Vissza

Oldalak: 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9. | Home

Megvalósíthatatlan, de
azért kitűzött feladatok:
uralkodni a tudaton, ural-
kodni az érzéseken, érzete-
ken, uralkodni az érzelme-
ken, megteremteni a belső
csöndet, legyűrni a féktelen
vágyakozást, nem kimozdulni
a harmóniából, úrrá lenni
mindazon, ami fájhat...
* * *
Szemlélni és megérteni a
világot - és megváltoztatni
azt, amit megtehetünk...
* * *
Nincsenek hősök, sem
úgynevezett nagy emberek,
csak apró, hétköznapi embe-
rek vannak, akik megfeszí-
tett erővel dolgoznak az
Univerzum titkainak megoldá-
sán. /x/
* * *
Szüntelenül keresem a
továbblépés lehetőségeit,
nem szűnök meg keresni soha.
Talán maga a keresés, a
vágy, a tudásszomj már elég
is, mert a beteljesítés le-
hetetlen...
* * *
Isten is csak egy foga-
lom, de a világ teremtettsé-
gét és szellemi alapjait ba-
josan tagadhatni le.
* * *
Az emberi elme csak any-
nyiban alkotott bizonyítani,
magyarázni, hogyha az egyén
csak önmaga számára teszi.
* * *
A Sorsra nincs törvé-
nyünk - ezért a sors minden
törvényt magába foglal. /x/
* * *
... lassan eltűnök önma-
gam szemléletében...
* * *
Megtette amit akart és
meghalt, amikor megközelí-
tette célját és sohasem is-
merte meg a végső beteljesü-
lés keserűségét... /x/
* * *
Csak az én rendszerem az
igaz, mert nem állít semmit,
még azt sem, hogy "csak az
én rendszerem az igaz"...
* * *
Az elmúlt dolgoknak csak
az adja meg a fényét, hogy
elmúltak. Nem-létük teszi
őket vágyakozás tárgyává.
* * *
A szellemi, igazán szel-
lemi ember számára a civili-
zációnak nincsenek áldásai.
* * *
... halálra dolgozza ma-
gát, hogy életben maradhas-
son - vagy lemond az élet-
ről, hogy halhatatlanná le-
gyen... /x/
* * *
Csak az egyén a lénye-
ges. A többiek: díszlet csu-
pán...
* * *
A tükör a legjobb eszköz
az ÉN fejlesztésére.
* * *
Az ember tehetetlensége:
nem az vagy, nem az számít
amit tettél, hanem amit meg-
álmodtál...
* * *
Félek, hogy önmagunk va-
lósága csak egy olyan álom,
amit nem álmodik senki...
* * *
Minden élet csak frag-
mentuma, csak elenyésző tö-
redéke az igazi, valós, kor-
látlan életnek.
* * *
Az Isten-fogalomban az
egyes szám a lényeges. /x/
* * *
Nagyon elmosódott a ha-
tár a boldogság és a sor-
sunkba való belenyugvó kö-
zömbösség között.
* * *
Minden vallás magában
hordozza a menekvés, a vala-
kire támaszkodás, a felelős-
ség átruházásának lehetősé-
gét. De lehet-e az embernek
enélkül élnie?
* * *
Öröktől fogva vérré vált
vágya az emberiségnek a kor-
látok áttörése, de az embe-
reknek meg kell érteniük,
hogy léteznek korlátok,
amelynél meg kell állni...
* * *
A nagy jellemek magányra
vannak kárhoztatva. Vagy meg
vannak áldva vele?
* * *
A változtatás szükséges-
ségének felismerése már maga
is változás. /x/
* * *
... a csillagok örökké
ismétlődő járásában felmor-
zsolódik az idő, míg végül
megáll. Már csak a tér való-
ságos, a határtalan üres
tér. Az egyedül megmaradt
dimenzió... /x/
* * *
Minden válsághelyzetre
megvan az ellenszerünk, csak
kevés az erőnk az alkalmazá-
sukra.
* * *
Együtt kell üvölteni a
farkasokkal - de keveset
kell együtt lenni a farka-
sokkal...
* * *
Már minden kimondott,
már minden le van írva, még-
is szakadatlanul, végelátha-
tatlanul, körben forog min-
den, egymást üldözve és
hajtva. Minden csak ismétlő-
dik, mindig minden megismé-
telve...
* * *
Meg kell merítkezni az
igazi nagy magányosságban.
* * *
Nem elég csak kérdezni,
néha válaszolni is tudni
kell...
* * *
Pesszimista: szeretek
veszíteni mert igazolja az
elméleteimet.
Optimista: szeretek
nyerni mert igazolja az el-
méleteimet.
* * *
Meg kell teremteni egy
bizonyos fokú külső harmóni-
át, hogy a belső harmónia is
megteremtődhessen.
* * *
... itt nem győzni kell,
hanem csak kibírni...
* * *
Nekem is szükségem van
szeretetre - de meg is adom
magamnak...
