban áll, hogy nincs egy-
idejűség, lehetetlen az
azonnali ellentámadás - így
bizonyos fokú sebezhetetlen-
séget biztosít.
* * *
Az embernek mindig szük-
sége van a saját lakatlan
szigetére, ahová az élet vi-
harai közepette visszahúzód-
hat. És jó tudni, hogy ez a
sziget belül mindig létezik
és az elemek legnagyobb tom-
bolása sem árthat neki. De a
legkisebb fuvallat is
elsodorja, amit mi támasz-
tunk ostoba gőgünkben.
* * *
Az élet végül is abból
áll, hogy a maradandót, az
el nem múlót próbáljuk meg-
találni. De mindig, minden
kicsúszik görcsös ujjaink
közül...
* * *
Jelent csak a múltra le-
het építeni. Emlékek nélkül
az Én csak üres fogalom.
* * *
Megtagadható-e a környe-
zet, az élettér? Van-e hatá-
ra a világ iránti közönynek?
* * *
Mi a legrosszabb, ami az
embert érheti? Mert a halál
bizonyosan nem az. Talán in-
kább a halhatatlanság elvi-
selése a legrosszabb. Így
nincs mitől félnem, amíg
meghalhatok...
* * *
Úgy tűnik, életem megha-
tározó jellegzetessége e há-
rom dolog fontossági sor-
rendjének felcserélődése:
pénz, gyűlölet, nők. Ez a
pár dolog erőforrásaimnak
kb. 85-95 %-t köti le. És
csak a maradék néhány száza-
lékot tudom a produktív élet
lehetőségeinek megteremtésé-
re, valamint az önmegvalósí-
tás igényes feladatára for-
dítani. Jelen körülményeim
között - és itt a mentális
fejlettségi fok a mérvadó -
őszintén szólva képtelen va-
gyok ezeken az arányokon
változtatni, netalántán azo-
kat felcserélni. Pedig kizá-
rólag ez utóbbiak teszik
életemet igazán kibírhatóvá
és tartalmassá - és valójá-
ban ezek minősítik létre ér-
demesnek...
* * *
... most elveszítettél
valamit az életedből, amit
soha nem fogsz tudni pótol-
ni. Így megy az ember a sír
felé, eldobálja mindazt ami-
je van, s aztán előáll vala-
ki aki őt is eldobja az út-
ból... /x/
* * *
Ahhoz, hogy az ember az
élet egyes formáit elbírja,
nem csak akarni kell, de egy
bizonyos időnek a beérése is
szükséges. /x/
* * *
A legnyomorultabb érzés,
ha a világ meghazudtolja az
álmaimat...
* * *
... ahhoz, hogy én ember
legyek, nincsen másokra
szükségem... /x/
* * *
Múlik az idő - s én nem
tudok már beszélni, még ön-
magamnak sem. Nincs segítség
- még belülről sem. El kell
múlnom - jel nélkül...
* * *
A boldogság egyetlen
pillanatig tart, s máris el-
röpült, mert a boldogság nem
emberi...
* * *
Nevezheted egységes ren-
dező elvnek, Teremtőnek, vi-
lágszellemnek, természetnek,
gondviselő Istennek, bármi-
nek - de létezését nem von-
hatod kétségbe.
* * *
Annál gyorsabban repül
az idő, minél jobban tudatá-
ban vagy rendkívüli fontos-
ságának. Az idő önpusztító.
* * *
Alaptörvény, hogy el-
buksz. Mert a világ nem az
emberi törvények szerint ké-
szült.
* * *
Az ember megrázza magát:
múltját, jelenét kidobja,
minden barátság, szerelem
lehull róla. S az élet megy
tovább...
* * *
A vallás hatalma tagad-
hatatlan az emberi lét fö-
lött. Óriási erőket képes
mozgósítani a végtelen utáni
sóvárgás.
* * *
Ebben a korban az ar-
cunkra álarcot húzunk, ezt
egy újabbal keretezzük, majd
ezeket egy harmadik mögé
rejtjük, és így tovább a
végtelenségig. Míg végül már
magunk sem ismerjük fel a
saját arcunkat...
* * *
... a Káosz harmóniá-
ja...
