Oldalak: 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9. | Home
Odáig jutottam a fájda-
lomban való kéjelgésben,
hogy attól tartok, ha nem
szenvedek - szenvelgek, már
nem is vagyok őszinte.
* * *
A szerelem nem létezhet,
nem élhet meg őszinteség és
bizalom nélkül.
* * *
Az egyik végső kérdés az
lehetne, hogy tulajdonképpen
mi az egyén életének alaku-
lását meghatározó erők lé-
nyege. Ezt kutatom én magam
is, de a válasz éppoly meg-
ismerhetetlen, mint a halál
utáni létre vonatkozó kérdé-
sé. Pedig ezek a tudatlansá-
gok adják az emberi élet
alapját...
* * *
Ez így megy. Ezt hívják
életnek. Állítólag ez az
élet rendje. Én csak káoszt,
zűrzavart, fejetlen kapko-
dást látok a kétségbeesés
szélén. Ne bántson, hogy a
világ ilyen, ne okozzon fáj-
dalmat, hogy a dolgok így
zajlanak. Én nem akarok
részt venni ebben a megalá-
zó, nevetséges bohózatban,
amit világnak hívnak...
* * *
Rettegtem, hogy nem bí-
rom ki a kibírhatatlant és
tudtam, hogy ki kell bírnom.
Minden veszteséget, minden
vereséget...
* * *
Ha felfelé mész is -
mindig nézz magad elé. Nem
tudhatod, mikor pillantod
meg a hanyatlás első jeleit.
* * *
A minden emberben benne
élő fájdalmak bennem különö-
sen erősen égnek, nem tudok
szabadulni a szenvedéstől.
* * *
A magánynak megvan az a
csodája, hogy engedi szóhoz
jutni önmagad.
* * *
Az ember soha nem adja
föl. Csak meghal, ennyi az
egész. De soha nem adja fel.
A remény elpusztíthatatlan.
* * *
Az ember mindaddig vak-
ságban él, amíg nem ismeri
fel, hogy tudása nem a sa-
játja, csak ő is ismeri a
világ rá vonatkozó szeletét,
csak hozzáférkőzött a kol-
lektív tudás gigászi halma-
zához.
* * *
Soha ne mondd, hogy soha
- mert ez a szó idegen a vi-
lágtól... /x/
* * *
Tudni kell nem írni,
amikor nem tudok írni, ez az
első, amit be kell tartani,
ha el akarom kerülni a
"selejt" gyártását.
* * *
Nagyon nagyszámúak azok
a dolgok amelyek nem kipró-
bálhatóak, csak végigcsinál-
hatóak, és nincs kilépés...
* * *
Senki sem lehet igazán
boldog, ha nem szeretik.
Mennyire igaz, és nekem
pontosan ezt kell meghazud-
tolnom. De mégiscsak jobb
egyedül boldogan, mint ket-
ten boldogtalanul...
* * *
A szabadság nem annak
feltételezése, hogy ha nem
kell semmit sem csinálnunk,
akkor nem is csinálunk sem-
mit.
* * *
Az előbbre jutás, a fej-
lődés egyik legbiztosabb út-
ja, ha folyton hibáinkat
szemléljük.
* * *
Végeredményben az élet
mindennapi újrakezdés. Én
még csak most kezdem az
enyémet...
* * *
A célnak mindig igazol-
nia kell az áldozatot. Én a
magam részéről mindent fel-
áldoznék, azonnal, a habozás
leghalványabb árnyéka nél-
kül, ha volna valamiért vagy
valakiért...
* * *
Megtöbbszörözöm az éne-
met, hogy elmeneküljek a tu-
dathasadás elől...
* * *
Világegész - ezt az
őrült kimérát hajszolom szü-
net nélkül, ez az én szemé-
lyes délibábom, amit szaka-
datlanul keresek.
* * *
A halhatatlansággal nem
is lenne baj, csak az a
gond, hogy meg kell halni
hozzá. /x/
* * *
Az ember százszázalékig
akarati lény, e képessége
végtelen. De tudni kell vele
élni...
* * *
A gyűjtőszenvedély a lé-
nyeg és nem a harácsolás!
* * *
Isten nagy zseni volt,
de én, a műve még rajta is
túlteszek... /x/
* * *
Van-e olyan szeglete a
világnak, amely képes elrej-
tőzni az emberi képzelet
elől? Az emberi agy mindent
megteremt önmagában. És ezek
az ostoba, gőgös, felfu-
valkodott tudósok azt hi-
szik, molekuláris rendsze-
rekkel modellezni tudják
azt...
* * *
Azt hiszem, néha még Is-
ten is megrökönyödik saját
alkotásán...