* * *
Minden bölcsesség, min-
den filozófiai rendszer csak
kísérlet, csak próba, csak
elmélet: mert képtelenek va-
gyunk a teljes mértékű meg-
valósításukra.
* * *
... annyira szabad, hogy
szinte a szabadsága is gúzs-
ba köti...
* * *
Ha egy férfi azt mondja,
hogy egy nő ne legyen túlsá-
gosan okos, amögött valószí-
nűleg az rejlik, hogy ő túl
buta.
* * *
Milyen lélegzetelállító
hatalma van ennek a szónak:
ÉN...
* * *
A depresszió és depri-
máltság legfőbb oka az, hogy
elpukkannak légváraink, hogy
fölfeslik remekül megszőtt
illúziónk szövedéke és kény-
szerűen szembesülünk a mö-
göttük megbúvó kérlelhetet-
len és meghazudtolhatatlan,
félelmetes valósággal...
* * *
Elvetélt lesz az a na-
pod, amelyen egyetlen le-
jegyzésre érdemes gondolatod
sem született.
* * *
A világot megváltani
vagy legalább jobbá tenni
nem tudó ember tehetetlensé-
géből fakadó mély fásult-
ság...
* * *
Mi a célja, mi a felada-
ta ennek a röpke, múlékony,
tüneményszerű, percekkel
mérhető életnek? Csak annyi,
hogy virtuálisan meghosszab-
bíthatjuk gyermekeink által?
* * *
Tudni kell elfogadni is,
nem csak mindig visszautasí-
tani.
* * *
Az emberek élete folyto-
nos ingadozás a remény, szo-
morúság, kilátástalanság,
öröm, reménytelenség, bol-
dogság, keserűség között. És
nem tudni, melyik az élet
valóságos arca...
* * *
A befejezhetetlenség és
végső soron az egyértelműség
lehetetlensége a legfőbb
gátja egy könyv megírásának.
* * *
Istennek is remek humora
lehet, mert enélkül aligha
tudná elviselni saját te-
remtményét: az embert. /x/
* * *
Szörnyű állapot az eg-
zisztencia-válság, de remek
alkalom a személyiség fej-
lesztésére.
* * *
A szerelem lényege a
kölcsönösség.
* * *
Vannak döntések, amiket
nem tudunk egyedül meghozni.
Nem azért, mert gyengék vol-
nánk, hanem mert nem tudjuk,
hogy miről és hogyan dönt-
sünk.
* * *
Egy fejlett szellem so-
hasem minősít.
* * *
Nem kétkedni kell, hanem
csupán nem hinni.
* * *
Csak a kudarc az igazi
életben való megmerítkezés.
* * *
A szerelmi bánatnak csak
egyetlen gyógyszere van: az
újabb szerelmi bánat...
* * *
Annak, hogy nem vagy
boldog, csak egyetlenegy oka
van: a helytelen gondolkozá-
sod.
* * *
A fájdalom a legbizto-
sabb jele annak, hogy még
életben vagyunk.
* * *
... annyi mindent össze-
álmodik az ember...
* * *
Nem lehet megválaszolni
az élet "érdemességére" vo-
natkozó kérdést, mert a vá-
lasz keresése maga az élet.
* * *
Egy ember élete - céloz-
tam, meghúztam a ravaszt és
kész. S erre mindannyian fel
vagyunk hatalmazva...
* * *
Önmarcangolásból:
JELES...
* * *
... Folytatni akarod az
életed? Én még csak most
kezdem el az enyémet.
* * *
Az értelmes emberek a
legfontosabb beszélgetéseket
önmagukkal folytatják. /x/
* * *
Miért akarod? A kérdés-
ben benne van a válasz is.
Mert akarom...
* * *
Az embert nem a tudás,
hanem a gondolkodás teszi
naggyá. /x/
* * *
... nem tudta megterem-
teni az összhangot. Az egész
életmű gigászi terv, de tor-
zó maradt... /x/
* * *
A megoldást kereső, lé-
nyegkutató értelem jóvoltá-
ból tele világfájdalommal és
bizakodással és szorongás-
sal... /x/
* * *
Ha nem is kell rögtön
elnyirbálnunk minden ehhez
az élethez és világhoz kötő
szálat, fel kell készülnünk
azonban arra, hogy bármelyik
pillanatban elpattanhatnak.
* * *
Embernek kell lenni. Ez
az elsődleges feladat. Min-
den más csak töltelék, ku-
lissza, köntörfalazás...
* * *
Aki nem képes álmodozni,
kénytelen beérni a valóság-
gal. /x/
* * *
Ami megfog: a szavak má-
gikus egymás mellé rende-
zettsége, ami oly mélyen
megindítja az arra fogékony,
érző embert.
* * *
A kifejezés lehetetlen-
sége, a kifejezés-képte-
lenség kínzó állapota hami-
sítja meg a tolmácsolandó
gondolataidat...
* * *
Feltérképezni a bebaran-
golandó szellemi teret, ki-
tűzni a főbb irányelveket -
s már ez sem kevés...