* * *
A filozófiák, életböl-
csességek csak tompítani
tudják az élet metszően fáj-
dalmas mivoltát. Én a fáj-
dalmat teszem alapelemévé.
* * *
Az élet csak várakozás,
remény az elviselhető élet
eljövetelére. /x/
* * *
... muszáj mindig és
mindenkinek változnia, itt
nincs és nem lehet megállás
soha - most sem vagyok
ugyanaz... /x/
* * *
Magát az életet kutatom
- de az értelmetlennek bizo-
nyult. És én még az élet ke-
gyeltje vagyok...
* * *
Nem vagyok analizáló el-
me. A tudomány, az irodalom,
a természet csodája csak
annyiban érdekel és fontos
számomra, amennyiben meg tud
indítani. Csak az emberi ér-
zelmi vonások számítanak. És
még itt is csak a saját,
korlátolt, önző világom...
* * *
... magamba emeltem a
rosszat, a romlást, a pusz-
tulást, a gyűlöletet és a
halált...
* * *
Hinni akarunk a múlha-
tatlanban, de nem tudjuk a
feltörő kételyt örökre elal-
tatni...
* * *
Ki szabta meg a végig-
élendő élet törvényét? Ki?
* * *
A túlvilág nemléte bebi-
zonyíthatatlan, és ez az
idők végezetéig ad erőt el-
viselni az életet.
* * *
Tisztán érzem, mint rom-
bol a kor, amelyben élnem
kell. S még hány metamorfó-
zison megyek át, hány alakot
kell még felöltenem? Minden
nap változom - a tegnapi Én
már fényévekre van.
* * *
... csak a magam világ-
egyetemét ismertem föl...
* * *
... amíg süt a Nap - ad-
dig mindig itt leszek...
* * *
Csak az alkotás teszi
igazán emberré az embert.
* * *
Húsevők! Elvenni egy
életet, hogy a magadét
fenntarthasd?
* * *
Életpályám már túlságo-
san is kezd hasonlítani a
szürke átlagpolgáréra. Belül
hatalmas csúcsokat hódítot-
tam meg - de kívülről senki-
nek látszom. Mintha holtpon-
ton lennék az erők kioltott
egyensúlyában, nem emel föl
és nem húz le semmi, nem za-
var semmilyen hullám...
* * *
Minden embernek megvan a
maga kirívó, jellegzetes jó
tulajdonsága. Néha a gonosz-
sága az. Mindannyian egyen-
lőek vagyunk.
* * *
Minden könyv kompromisz-
szum, megalkuvás, mert egy-
millió szóval, ezerfélekép-
pen mondja ki az egyetlen
lényeget.
* * *
A saját törvényeimért
kizárólag én vagyok a fele-
lős.
* * *
... Lét és Idő keretei
közül mindent kiragadni, ami
elérhető...
* * *
Nagy szavakkal dobáló-
dzik, de nem mond semmit! -
a vád igaz és éppen ennek a
semminek a kimondása volt a
legfőbb célom.
* * *
Minden vallás csak töre-
dék, szelete az egésznek.
Minden vallás a maga képére
csonkítja a világegészt.
* * *
Korunk egyik
legembertépőbb problémája,
hogy képtelenek vagyunk el-
dönteni, melyik tudás hasz-
nos.
* * *
Az emberek öröknek hi-
szik életüket, miközben tét-
lenül nézik, ahogy elmúlik.
/x/
* * *
... csak a lehetetlenen
lettek úrrá, a csodára még
várniuk kellett... /x/
* * *
A nagy művészi alkotások
célja: egy szempillantás
alatt álomba merülni, mely-
ben ezredévek és emberöltők
miriádjainak álmait, tudá-
sát, érzését álmodni át...
/x/
* * *
Mindent megteszel majd,
ugye? De ez kevés. Amikor
már úgy érzed, hogy mindent
kiadtál magadból, akkor kell
még valamit adni...
* * *
Meghalunk, a porba hul-
lunk le, csak most kell él-
ni, minden csak kitaláció,
fantazmagória, kiméra. Meg-
születünk, élünk és megha-
lunk. És nincs tovább. Ennyi
az egész. Most élj, mert
több alkalmad nem lesz. Csak
egy életünk van, érdemes hát
úgy leélni, hogy örömünk le-
gyen benne.
