Oldalak: 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9. | Home
SENKI: milyen megátalko-
dott szó is ez...
* * *
Itt csak egyidejűleg le-
het tevékenykedni: egyszerre
megtagadni a világ mocskát
és vágyni mindarra a kincsre
amit kínál - elhagyni ezt a
göcsörtös torzót, ezt a ki-
fakult, bábszerű álarcot
amit énnek hívok, de építe-
ni, tökéletesebbé tenni a
személyiségünket - a lét
fájdalmas voltát ecsetelni,
de közben remélni, hogy ez
az élet nem hiábavaló, hogy
mégiscsak van bennünk valami
visszavonhatatlanul egyedi
és megismételhetetlen.
* * *
Az Abszolútról beszélni
- mily nemtelen és emberte-
len szó is ez - csak a fér-
gek vágyakozása lehet... /x/
* * *
A világ- és életszomjat
csillapítani kellene. De a
felszámolás részletekben nem
megy - így csak önsanyarga-
tás. Mindentől egyszerre
kell megszabadulni.
* * *
Részemről már csak a
ressentiment-ben való kéjel-
gés ad okot az ittlét elvi-
selhetővé tételére.
* * *
Az ember szenved itt a
Földön. Ha eltekintünk a
misztikus, bizonyíthatatlan
„másvilágoktól", be kell ér-
nünk a valósággal, menekü-
lésnek már csak a fantázia
világa marad. Ez a tudat
dolga - mindegy milyen
áron...
* * *
Nálam a világnézet han-
gulat kérdése...
* * *
Mindig is a végső ka-
tasztrófa bekövetkezésének
pillanata előtt éltünk, s
mindig haladékot kaptunk. De
garancia-e ez arra nézve,
hogy a teljes összeomlás vé-
gül is mindig elhalasztódik?
/x/
* * *
... éljetek hát ti - én
nem tudtam...
* * *
Úgy érzem, elég lenne
egyetlen döntő negatív im-
pulzus, hogy megállíthatat-
lanul meginduljak a pokoli
lejtőn. Határozottan készen
állok az őrületre, miközben
értetlenül nézem a társadal-
mat, aki megvet és idegen-
kedve bámul. Nem tudja, hogy
belőle születtem...
* * *
... Megnyughatatlan erők
visznek a még keresztül nem
hasított térbe és föl nem
mért időbe... /x/
* * *
Nem lehet az érinthető
világban megbízni...
* * *
Esztelen erővel ostoroz-
zuk a világot és a társadal-
mat - de arra senki sem gon-
dol, hogy mennyit rombolt,
amikor nem mosolygott.
* * *
Semmilyen teljes értékű
emberi kapcsolat nem létez-
het kiszolgáltatottság nél-
kül. A mélység mámora, mert
félelem nélkül kell aláme-
rülnünk az ilyen kapcsola-
tokba...
* * *
Komolyan gondolkodunk az
élet ezer kérdése fölött.
Éljük a pillanatot, amiben
vagyunk és mindig a jövő fe-
lé készülődünk. Megvan az
életünk miértje. Nemcsak lé-
tezünk, hanem élünk is. S ez
már valami. Ez már nagyon
sok a magunkfajta emberek
sorsában... /x/
* * *
A művészet maga az esz-
szenciális élet. Az él a
legintenzívebben, aki a leg-
termékenyebben él. /x/
* * *
Én szeretem ezt az éle-
tet - előbb-utóbb ő hagy
majd el... /x/
* * *
Holnap, holnap talán már
jobb lesz. De sajnos mi még
mindig a mában élünk. Nekünk
a holnap is csak ma lesz...
/x/
* * *
A szerelem ne mentesít-
sen a munka alól!
* * *
Egyetlen dolgunk van a
világon: hogy az embereket,
de legalább egyet mindenáron
boldoggá tegyünk.
* * *
... de meghalt, mert az
ő kis élete már arra sem
volt jó, hogy csipetnyi ré-
szecskéket harapdáljon ki a
boldogság falatjából... /x/
* * *
Mély titkok a lélek rez-
dülései - hagyjuk...
* * *
A világ abszurd káosz,
amelyet az ember csak növel
a hipotéziseivel. /x/
* * *
Bűnös vagyok, mert nem
becsültem az életet. A halál
nem lenne elég büntetés a
számomra...
* * *
Nem hiszem, hogy a sze-
retet gyengülhet. Ha ma nem
tudsz szeretni - holnap sem
tudsz...
* * *
Nem vetem meg az ezoté-
rikumot, de nem is érdekel.
Más, fontosabb dolgom van:
önmegvalósítás.