* * *
A lustaság szorgalmas
munkás a kifogások gyártásá-
nak művészetében. /x/
* * *
Az igazságot kutatom, de
ezek az igazságok már nem
csak az én véleményemet tük-
rözik, hanem általános igaz-
ságok. Bár csak azt fogadom
el igazságként, ami magában
hordozza axiómaként az el-
lentétét is.
* * *
Meg kell tanulnunk gon-
dolkozni, kifejleszteni ma-
gunkban egy állandó belső
ingert, ösztönző erőt a gon-
dolatok egzakt, pontos sza-
vakkal való kifejezésének
igényére. De ez nem azonos
az érzések megragadásával.
Az érzelmeknek kell uralkod-
ni rajtunk és nem nekünk az
érzelmeken. Az érzelmek csak
kontrollálatlanul teljesek.
Fájdalom, hogy a gondolatok
viszont elvesznek, ha sza-
vakba öntjük őket...
* * *
Nehéz a definíciója a
"fensőbb embernek", a szel-
lemi embernek. Talán az ön-
magáról és a világról alko-
tott egyéni véleménye, a
gondolkodás kézsége, a mér-
hetetlen szabadsága és ha-
tártalansága. És valami na-
gyon fontos: az alázat az
élet, a világ, az ember to-
talitásával szemben...
* * *
... engem az ember maga
érdekel - de minduntalan be-
leütközöm belső lényegébe...
* * *
Az emberek számára tel-
jes képtelenség az abszolút
szabadság. Már csak azért
sem, mert a testünk rabság-
ban tart. De a lélek nem -
legalábbis remélem...
* * *
... legalább keressem,
amire vágyok...
* * *
..Mindezen törekvéseim
mellett maradéktalanul to-
vábbél bennem a teljes ki-
szolgáltatottság és tehetet-
lenség érzése is, mintha so-
hasem tudnék elrugaszkodni a
való, jelenlegi helyzettől.
Pedig én csak pozitív érte-
lemben hiszek a predesztiná-
cióban. Változatlanul tovább
örvénylik bennem a létre vo-
natkozó érdemes-nem érdemes
kérdés, melyre még viszony-
lag sok tapasztalatom alap-
ján sem vagyok képes vála-
szolni, sőt valószínűleg so-
ha nem leszek képes. És meg-
kockáztatom: talán a kérdés
megválaszolhatatlanságában
rejlő kétség, tépelődés, bi-
zonytalanság az egyetlen erő
és motiváció az élet eszmé-
jének továbbhordozásában...
* * *
Minden megtagadható élet
megérdemli, hogy megtagad-
ják... /x/
* * *
... a nagy álmok nem
jöttek el...
* * *
A való világ cáfolata
mindannak, ami bennünk él.
/x/
* * *
Az önmagából kilépni nem
tudó ember mindig elfogultan
ítéli meg világát, s gyakran
pozitív irányban. Ez a kilé-
pés eleve kudarcra van ítél-
ve, az ember benső lényegé-
ből eredendően.
* * *
Minden emberek által te-
remtett és fölmutatott érték
- mind a gondolatok, mind a
vallás, művészet, kultúra -
csak az emberiség számára
érték...
* * *
... ha el tudná valaki
mondani, mi az élet...
* * *
Mentalitásunk merevségét
jelzi, hogy kívülről várjuk
a változást, s még mélyebb
örvényekbe sodródunk... /x/
* * *
Az ember a születés és a
halál pillanatában teljesen
magára hagyatott. Jobb, ha
arra is felkészül, hogy a
kettő közötti időt is magá-
nyosan tölti el. /x/
* * *
Nyitott vagyok az eszmék
felé, de világom zárt az
eszmehordozók felé...
* * *
Az élet: káprázat...
* * *
Néha csak azért van
szükségünk az embertársaink-
ra, hogy legyen ki előtt fi-
togtatni tudásunkat...
* * *
A tehetség számára egy
nagy, jelentős alkotás lét-
rehozása lényegesen egysze-
rűbb, magától értetődőbb fo-
lyamat mint egy csak szorga-
lommal megáldott lény fog-
csikorgató gyártási folyama-
ta.
* * *
A művészet egyik belső
meghatározottsága, hogy csak
önmaga számára és önmaga
kedvéért létezik. De érdemes
tisztában lenni azzal a
ténnyel, hogy minden ember-
nek lehet, sőt kell, hogy
legyen művészete, ámbátor
valószínűleg van is.
* * *
Az emberi élet a feldol-
gozhatatlan összetettségével
a kétségbeesés szélére
sodorja az önmagába betekin-
teni szándékozó elmét.
* * *
A tudományos kutatás ko-
runkban képes nagyon mélyre
hatolni, szövevényes hálóza-
tot tár fel minden téren, de
a kiindulópont már érvényét
és jelentőségét vesztette.
Nem maradnak csak a
szubatomi részecskék, az
egészet átlátni már lehetet-
lenné vált. A világ megszűnt
koherens egységnek lenni,
beleveszett önnön mélységei-
be...
* * *
Minden filozófia csupán
egy új látószöget fedezett
fel, olyan nézőpontokat me-
lyekből más a rálátás a va-
lójában egylényegű dolgokra.