* * *
Az emberek erénynek ál-
lítják be a hibáikat és meg-
győződésük, hogy mindig a jó
oldalon állnak. Amikor pejo-
ratívan emlegeted az
"emberek" kategóriát, sose
feledd, hogy te is beletar-
tozol.
* * *
Nem a tudás, hanem a
nem-tudás tesz naggyá...
* * *
Az életben is nem a min-
denáron való diadalmaskodás,
hanem a küzdelem maga a lé-
nyeg...
* * *
A szeretet az élet kö-
zéppontja. /x/
* * *
Érezni a civilizáció
megrendülését, az önpusztító
erőket, a széthullás jeleit,
a csöndes hanyatlást a végső
katasztrófa előtt... /x/
* * *
A bátorság csak annyi,
hogy tudni kell jól félni.
/x/
* * *
A tudás első jeleként
meg akarnak halni... /x/
* * *
A tudás egyetemes útjai
nem forgácsolhatók le semmi-
lyen szellemtudományi ös-
vényre. A tudás egésze sért-
hetetlen. A magam részéről
félek a messianisztikus ta-
noktól és maradok a kontemp-
láció lagymatag közönyében.
* * *
Az ötmilliárd embernek
csak a szeretetre ötmilliárd
szóra lenne szüksége.
* * *
Az örök kétkedés a gon-
dolkozó ember sajátossága -
de egy határ után választa-
nod kell az őrület és a hit
között.
* * *
A gonoszság gyakran leg-
először önmagát pusztítja
el. /x/
* * *
A felhőtlen öröm, hogy
megtaláltam az igazságot -
vagy csak azért, mert a sa-
ját igazságomra leltem rá?
* * *
Az egy, érinthetetlen,
oszthatatlan világegész után
kutakodni - és széttöredezni
ebben a lehetetlen vágyako-
zásban.
* * *
Mindig a világ kettőssé-
ge, szembenálló erői - ezt
látom mindenhol. Valódi ele-
me, lényege-e vagy csak szá-
momra tűnik így a mentalitá-
som miatt?
* * *
A források nagyszámúak,
de kevés az igazán szomjúho-
zó...
* * *
Az ember sohasem lehet
igazságtalan önmagához. Mert
ha igazságtalan, már nem ön-
maga felé fordul.
* * *
Egy zárt rendszer erő-
forrásait mindig a rendsze-
ren kívüli tényezők határoz-
zák meg.
* * *
Ha önmagamra nézve köte-
lezőnek ismerek el egy er-
kölcsi törvényt, nem befo-
lyásol, hogy mások ugyanúgy
elfogadják-e azt a törvényt
önmagukra nézve.
* * *
... a magam képére for-
málom a világot...
* * *
Minden művészetet össze
kell kapcsolnunk, hogy iga-
zán ábrázolni tudjuk a szel-
lemet. Egyedül elégtelenek.
* * *
Önmagam fölött vagy mé-
lyen alatta vagyok csak ké-
pes eggyé lenni az egésszel.
Középütt csak töredék va-
gyok.
* * *
Sodor a világ, a válto-
zások szele. Nem te döntesz:
süllyedsz vagy emelkedsz...
* * *
Megérteni és megbocsáta-
ni az anyag, a mulandóság
bűvkörébe szédült emberek-
nek. Mindenki megtalálja a
maga igazolását.
* * *
A szerelem az esélyte-
lenség művészete.
* * *
A vallás minden alapját
képes egy világosan gondol-
kodó ember megteremteni.
* * *
Az emberiség az anyag
megmunkálásával, materiális
síkon való ügyködésével csak
időleges sikereket ért el,
hosszabb távon a káoszt kap-
ta eredményül. Csak a szel-
lemmel való együttműködésben
születhetett maradandó alko-
tása.
* * *
A valójában nagy gondo-
latokat csak önmagunknak
mondhatjuk ki.
* * *
Minden világi dolog kor-
látozza a szellemi világok-
kal való foglalatoskodás le-
hetőségét.
* * *
Lehet-e a folytonos út-
keresésben véglegesen utat
téveszteni? Nem látok meg-
dönthetetlen bizonyítékot
egyetlen világnézet abszolút
igazsága mellett sem.