* * *
Ha szakítasz: egy fáj-
dalmas korszak lezárul s el-
kezdődik egy még fájdalma-
sabb...
* * *
Ha egyszer vállaltad a
létet: bírj ki mindent, mert
van azért jó, ha kevés is.
* * *
Milyen csodás remények
esnek kútba szinte minden-
nap! És mégis marad mindig
valami remény a másnapra
is...
* * *
A zene is csak azért
kell, hogy kitöltse a csen-
det, mert félek egyedül ma-
radni önmagammal.
* * *
... mindenkin szeretne
segíteni, az egész világon,
mert Ő ismeri az életet, sőt
majdnem a halált is... /x/
* * *
Nem tudok megelégedni az
élettel - pedig nincs más
választás. Én magam vagyok a
saját gyilkosom - felőrlöm,
kikészítem, keresztre feszí-
tem magam - és mindezt csak-
is a gondolataim által. Min-
dent megkaptam - hát örülj!
Ez a végső - vagy halj meg.
* * *
... Bosszantja a műve,
akár Istent a saját teremt-
ményei. A tehetsége ellenére
- vagy talán éppen amiatt -
csak a gépezetet hallotta, a
csörömpölést, a köpködést.
Nem érzett semmit. Semmi
együttérzés. Pedig a terem-
tés mindig szeretet, az
együttérzés megnyilvánulása.
/x/
* * *
Az, hogy mást csinálsz
mint a többiek , nem jelenti
feltétlenül azt, hogy felet-
tük állsz.
* * *
... A mi mindennapi lé-
lek-izgalmunkat add meg
nékünk ma és ne vígy minket
sehova...
* * *
Mi az, aminek igazán tud
örülni az ember? Csak akkor
örülhetünk, ha az öröm be-
lülről fakad. Az anyagi vi-
lágból semmi sem tudja ki-
váltani a boldogságot, ha
már eredendően, belülről nem
voltunk boldogok.
* * *
Szeretem ezt a világot -
és csak rajtam múlik, hogy ő
is szeressen.
* * *
Nemcsak belélegezni kell
tudni a világot. Ki is kell
lélegezni mindent, ami árt
és amiből oly sok van ben-
nem, hogy ne maradjon más
csak a néma, jeltelen, üres,
szemlélő boldogság...
* * *
... Isten hosszabb távon
gondolkodik... /x/
* * *
Nem tudok nyom nélkül
távozni innen. Ha megváltani
nem, legalább elpusztítani a
világot...
* * *
Csak annak nem fáj iga-
zán semmi, aki képtelen a
szeretetre.
* * *
A legrosszabb csak a
legjobbakkal történik meg.
/x/
* * *
Mit tartogat a jövő?
Csak azt, amit már előre el-
döntöttél belül, magadban.
* * *
Méltóképpen csak moso-
lyogva halhat meg az em-
ber... /x/
* * *
Az embereknek nincs sem-
mi dolguk, ezért a mások
életével szórakoznak. Én nem
akarok a mások életével szó-
rakozni...
* * *
Élet: semmi értelme
nincs - azon kívül, amit te
adsz neki.
* * *
Csak az gyűlöl, akinek
nem jut szeretet. /x/
* * *
... az olyan ember maga-
biztosságával, akinek a ha-
lál is csak érzékelés, mint
az alvás, a szerelmeskedés
vagy egy égő gyertya lángjá-
nak érintése... /x/
* * *
... valami kiirthatat-
lan, valami magasabb - a Vi-
lágszellem parányi szilánk-
ja...
* * *
... születünk s máris
este van... /x/
* * *
Milyen fanyar színjáték
az élet! Mert az életet csak
visszafelé lehet megérteni,
de élni mindig előrefelé
kell...
* * *
Boldognak lenni és ezt a
boldogságot másoknak tovább-
adni...
* * *
... nem érsz a halálo-
dig...
* * *
Korlátozni kell a tudo-
mány hatalmát az élet kelet-
kezése felett, mert a tudo-
mány csak azt a parancsot és
kötelességet ismeri, hogy
járulj hozzá a fejlődéséhez.
Az ár semmit sem számít, ne-
ki az emberiség kipusztulása
is megéri, ha arról van szó,
hogy előre tud lépni...
* * *
...szomjan halok a szö-
kőkútnál... /x/
* * *
Nem szűnök meg játszani
- a szív mámorának feltétele
ez. Csak játszani szeretnék,
tét nélkül. Csak játszani,
de ez az élet megkívánja,
hogy mindent feltegyél...
* * *
Legerősebben talán az
illatok idézik vissza a múlt
ködébe vesző emlékeket,
élethelyzeteket.