Így a filozófiai rendszerek
szerepe egy másik világ-
megközelítés kialakítása.
* * *
Az egyetlen ésszerű és
elfogadható hozzáállás az
emberi elmék produktumai és
találmányai iránt a maximá-
lis tolerancia.
* * *
Ahhoz, hogy értelmessé
tudjuk tenni az életünket,
először is hinnünk kell ab-
ban... /x/
* * *
A világ erői lenéznek,
ha nem lépünk ellenük...
* * *
Az egyént mindig moti-
válta a többre vivés vágya,
s természetes, hogy boldo-
gulni ezen a kicsi bolygón
csak a másik szenvedése árán
lehet.
* * *
A kérdés az, hogy benne
van-e az emberben a másik
iránti szeretet. Mert ha
nincs, utólag semmilyen ha-
talom sem plántálhatja be-
le...
* * *
A világ egyszerre mutat-
ja minden arcát és csak a
visszatükröző emberi elmében
ölti fel ezt vagy azt a ki-
fejezést.
* * *
Nem teheti meg egy vilá-
gos gondolkodású ember, hogy
valamit abszolút igazságnak
ismer el.
* * *
Ott veszett a bölcsesség
szeretete, ahol először ki-
mondták a filozófia szót.
/x/
* * *
A gyermek tud hinni az
értékek egyediségében és
változatlanságában, stacio-
nárius, de boldog világegye-
temet lát. Korával együtt
romlik az esélye egy harmo-
nikus világra...
* * *
A szerelemhez, akárcsak
az emberi, érző szív többi
titkához hasonlóan elégtele-
nek a szavak. A szerelem
több, mint amit az ember áb-
rázolni képes, bármilyen
eszközt is válasszon. Csak
átélhető - magyarázni, átad-
ni, tanítani nem lehetséges.
* * *
A történelem, mint a
pénz befolyásának növekedé-
se... Korunkban a pénz az
ember pestise lett.
* * *
A tunya test a lélek fe-
lé továbbítja fásultságát,
megfeszülni kívánó erői a
lelket morzsolgatják hiába-
valóságukban.
* * *
Az emberi kommunikáció
fogyatékossága, hogy valójá-
ban egzakt, pontos szavaink
csak a tárgyi világra vonat-
kozóan vannak.
* * *
A törvény lényegi felté-
tele a tömörség. Az élet
törvénye talán a legtömö-
rebb: élni! S e rövid szó
mögé mindenki behelyettesít-
heti a saját törvényeit.
Szavak nélkül is meg fogja
érteni a szellem a maga ten-
nivalóit. Aki eléggé megvi-
lágosodott a kereséshez, ma-
ga fogja megválasztani az
eszközeit.
* * *
A szenvedés igazolja a
nagyságot...
* * *
Ezen a világon nincs
semmi abszolút, minden rela-
tív, feltételekhez kötött és
mulandó... /x/
* * *
A magánynak azért egy
lényegi hibája van: nincs
kit hibáztatni.
* * *
Miért tiltakoznak az em-
berek, amikor lábbal tipor-
ják el őket, hiszen féreg
módjára viselkednek?
* * *
Általában a hangerővel
fokozzuk az érveinket. /x/
* * *
Vannak dolgok, amikért
érdemes meghalni, de azt hi-
szem nincs semmi, amiért ér-
demes lenne ölni...
* * *
A legnagyobb erőt és ha-
talmat a cselekvő ember kép-
viseli.
* * *
Az emberi nevelés leg-
fontosabb feladata az önne-
velés iránti igény megterem-
tése.
* * *
A küzdelem nem abból
áll, hogy a mások által fel-
állított korlátokat lépjük
át, hanem ha mi magunk eme-
lünk a mércén.
* * *
... fönt lenni: ez az
élet, a többi csak várako-
zás... /x/
* * *
Nincs végérvényesség,
csak valószínűségek vannak,
az állandóság csak a mulandó
dolgok végtelen sokaságából
összeállt örök illúzió...
/x/
* * *
A legnagyobb ellentmon-
dás, amivel minden gondolko-
dó fő meg van verve: minél
inkább törekszünk arra, hogy
valami igazán értelmes, ko-
moly, jelentőségteljes dol-
got alkossunk, annál kisebb
az esélyünk a sikerre... s
ezért a nevetni tudás elsőd-
leges követelmény... /x/
* * *
Csak gondos mérlegelés-
sel lehet eldönteni, hogy
egy találmányra érett-e már
a világ. És még akkor sem
biztos, hogy helyesen dönte-
nek... /x/
* * *
Vannak pillanatok, ami-
kor csak az segít, hogy a
kezünkben van annak lehető-
sége - még ha jogtalanul és
embertelenül is - hogy el-
dobjuk életünket.
* * *
A művészet egy és oszt-
hatatlan, csak a gondolat
keres más és más kifejezési
formákat. /x/
* * *
A szerelem csak akkor
jön el ha kölcsönös, a többi
csak szomjas sóvárgás...