* * *
... magasra teszem a
mércét, még akkor is ha a
magam életét keserítem
meg...
* * *
Eldönthetetlen, melyik a
rosszabb: ha az ember látja
vagy ha nem látja a jövőjét.
* * *
Nem a megérkezés, a cél
a fontos, hanem maga az úton
levés. A folyamat magasabb-
rendű, mint az eredmény.
* * *
Mérhetetlen parány az
ember és mégis mély titkok
tudója. De minden magasztos-
ságunk, minden szellemisé-
günk ellenére egyszerűen
alulmaradunk a világ kimond-
hatatlanságával és megragad-
hatatlanságával szemben.
* * *
... hogy ne gyűlöljem
meg az embereket, kerülnöm
kell az érintkezést velük.
* * *
Az, és csak az a nagy
ember aki... (Ezt a mondatot
mindenki úgy fejezi be, hogy
ő is beletartozzon ebbe a
dicsőséges halmazba.)
* * *
... a világ minden szen-
vedését magunkra venni...
Ezért érdemes lenne élni -
még meghalni is...
* * *
A látás mindig aktív,
valami cselekvő, valami ér-
telmező. Csak a tiszta kon-
templáció lehet elfogulat-
lan.
* * *
Még nem vagyok Isten.
Miért törődjek az emberek-
kel? Ha már Isten vagyok,
miért nézzem az embereket?
* * *
Képes vagyok nagy érzel-
mekre - de nem engedem elha-
talmasodni őket magamon...
* * *
Egynek, Egésznek, Töké-
letesnek, Befejezettnek len-
ni - és ebbe a kínba, vágyba
széthasadni, széttöredez-
ni...
* * *
Nem tudom szeretni az
embereket. De legalább azt
elérném, hogy gyűlölni se
tudjam őket...
* * *
A lehetetlen már-már le-
hetségesnek tűnt, bár a le-
hetséges még mindig lehetet-
len maradt... /x/
* * *
Az álomélmények átadásá-
nál csak a másik szenzibili-
tására, empátiájára hagyat-
kozhatunk. . Csak abban bízha-
tunk, hogy hasonló élményei
révén képes egyenértékű ér-
tékviszonyokat teremteni, s
így bennünket áttételesen
megérteni.
* * *
A tudatos gondolkodásnak
az Én-be való beleszédülés a
veszélye. De ezt vállalni
kell.
* * *
Nem elég megelégedni,
beleégni önmagunk
felmagasztosításába. Keresni
kell a következő célt. Mind-
halálig keresni kell...
* * *
Megtanulni az állatoktól
az alázatot...
* * *
Az erős érzelmek első
áldozata mindig a logika.
/x/
* * *
Az élet titka nem prob-
léma, amit meg kell oldani,
hanem realitás, amit át kell
élni. /x/
* * *
Az emberiség találmányai
közül a magány legcsodála-
tosabb.
* * *
Az összhang, a rend, az
ellentétek kiegyenlítése fe-
lé törekszik. Rendkívül
vonzza a testiség, de csak
azért, hogy a letisztult
szellemiség felé törjön.
Benne állandóan ott kísért a
Sátán és állandóan legyőzi.
Mindig mindent van ereje új-
rakezdeni. Gondolatai a vég-
letek között csapongnak,
örök harcot vív benne a fent
és a lent, a véges és a vég-
telen... /x/
* * *
Alapparancs az emberiség
számára: boldog légy vagy
halott!
* * *
... haljak a Halálnak -
az életnek pedig éljek...
* * *
Képesnek lenni az élet
minden megnyilvánulásai kö-
zepette magát az életet mű-
vészetté átlényegíteni...
/x/
* * *
Bánt az elképzeléseink,
vágyaink és a cselekvési te-
rünk között feszülő felmér-
hetetlen szakadék.
* * *
Az ember a legrégibb mű-
alkotás. /x/
* * *
A tagadásnak csupán az a
szerepe, hogy távol tartsa a
tévedést. Az emberi elme
csak a legvégső esetben me-
nekülhet a szkepticizmushoz.
* * *
Honnét jöttem én e vala-
mibe, amit halandó életnek
vagy inkább élő halálnak ne-
vezzek? /x/
* * *
Írók figyelmébe: "Elné-
zést kérek az olvasótól,
amiért formáltam gondolkodá-
sát."