* * *
Az embertől alapvetően
idegen, hogy minden fogya-
tékosságát őszintén beismer-
je. Képtelen rá.
* * *
Az igazi kudarcra várok,
a végső elbukásra, hogy min-
dent újrakezdhessek...
* * *
Túl eklektikus - túl ka-
otikus. Mégis - csak az
Élet...
* * *
Nincs erőd ahhoz, hogy
szárnyalj velem. Ahhoz még
kevésbé, hogy ellenem sze-
gülj. Mert olyan erőknek pa-
rancsolok, amelyeknek a léte
is titok számodra...
* * *
Ez a világ már halálra
van ítélve. Miért tegyek hát
erőfeszítéseket, hogy fenn-
tartsam a látszatot? Nem köt
már semmi, bármikor eloldód-
hatom...
* * *
Az idő egyetlen funkció-
ja az emberi végesség érzé-
keltetése. /x/
* * *
Mindenki szenved, de a
művészek eszközöket és lehe-
tőségeket kaptak szenvedésük
felmutatására. /x/
* * *
Minden ember önmagának
főműve. /x/
* * *
Nincs értelme az időren-
di sorrendnek, az emberben
minden egyszerre jelenvaló
oszthatatlan egészében.
* * *
A test sanyargatása
csillapítja a lélek fájdal-
mait...
* * *
... a félelem, hogy a
szerelem is csak biológiai
reflex és csak a testnek van
szüksége egy nőre...
* * *
Megpróbálom megérteni a
világot. Nekem nem elég ha
csak benne élek...
* * *
Mindennap a gondolatnak
hódolni, a rabjává váltan
élni. Megteheted persze,
hogy nem így élsz, de milyen
lealacsonyító ez egy agybe-
rendezéssel ellátott lény-
nek...
* * *
Megélni a szellem minden
állapotát, még a meg nem ér-
tett világot is beszippanta-
ni...
* * *
A halál már semmit sem
jelent számomra, eljutottam
a tiszta öntudat azon foká-
ra, ahonnan félelem nélkül,
megértéssel tekinthetek min-
dent...
* * *
A kölcsönös hízelgés el-
rejti a valóságot. /x/
* * *
... Nos, ez a korszak
most a fejlődés romlott gyü-
mölcseként betakaríthatja
azt a felismerést, hogy az
élet számára kiküzdött több-
letidőt ismét felfalja a lo-
pakodó halál... /x/
* * *
Minden eszközt be kell
vetnünk az emberiség fejlő-
dése érdekében. Ha a lázadás
az, akkor azt kell alkalmaz-
nunk.
* * *
A kozmikus törvényszerű-
ségek védelmezői, amelyek
biztosítják a világmindenség
harmóniáját... /x/
* * *
Végül is az élet dolga
az, hogy mindent megoldjon.
* * *
... Ismerlek. Születésem
óta lelkembe van lehelve az
arcod... /x/
* * *
Aki élni tud: az már mű-
vész...
* * *
Sokáig tudok máshoz ido-
mulni, lágyulni hozzá, hogy
aztán annál keményebben pat-
tanjak el...
* * *
Vigyázni kell a mély ér-
zelmeket kifejező szavakra.
A mindennapi használat kifá-
rasztja őket. /x/
* * *
Alulmaradtam még a saját
elvárásaimnak is s ez a leg-
fájóbb. A világot akartam
adni és még magamat sem tud-
tam...
* * *
Egy nő bírásánál a testi
kapcsolatnál sokkal fonto-
sabb a szellemi rezonancia,
a lelki együttrezgés. Amit
nyújtani kell: a tudat ha-
sonlósága, a megértő támoga-
tás, a harmónia.
* * *
Meg kell törnöm a hét-
köznapi idő lendületét, kü-
lönben tehetetlenül vele
sodródom az elmúlásba...
* * *
A gondolkodó embert szü-
letése óta kisérti a halál-
vágy, de a természet ösztö-
nei kötik az élethez önmaga
csalóka reprodukálásának
ígérgetésével.
* * *
A fiatalok nem lehetnek
tökéletesen boldogok, hiszen
a fiatalság az útkeresés
ideje, az pedig sokszor
gyötrelmes. /x/
* * *
Csak az az érdekes, ami
felráz, ami felkavar. A töb-
bi hidegen hagy...
* * *
Írni nem érdemes, mert
más számára értéktelenek
lelkem tükrének rezdülései.
Az én életem csak az én szá-
momra fontos...
* * *
... mindig halni vá-
gyunk, csak az élet áltat
csalfa reményeivel...