* * *
Én is csak a boldogság
után vágyakozom, és ha ez
csak a boldogtalanság árán
érhető el - kész vagyok meg-
fizetni az árat...
* * *
Az idő múlik, lassan én
is eltűnök vele együtt.
* * *
Életünk egyfajta megve-
szekedett akarat egy ki-
egyensúlyozatlan lét után,
mert ami van, az mind túlsá-
gosan stabil.
* * *
Az életem még egy hatal-
mas, üres, tiszta, fehér
lap. Csupán az egyik szegle-
tének szinte észrevehetetlen
apró zugát firkálgattam ösz-
sze kusza zagyvaságaimmal...
* * *
... a nagy szenvedés, a
hiábavaló, mellyel meg akar-
juk, meg akarnánk mutatni
magunkat a világnak, s meg-
imádtatni a világgal, melyet
néha csaknem annyira lené-
zünk, mint önmagunkat... /x/
* * *
A saját gondolataim le-
nyűgözőek a számomra, mert
tudom, hogy honnan jönnek,
miből és mivé lesznek és mi-
re vonatkoznak - de megjele-
nik a félelem is, hogy má-
soknak csak ömlengés, osto-
ba, reménytelen fecsegés...
* * *
Milyen régiek az igazsá-
gok! És az embereknek - ne-
kem is - újra és újra a sa-
ját könnyeik árán kell azo-
kat megtanulniuk.
* * *
A vallás adja meg a ma-
radandóságot, a hiedelem,
hogy kapcsolatunk van a fe-
lettünk álló szellemi világ-
gal. Vallás nélkül az emberi
élet csupán üresség, kilá-
tástalan időtartam, hiányá-
ban elveszítjük az összeköt-
tetést valami magasabbal -
be kell érnünk pusztán magá-
val az emberiséggel.
* * *
Eldöntendő: az igazság-
rendszerek nyíltsága vagy
zártsága, vagyis mennyiben
képes az úgynevezett egyete-
mes emberi morálszisztéma
magába integrálni új axiómá-
kat. Léteznek-e új, friss
igazságok vagy csak az embe-
ri megismerési folyamatba
lépnek be a régi, megosztat-
lan egységes alaptézisek?
Elfogadható-e az igazság
számára a sarkított, végle-
tekig feszített szubjekti-
vizmus felőli negált igaz-
ság? A kiteljesítetlen - ki-
teljesíthetetlen emberi elme
milyen fokig lát bele a
"nagyok játszmájába"? Egyál-
talán emberre szabott-e az
igazság?...
* * *
Eljutni a tagadás azon
fokozatáig, ahol magát a ta-
gadást is megtagadni lehet-
séges...
* * *
A társadalom nem éri meg
sem a beilleszkedést, sem a
lázadást. A morális magatar-
tást belülről kell formálni.
A társadalom szabta törvé-
nyeknek való feltétlen enge-
delmeskedés - önálló, fele-
lős erkölcsi világkép nélkül
- pusztán igába törés, az
egyéniség feláldozása a
többség kedvéért.
* * *
Az embernek tiltva le-
gyen a szabadság korlátlan
birtokbavétele. Az őrült ha-
tárok nélküliség nem ad ke-
retet az egyéni életvi-
telre - a szabadság önpusz-
tításba, az ellentétébe csap
át...
* * *
Mindig a nézőpont dönti
el kérdést - nem csak a vá-
laszt. És a válaszok ugyan-
arra a kérdésre sokszor akár
antagonisztikusak is lehet-
nek.
* * *
Kell és szükséges az ÉN
feltétlen uralma ellen har-
colni, de ebben a létben
mégis az a lényeges, hogy
nekem mi a jó...
* * *
... néha az élet is te-
her nékem...
* * *
Minden lényegi tudás
alapfeltétele az alapos ön-
kritika.
* * *
Az univerzális totali-
tást hirdetem, de hajszolása
közben csak csonkított rész-
igazságokra és sablonos ös-
vényekre találtam...
* * *
Az élet igazi alapja a
sóvárgás és a várakozás. Vá-
gyakozás nélkül nem is lé-
teznénk...
* * *
Konfliktushelyzetben
mindig újat kell mondani - a
problémát csak a szokatlan
fordulatok oldják fel. /x/
* * *
Korunkban megszűntek az
alávetettséget megkívánó,
alázatéhes, mindenható esz-
mények. Ebben az engedelmes-
ségi űrben nem maradt más,
csak az Egó.
* * *
Aki egyszer belekóstolt
az univerzalitás, az egyete-
messég megélhető bűvkörébe,
az többé képtelen szabadulni
a korlátozatlan, maradékta-
lan egység utáni vágytól.
* * *
Megpróbálkozom a kiala-
kítható magasabbrendűség
életre hívásával azzal, hogy
nem csak élvezem, értékelem
a művészetet, de teremtem
is. Őszintén örülnék vi-
szont, ha szembe tudnék néz-
ni azzal a hamisíthatatlan
ténnyel, hogy az én tevé-
kenységem abszolúte lényeg-
telen, csak gyenge próbálko-
zása a megragadhatatlan for-
mába öntésének...