* * *
Csak azt tarthatom alá-
zatos embernek aki ismeri és
használja a következő kife-
jezést: "Nem tudom."
* * *
Az időbe ágyazott ember
létének abszurd ellehetetle-
nülése: a múlt emlékei meg-
kopnak a jelen hajszájában,
az ittlét gyökértelenné vá-
lik, a jövő elkövetkezendő
pillanatai sem kiszámítható-
ak, megjósolhatatlanok, a
hosszú távú tervezés értel-
metlen. És a lenyűgöző cso-
da: az emberi élet napról-
napra megvétózza e tagadha-
tatlan törvényszerűségeket
és diadalra viszi törékeny
életét.
* * *
Azt a helyet keresem,
ahol a munkám értelmet nyer,
főleg az én szememben, ahol
igazán szükség van rám és
ahol távollétem hiányt szül.
De hát ki az, aki tudja a
helyét? Néhány úgynevezett
elhivatott emberen kívül -
papok, orvosok, "művészek" -
szinte mindenki kallódik -
szerepet, arcot, feladatot
veszítvén.
* * *
Igyekeztem megmérni a
világot és megérteni, úgy,
hogy annak én is szerves al-
kotórésze vagyok, de már a
felmérés folyamatában megta-
gadtam magam a világtól,
végeredményként pedig el sem
ismerem önmagam a társadalom
tagjaként. Idegenként szem-
lélem ezt a kollektív őrüle-
tet, a világot - amely mégis
permanens, változatlan, örök
és megélendő...
* * *
Tulajdonképpen minden
menekvés a lét fájdalmai
elől, annak megtagadását je-
lenti. Pótlékok, mellékösvé-
nyek, meghunyászkodások, kö-
zöny. Minden kísérlet az
élet elviselhetővé tételére:
hazugság, mert nem azt te-
szik, hanem elvonatkoztatnak
a Lét síkjáról. Mert a Lét
kibírhatatlan...
* * *
A fennálló társadalmi
berendezkedés és rend ellen
mindig lázadni kell, de a
harc a kezdettől fogva ku-
darcra van ítélve, mert a
társadalom többséget képvi-
sel.
* * *
Az igazi titkok az ál-
mokban rejtőznek, az öntudat
kioltása utáni lebegés im-
pulzus nélküli bensőséges
világában, tulajdonképpen az
Én, de nem a világ megszűné-
se után, a korlátlan szelle-
mi lehetőségek önzetlen bir-
tokbavételével. De jön a ri-
deg ébredés a test megélésé-
re és b betolakszik a kérlel-
hetetlen, közönyös valóság -
minden elveszett...
* * *
Az eretneket megégetik,
de az eretnekség mindig va-
lami újat, fejlődőt jelent.
* * *
A tehetség csak akkor
érvényesül, ha szorgalommal
párosul. Egyébként csak
ügyesség marad.
* * *
Hasonló hasonlónak örül
- de azok a legtartósabb,
stabil és boldog kapcsola-
tok, ahol a jellemvonások
nemcsak azonosak, hanem re-
mekül ki is egészítik egy-
mást. Így jön létre az
egész.
* * *
Az egegyén cselekvési ha-
tóköre mindig eltörpül a vi-
lág jelenségeit mozgató erő-
potenciál mellett. Ha a meg-
váltásához gyenge is vagyok,
még akkor sem vagyok felha-
talmazva egyetlen élőlény
elpusztítására...
* * *
A napok egyfajta lan-
gyos, fullasztó posványra
hasonlítanak, se előre, se
hátra. Csak az Írás az
egyetlen érték, az enélküli
élet mintha nem is élet len-
ne. Nincs kimozdító hatalom
ebből a megfeneklett hely-
zetből. Most még a halál is
csak jutalom lenne, mert
borzalmasabbat érdemelnék.
* * *
Az emberi lét megbék-
lyózza az ember fölé emel-
kedni kívánkozó szellemet.
* * *
Lehet-e írni anélkül a
ötrő, kínzó gondolat nél-
kül, hogy a leírt gondolata-
im maholnap érvényüket vesz-
tik? A nagy írók gondolatai
akkor is élvezhetőek, ha el-
lentmondásosak illetve ha
ismétli önmagát.