* * *
Kapkodtam, belemarkoltam
mindenbe - de a világ tudása
lepergett rólam. Ki akartam
törni, hogy hová, magam sem
tudom, de mindaz, amit elsa-
játítottam: közhely. Így hát
eltűnök én is a szürkeségben
- elsüllyedek és nem marad
utánam semmi, nem őrzi meg
emlékemet senki. De remélem
a Halál hamarabb megtalál...
* * *
Mellesleg nem érdemes
megfeledkezni arról, hogy ha
a pesszimizmus lenne az
uralkodó világnézet, az em-
beriség alighanem már régen
végrehajtott volna egy kol-
lektív harakirit. Az élet
csak az optimizmust fogadja
el...
* * *
Ebben a világban nem áll
módodban objektív döntést
hozni. Csupán azt döntheted
el, kitől és milyen mértékig
engeded befolyásolni magad.
* * *
E mérhetetlenül gonosz
világ láttán az embernek
egyetlen reménye marad: hin-
ni abban, hogy valahol a jó
és rossz tettek kiegyenlí-
tődnek, hogy a gonosz végül
elnyeri méltó büntetését. E
hit nélkül nem létezhetünk
mert minden etikai, morális
törvény és megfontolás sem-
missé válik és a világ a
végtelen bűn káoszába zuhan-
na...
* * *
Mennyire is ragaszkodom
és kötődöm ehhez a tudati
formához? Pedig ha tudnám -
ha tudhatnám - hogy mennyi-
re fejletlen és kezdetleges
és béklyóba verő. Most ember
vagyok - ennyit kaptam...
* * *
Soha ne tagadd meg: a
Lét fájdalmas!
* * *
... bomlott elmém gáta-
kat szab a mindenség
előtt...
* * *
Azon néhány kevés dolgok
egyike, amikért érdemes él-
ni: a lelket felemelő impul-
zusok. Néha egy zenemű, néha
egy film, néha egy könyv...
* * *
Nagyon nehéz embernek
lenni. De hát lehet mást
tenni?
* * *
Végül is mindegyikünk
arca belemosódik az emberi-
ségébe. Csak a faj él to-
vább, az egyedek mindörökre
halandóak maradnak. /x/
* * *
... de azt hiszem, egy
óráért is érdemes élni...
* * *
Ne finnyáskodj! Ugyanab-
ból az anyagból vagyunk
mindannyian összegyúrva...
* * *
Senkire sem számíthatsz
a végső kérdésekkel való
szembenézéskor...
* * *
... Halni kellene már
tudni - vagy élni...
* * *
A biológia élet törvé-
nyei megmásíthatatlanok. Az
ember azonban a maga elbiza-
kodott tudományával mégis
minduntalan módot talál ar-
ra, hogy áthághassa azokat.
Remélem egyszer az általa
létrehozott mutánsok fogják
kiirtani.
* * *
Ne játszogass a vissza-
állíthatatlan múlttal és a
megtörténhetetlen jövővel.
Csak az időd fecsérled...
* * *
Ami megéri, hogy birto-
kold, azért érdemes megdol-
gozni. De hát a világon sem-
mi sem éri meg...
* * *
Sok dolog van, ami el-
tölti az elmémet és jótéko-
nyan foglalkoztatja, de csak
egyetlen dolog képes igazán
megnyugtatni: egy nő közel-
sége. Csak ez tudja lecsen-
desíteni, elcsitítani fel-
korbácsolt, nyugtalan, csa-
pongó idegrendszeremet...
* * *
Életünk: aprócska, fel-
nagyított, múlékony örömeink
s mögöttük az örökös fájda-
lom...
* * *
Szellemi lény vagy - az
anyag soha nem képes mara-
déktalanul boldoggá tenni
téged. Lemondhatsz minden
anyagiról, mert a szellemi
birtokok elorozhatatlanok.
* * *
A hasznosítható tanulsá-
gokért megérik a kellemet-
len, fájó események is, sőt,
talán csak ezekből tanulha-
tunk...
* * *
Ha a szeretet nem is, az
őszinteség talán képes lesz
megváltani ezt a világot.
* * *
Teljesen mindegy, honnan
várod a megváltást. A lényeg
az, hogy várd!
* * *
A lélek csendjéhez csak
egy út járható: az Én kiol-
tása...
* * *
A csoda csak a hívőkkel
nem történik meg... /x/
* * *
Furcsa. Mintha várnék
valamire, ami tudom, hogy
eljön. Nyugodt vagyok, le-
csendesült. Közöny, mosoly
és béke...
* * *
Képesnek lenni a maximá-
lis boldogságra a boldogság-
hoz szükséges feltételek mi-
nimális együttléte esetén...
/x/
* * *
... a keserédes emberi
létezés büszke ámokfutói...