* * *
A gondolkodó emberhez
vezető úton csupán egyetlen
gondolatra van szükség, mert
helyes mentális hozzáállás
mellett egyik gondolat tör-
vényszerűen szüli a követke-
zőt. A látszólag elérhetet-
len cél: az első autentikus
gondolatra szert tenni. In-
nen minden sínen van...
* * *
A lényegtelent magasz-
tosítom, szünet nélkül bon-
colgatom és ezer arcát muta-
tom - de elhallgatom a lé-
nyeget, azt az egyetlent,
ami számít. Miért? Mert fé-
lek, hogy gyenge vagyok az
igazság elviseléséhez és os-
tobán megfutamodom, még mie-
lőtt bármiért is harcolhat-
nék, mert gyáva vagyok. Nem
csak a vereségtől félek, ha-
nem magától a játszmától
is...
* * *
Erőm, lehetőségeim kez-
detein állok csupán, hiszen
eddig tulajdonképpen semmit
sem csináltam, ami életemet
utólagosan is elfogadhatóvá
tenné...
* * *
Csakis szélsőségek kö-
zött vagyok képes létezni. A
középút, a semlegesített kö-
zöny legalább olyan elvisel-
hetetlen, mint a nemlét. A
határokat keresem, mind az
érzelmekben, tettekben, vé-
leményben, mind a létezés-
ben. A végtelen virtuális
kereteit feszegetem - a fé-
lelem nélkül, hogy összetű-
zésbe kerülnék Istennel...
* * *
Aki nem tud lazítani,
nem tud feszíteni sem. Nem
csak a testre, a lélekre is
vonatkozik.
* * *
A teljességhez, azt hi-
szem realizálni kell az élet
minden fokozatát. /x/
* * *
Az embernek időről-időre
még életében szembe kell
néznie az elmúlással. Lehet
kétségbeejtő végpusztulás
vagy csendes megtérés a te-
remtőhöz, fájdalmas procesz-
szus vagy öntudatlan álomba
merülés - a Halál mint befe-
jezett tény mindig körülöt-
tünk lebzsel. Elkerülhetet-
lenül.
* * *
A szeretet csak a test-
nélküliségben létezik, mert
nincs a húshoz kötve. A sze-
retet az ideákban él.
* * *
Még évmilliókat tölthe-
tek töprengéssel és a Lé-
nyeghez mégsem jutok
közelebb. Az emberi tudás
hiábavaló - és itt minden
szót akár tízszer is aláhúz-
hatnék...
* * *
A halál a tehetetlenség-
gel kezdődik.
* * *
A művészet megenged be-
leízlelni a teremtés csodá-
jába - mintha kacérkodna Is-
tennel...
* * *
Az egyszeriség és egye-
dülállóság adja meg minden
létnek az értelmét.
* * *
Lesz-e erőm meghalni ak-
kor, ha végérvényesen lelép-
tem a fejlődés útjáról, ha
hanyatlani kezd körülöttem
minden?
* * *
Aki az ellenségemmel
szóba áll, az engem árul
el...
* * *
Erőt legjobban a meg-
aláztatásból, az erkölcsi,
intellektuális vereségből
lehet meríteni.
* * *
Végül is az információ-
nak nem a mennyisége, hanem
a minősége a fontos.
* * *
A saját erkölcsi törvé-
nyeinknek való engedelmeske-
dés fontosabb a mások iránti
toleranciánál.
* * *
Az igazság mindig a
szubjektivitásból származik.
Az egyén sajátos világképe
teremti meg speciális igaz-
ságrendszerét, szüli meg a
rá vonatkozó moralitást és
hívja létre a szubjektum
alaptörvényeit. Az igazság
mindig egyéni - ami a
kollektívumé, az a nem-
bizonyítandó axiómák és tör-
vények.
* * *
A hívő ember egyenes vo-
nalban halad, még ha látszó-
lagos igazságok felé is. A
gondolkodó, töprengő ember
minden lépés után megtorpan
- így igazodik az igazság
természetéhez, az örök vál-
tozékonysághoz. /x/
* * *
A szeretet nem érzelem,
hanem cselekvő akarat. A
szeretet a legtöbb. Ez igaz,
de néha a gyűlölet többet
jelent...
* * *
A szürke hétköznapokon
kell igazán hinni az élet
csodájában!
* * *
Többre tartom a törekvő
tehetséget, mint a passzív
zsenialitást.
* * *
Az élet problémáját a
kérlelhetetlen egyszerűség
eszközeivel kell megoldani.
* * *
Megdermeszt a kín, amit
lehetetlenségem miatt érzek.
Mert csak férgek eledele va-
gyok én magam is....
* * *
A valóság mindig rejtje-
lezve van. Tudod a kódot?
* * *
Az igazi művészet persze
az lenne, ha a világ jelen-
ségeit tudnám megérteni és
legalább csak a felszíni
igazságocskákat szavakba
foglalni - de ehelyett meg-
rekedtem önmagam élvebonco-
lásánál.