* * *
Szeretet pedig mindenki-
ben van, még ha csak önmaga
iránt is. A ki nem mutatott
szeretet pedig rombolja az
elrejtőjét.
* * *
Ezen a démoni egón, an-
nak kimunkálásán dolgozunk
szünet nélkül. Pedig mennyi
minden van még...
* * *
Nem fejeztem be tulaj-
donképpen semmit - mert iga-
zán el sem kezdtem semmit.
Csak az el nem mulandónak
kerestem újra személyre sza-
bott alakot...
* * *
... jobbnak látta meg-
halni, mert nem bírta elvi-
selni a zsenialitását...
* * *
A Semmi elképzelhetetlen
az emberi elme számára, mert
feltételezi, hogy semmi
sincs - még az sem, aki
mindezt állítja. Az öntaga-
dás meghaladja az ember ere-
jét.
* * *
Nincs itt sem Isten sem
Sátán - mi teremtünk itt meg
mindent...
* * *
Le kell küzdeni a véle-
mény nyilvánítási vágyat. Én
sem fogadok el semmit mások-
tól, legalábbis tudatosan
nem.
* * *
Ez a tébolyult világ do-
bálódzik a mély érzelmekkel,
míg végül is a szavak ella-
posodnak és a kifejezés kép-
telenségével már az ember
sem lesz többé képes mély
érzelmekre.
* * *
... szolgája voltam én
magam is. De változik a vi-
lág. Ma már én vagyok a Mes-
ter... /x/
* * *
Amíg WC-re jár az ember,
nemigen lehet kétségünk mi-
ből is vagyunk valójában...
* * *
Mindent elfelejtünk meg-
köszönni, nincs bennünk a
hálának még a szikrája sem,
és a legjobb esetben sem kö-
szönjük meg önmagunknak a
szívességet vagy az áldoza-
tot. A magam részéről én há-
lás vagyok önmagamnak...
* * *
Az ember nem lehet sok-
szor szerelmes. Amit érez,
az általában valami más: két
test vibráló vágya, az el-
képzelések, tervek összhang-
ja, gazdasági, társadalmi
megfelelés, erős rokonszenv
vagy a személyiség közelítő
azonossága. A szerelem azon-
ban valami más, talán mindez
együtt. A legtöbb ember nem
is volt soha szerelmes. És
ha egyetlen alkalmat is
kapsz, még akkor sem biztos,
hogy élni tudsz vele...
* * *
Rendszerint rettegek,
amikor konkrét válaszokat
kell adnom. Ez a világ any-
nyira ellentmondásos, össze-
tett és bonyolult, hogy nem
szívesen adok határozott vá-
laszokat. Leginkább ezt fe-
lelném: talán, lehetséges,
azt hiszem...
* * *
Középszerű elme vagyok,
az én fogalmi rendszerem
csak újraalkotása valami
meglévőnek. Nem hoztam lét-
re, nem hívtam létre semmi-
lyen új igazságot. Csak má-
soltam Istent...
* * *
Az emberi igazságok fo-
kozatai: temérdek elcsépelt
közhely - véges számú, ki-
mondható bölcsesség - a csak
sejtett, sejdített igazságok
- végül a kimondhatatlan,
már Isten tulajdonába tarto-
zó igazságok. Minden kereső
ez utóbbiakat hajszolja...
* * *
... élete legnagyobb em-
beri veszteségét elszenvedő
ember gyászmunkája, a tetten
ért és kimondható-leírható
veszteségtudat belső tük-
re... /x/
* * *
Milyen szívfacsaró bo-
hóctréfák zajlanak az élet
színpadán...
* * *
Ennek a könyvnek nem
kellet volna még elkészül-
nie. Korai még, hiszen fia-
tal vagyok és nem áll mögöt-
tem egy teljes emberélet
minden tapasztalati bölcses-
sége, intellektuális világá-
nak teljessége, nincs meg
bennem az átélt létfokozatok
leszűrt esszenciája...
* * *
Csendes melankóliával
figyelem gondolataim formá-
lódását. Fáj, hogy az igazán
lényeges dolgok a végtelen-
ségig bensőségesek - mások
felé kimondhatatlanok, csak
én gyönyörködhetem bennük
azzal az engesztelhetetlen
szomorúsággal, amely a maga
csodáját másokkal megosztani
nem tudó mélységesen magá-
nyos ember sajátja...
* * *
Csalódott vagyok, mert
úgy érzem, nem mondtam ki
semmi olyat, amelyet minden-
áron ki kellett volna monda-
nom, ami meghalt volna ha
magamban tartom...