* * *
Mindig vak düh fog el,
ha a világ iszonytató tehet-
ségtelenségére gondolok...
* * *
Nincs kizárva, hogy
asztrál-lények, démonok,
emberfeletti és -alatti szü-
lemények népesítik be köz-
vetlen életteremet . S köz-
ben én amiatt bosszankodom,
hogy pl. elfogyott a müz-
lim...
* * *
Szüntelenül átélni az
élet csorbítatlan teljessé-
gét, minden pillanatban át-
érezni az élethelyzetek ösz-
szességét, folytonosan az
emberi érzelmek totalitásá-
ban létezni, minden tudható
megértésének lehetőségében -
én erről beszélek...
* * *
A legegyszerűbbnek tűnő
problémák is mérhetetlenül
összetettek pro és kontra
érvek átláthatatlan halmazá-
val. Egy véges emberi lény
egyszerűen nincs felhatal-
mazva azzal a lényegi tudás-
sal, amely biztosítja számá-
ra ezen problémák minden
irányba hatóan kielégítő
megoldását. Az egyetlen meg-
oldás: a passzív kontemplá-
ció - ez viszont az ember
társadalmi alávetettségét
tagadja meg. Megoldás?
Hmm...
* * *
Valahol minden igazság
banális közhely, legalábbis
kimondásával azzá válik,
mert minden igazság az ember
mélyén intaktan él.
* * *
Zsibbasztó félelem: sem-
mit sem mondtam ezer oldalon
keresztül...
* * *
Én is csak ugyanazt az
őseredeti, egyetemes "forró
kását" kerülgettem - és ál-
tatom magam azzal, hogy me-
részen bele is haraptam.
Persze jól össze is égettem
a pofámat...
* * *
A magány, az egyedüllét
felbecsülhetetlen értékű,
pótolhatatlan és elengedhe-
tetlen a fejlődés szempont-
jából - de az indító impul-
zusokat csakis és kizárólag
a társadalmi érintkezés kü-
lönböző formái adhatják.
Személyes kapcsolatok nélkül
egyszerűen nincs, nem is be-
szélhetünk egyéni fejlődés-
ről.
* * *
Istenről pedig kell be-
szélni, még az ateistáknak
is, mert nélküle üressé vá-
lik, fensége nélkül semlege-
sen értelmetlenné lesz min-
den emberi megnyilatkozás.
Én gyenge vagyok a hithez,
de a hitetlenséghez is, és
gyengeségemet a végletes
szubjektivizmus hitvány,
dönteni nem merő álarca mögé
rejtem...
* * *
Vajon milyen igazságra
lehet szüksége egy elhazu-
dott világnak, ahol az igaz-
ság abszolút értelemben lét-
ellenes?
* * *
Milyen lehet egy külső
impulzusok által érintetlen
ember? Lehet, hogy nem is
ember, mert bármennyire is
szeretnénk tagadni, csak a
társadalom tesz bennünket
emberré.
* * *
... ahová én megyek -
oda te nem jöhetsz velem...
* * *
Csak keretként szolgál-
jon mindeden mű: mit és mit
nem. Ennyi elég.
* * *
Az ész csodája nem ott
van, amikor megismerünk egy
igazságot, hanem akkor, ami-
kor belátjuk és magunkévá
tesszük mondandóját.
* * *
Az élet kompromisszum.
Inkább szabadon éhezni, mint
rabságban jóllakottan.
* * *
A nagy és nehéz döntése-
ket könnyen kell meghozni.
* * *
A világ örvénylő forga-
tag, állandóan változó erő-
vonalak, folyton széttörő és
megújuló képek sorozata. A
tökéletes komplexitás, de
egyben azonosság is. Vissza-
térő motívumok, a merev egy-
ség vibráló külsőt ölt. Im-
pulzusok, emlékek, benyomá-
sok, fölkavart felszín. A
belső lényeg azonban mind-
örökre ugyanaz. Minden fo-
lyik, á átalakul, megváltozik,
meghal és újjászületik. Mi
marad meg örökké? Csak a
Szellem, ami áthat és mozgat
és éltet...
* * *

Következő oldal