* * *
Látod, a mai nap sem
volt hiábavaló. Csak egy
szó, nem is rám mondták,
mégis elemi erejű:
"Küldetéstudat..."
* * *
Minden elvont okoskodás,
gondolati hányattatás, min-
den kaotikus világkép és tu-
datos kiútkeresés mélyén a
következő kérdés lappang:
tudod-e élni az életedet és
hogyan fogadod azt el?
* * *
Nem törődök többé az
alattam lévő világgal. Mind-
ig csak felfelé nézek már...
* * *
Ha nem tudok valamit -
és szinte semmit - tökélete-
sen véghezvinni, még mindig
megmarad az a boldogító tu-
dat, hogy minden a Mulandó-
ság hatáskörébe tartozik.
* * *
... cél az, amit soha
nem érhetek el?...
* * *
Rossz korban születtem,
hiszen itt már nincs semmi
megírnivaló, nincs lefényké-
pezendő, nincs több megfil-
mesítendő. Nem maradt szá-
momra semmi, mert minden
szobrot megformáztak már,
minden megírható és megíran-
dó könyv elkészült és nincs
már csak megismételhető
verstéma. A világ kiürült.
* * *
Mindig az eszünkbe jut-
tatja valami azt, hogy
élünk...
* * *
A végtelenbe ágyazott
véges emberi lény a maga
végtelen képzelőerejével vé-
get vethet-e ennek a véges
csodának végre, amit életnek
hívunk? Végül is...
* * *
A humor az egyetlen, ami
segít elviselni az életet,
mert vele még a halált is
szembeköphetjük.
* * *
Bénít a félelem, hogy
nem én vagyok az első, aki a
legjobbat akarta és a leg-
rosszabbat érte el...
* * *
Az írás: keresni valami
megtalálhatatlant, kutatni a
legjobb igyekezettel a lélek
mélységeiből töretlenül és
önként áradó gondolati élmé-
nyek ábrázolására szolgáló,
minden lény számára egyfor-
mán érthető varázsszavakat -
és a fájdalom, hogy mindaz
ami jut: esetlegesség, illé-
kony illúzió, örök, keserű
kielégületlenség...
* * *
Hinni kell abban, hogy
az értékek valójában egysze-
rűek és kisszámúak, és, hogy
ezek az értékek és igazságok
nem változnak az idők folya-
mán. Az embernek csak e né-
hány alapigazság ismeretére
van szüksége ahhoz, hogy
minden erkölcsi problémát
bölcsen és helyesen oldjon
meg. /x/
* * *
Az értelem önmagában nem
képes a valóság dolgait meg-
ragadni. /x/
* * *
Itt nem diadalmaskodhat
senki sem végérvényesen,
mert mire az egyik fél fe-
lülkerekedne addigra a harc
már valami teljesen másról
szól, másutt és más szerep-
lőkkel zajlik...
* * *
A festészetben is két
végletet keresünk: a hiper-
realizmust, a valóság csor-
bítatlan, töretlen tükrözé-
sét vagy a határtalan, vala-
mi konkrét ábrázolásától
ódzkodó, a képzelőerőnek tág
teret biztosító plasztici-
tást. A kettő közötti: lé-
nyegtelen.
* * *
Az ember elkerülhetetle-
nül ismétli a szavakat, mert
azt hisszük, az az egy szó
mindent kifejez és tökélete-
sen visszaadja azt a bonyo-
lult fogalmat, amely bennünk
él. De a szavak nem elégsé-
gesek soha...
* * *
A pesszimista nagyon
gyakran csak az optimizmusát
rejti a pesszimizmusa mögé.
Tiszta szívvel szeretne op-
timista lenni, de a világ
megpillantásával már képte-
len erre.
* * *
Abban a birodalomban
szeretnék uralkodó lenni
ahol minden alattvaló egya-
ránt király... /x/
* * *
Mindig azt reméljük,
hogy legvégül marad utánunk
valami örökkévaló, valami
maradandó. De ez a világ
olyan, hogy csak a faj kol-
lektív emléke őrizhet meg
valamit jobb esetben. Néhány
ezer év még vagy csak egy
pillanat s már a Föld csak
üszkös romhalmaz, hamu és
füst. Mi maradhatna hát be-
lőlem?...
* * *
A művészet legmagasabb
foka a titokzatosság kezde-
te. /x/
* * *
Bárhová is jutok a töp-
rengés során, bármilyen el-
vadult világképet csiholok
is ki a zűrzavarból, nem át-
kozhat meg senki - mert gon-
dolkoztam...
* * *
De hát ki mondja ki azt,
amit igazán szeretne? Csak a
gyerek, a részeg és a hülye.
* * *
Sok ember él még, akik
halált érdemelnének, de még
több az, aki meghalt, pedig
élniük kellene... /x/
* * *
... én az Idő és Isten
oldalán állok...
* * *
Még ha nem vétesz senki
emberfiának sem, akkor is
megmérgezi körülötted a le-
vegőt az a mérhetetlen gyű-
lölet, ami belőled árad. Et-
től kellene szabadulni...
* * *
Elérhetjük-e a halált
úgy, hogy ne kelljen azt
éreznünk: csak egy pillana-
tot még...?
* * *
Ideiglenes óvóhelyeket
építünk a Semmi ellen, de az
végül is mindenhová befurak-
szik. Az élet ezzel telik,
ezzel az állandó menekülés-
sel. Az elfogadhatatlan pe-
dig az, hogy nincs menek-
vés...
* * *
Az Én összes keserve
semmivé válik, ha csak egy
percig is őszintén nevetünk.
Ebben a korban nem értékelik
eléggé ezt a zseniális ta-
lálmányt.
* * *
Ez az élet arról szól,
hogy ne engedj magadhoz be-
mocskoló, megalázó, lealja-
sító dolgokat. Eszébe ju-
tott-e valakinek az, hogy
nem lehet, hogy én magam va-
gyok, aki megbecstelenítem a
világot?
* * *
Megtalálhatom-e önmagam
legjobb kifejezési eszközét?
* * *
Lehet, hogy az ember
csak élősködő, aki talán ki-
szipolyozza még Istent is...
* * *
Büszkék vagyunk arra,
amit megteremtettünk itt a
Földön, hanyatt esünk a kul-
túrától, elájulunk a civili-
zációnktól, lenyűgöz a tudo-
mány, beleszédülünk a művé-
szet gyönyöreibe - sorolhat-
nám még. De nézz önmagadba!
Nem állsz-e készen bármely
pillanatban arra, hogy gon-
dolkozás nélkül eltipord
azt, aki boldogulásod útjá-
ban áll?
* * *
Ne törj meg semmit csak
azért, hogy megtudd mi az
valójában. /x/
* * *
A legmélyebb tudás a
legcsendesebb... /x/
* * *
Eljutni odáig, hogy azt
gondolhassam: ha nem tudok
megfogalmazni egy gondola-
tot, az a gondolat nincs is
a birtokomban.
* * *
A túlvilági szépség és
fájdalom zenéjét alkotni
meg, lelki gyötrelmeket be-
lekomponálni a befelé fordu-
ló álmokba. Az eredmény
mintegy világűrbeli - a ma-
gány és veszteség fölötti-
zenei tűnődés... /x/
* * *
... szomorú fél szemünk
mindig az emlékeinken... /x/
* * *
Birtokolni az időt a ma-
ga korlátlan teljességében
és gyengéd közönyében. Min-
denre legyen időm, mindig
mindenre...
* * *
De nem a mi dolgunk,
hogy a világ minden eljöven-
dő áramlatán úrrá legyünk. A
miénk csak az, hogy most se-
gítsünk, amikor élünk. /x/
* * *
Tudásom, erőm, energiám,
lehetőségeim, képességeim,
és tehetségem szerint méltó-
képpen megszolgálni a világ
és az élet bőkezűségét...
* * *
A világegyetem királynő-
jévé teszlek, ha szeretsz és
méltónak bizonyulsz a szere-
tetemre. De mindig csalsz,
becsapsz és elárulsz és a
legszentebb dolgot, a sze-
relmet taposod a sárba...
* * *
Milyen fanyar vonása a
világnak, hogy a rosszat
sokkal jobban ki tudjuk fe-
jezni a jónál, mennyivel
több szavunk vavan rá. /x/
* * *
Remélem nem jelent majd
gondot számomra a visszavo-
nulás, a halál. Tudom, hogy
honnan indultam és azt, hogy
hová érkezem vissza...
* * *
Minden folyik és nem lé-
pünk kétszer ugyanabba a fo-
lyóba. De talán nenem is a fo-
lyó az, ami igazán megválto-
zik.
* * *
Írni cscsak ihlettel le-
het. Ha az ihlet megvan -
minden megvan. Ha nincs -
semmi sincs.
* * *
Az ember húszéves koráig
nem törődik a korával. Húsz
és harminc között mindenáron
öregbíteni szeretné magát,
harminc után pedig a halálá-
ig fiatalítani akarja magát.
* * *
Ha végignézek az élete-
men, tudom mi volt a rossz
és tudom, hogy mi volt a jó.
És azt is tudom, hogy ez
utóbbiak voltak jelentős
többségben, ami egyenlőre
indokolja további létezése-
met... * * *
A legémelyítőbb undor az
amikor önmagunknak hazudunk,
ha a saját erkölcsi, morális
mércénket és elvárásainkat
múljuk alul...
* * *
Ez az igazán félelmetes,
amikor az ember kezében
olyan eszközök vannak, ame-
lyekkel gyökeresen más for-
dulatot vehet az élete. Sza-
bad vagyok - de félek tőle.
Mikor megértettem, hogy sza-
bad vagyok: félni kezdtem...
* * *
Sokszor el kell még
szenvedni a világrajövetel
kínját és fájdalmát... /x/
* * *
Az ember kevés igazán
nagyon fontos törvénye kö-
zül: a humánum megőrzésének
feladata - mindig, minden
körülmények között. /x/
* * *

Következő oldal