/x/
* * *
A világ vagy kiveti ma-
gából e kor tüneteit s ebben
az esetben nincs mit tennem
- vagy nem tud megbirkózni
vele, és ekkor sem tudok se-
gíteni.
* * *
Ez a „rövid lejáratú"
gondolkodású társadalom kép-
telen olyan tettekre illetve
nem-tettekre, amelyek gyü-
mölcseit nem ő élvezi.
* * *
Démonjaim az álmaimban
tombolhatják ki magukat. De
meg is teszik...
* * *
Ebben a világban milyen
sok lehetőség kínálkozik ar-
ra, hogy gonoszak legyünk...
* * *
Bár az emberi elme iste-
nített alkotásai juttattak
bennünket a kényelem és jó-
lét ezen fokára, nem érdemes
elfelejteni, hogy csak a hu-
mor képes elviselhetővé ten-
ni az életet.
* * *
... megéltem a megélhető
dolgokat - de még a megélhe-
tetleneket is...
* * *
Mindenesetre ez biztos:
vagy használjuk az agyunkat
vagy elveszítjük. /x/
* * *
A társadalmat lehet vá-
dolni és néha kell is, de
mindig tisztelni és félnünk
kell azon erő miatt, amit
képvisel.
* * *
... eljön még az én időm
- vagy ha nem, csak a világ
veszít rajta...
* * *
Létem egzisztenciális
határai elmosódnak, be kell
látnom, hogy az anyaggal nem
tudok mit kezdeni. Még az én
testemmel sem... Fel kell
adnom mindent...
* * *
... utolsó perceiben
szerette a legjobban az éle-
tet... mert tudta, hogy el-
veszíti, amit soha nem be-
csült eléggé...
* * *
Hosszabb távon az idő
függvényében minden esemény
elnyeri igazolását. Csupán
az idő néhány törvényszerű-
ségeinek ismeretére van
szükség a világ történései-
nek megértéséhez. Az idő
mindig igazolja a megélt
dolgokat. Ha bármilyen bána-
tod van - bízd magad nyugod-
tan az Időre...
* * *
Csak azt nem tudom Isten
miért követte el azt a stra-
tégiai szarvashibát, hogy
nőket is teremtett, vagyis
miért kellett az Egy-et ket-
tészakítania. De ő mindent
helyesen csinált...
* * *
... kimeríthetetlen ér-
zelmeivel sóvárgott a meg
nem élt csodákra, vágyva a
szerelmet és a hatalmában
korlátozhatatlan szeretet
minden örömére szomjazva...
/x/
* * *
A lélek rezignációja
gyakran egyenlő a lélek fel-
üdülésével. A lélek csak ak-
kor pihen, ha önmagával fog-
lalkozhat.
* * *
Megindulni a világ ért-
hetetlen, de pontosan ezért
boldog pillanataiban...
* * *
Az ember állítólag tár-
sas lény. De a társadalom
csupán az egyéni egziszten-
cia építésének maradékából
létezik. Az én mindig fonto-
sabb, mint mások. A legtöbb,
amit elérhetünk: az egó ki-
oltása. De a világ sorsa
számunkra mindig közömbös
marad...
* * *
Van-e élet a halál -
előtt? /x/
* * *
... de ez már lényegte-
lenné fakul. Befelé fordul-
ni: gyönyörködni az érinthe-
tetlen világokban. Pont ke-
rült egy hosszú, fájdalmas
szakasz végére. Termékeny,
stabil időszak kezdődik -
hiszem...
* * *
Nem szeretem az aforiz-
mákat, mert iszonytatóan ba-
nálisak, de egy közülük il-
lik ide: az aforizma- és
gondolatgyűjtemény olyan
mint a cseresznyés tál. Elő-
ször a legszebb darabokat
vesszük ki, de legvégül az
egész elfogy.
* * *
Írhatok akár egymillió
sort is az élet fájdalmai-
ról, a szenvedésekről, a lét
nyomoráról: de nem tudom
csillapítani a bennem élő
mérhetetlen létszomjúsá-
got...
* * *
Tartózkodni - óvakodni
kell a szuperlatívuszoktól.
De mégis: a legnagyszerűbb
dolog örömet szerezni.
* * *
„ Semmiben sem szenvedek
hiányt..." Te ki tudod mon-
dani tiszta szívvel? Mindig
csak vágyakozol...
* * *
Mindent megírtam önma-
gamról, de másról, másokról
semmit. Kifelé fordulni és
két kézzel belemarkolni a
világba...
* * *
A nagy írók mindig tú-
loznak, de pont a szélsősé-
geik jelentik gondolkozói
óriásságukat. Közhelyszerű-
ségeket mindenki tud írni -
még én is...
* * *
Tudja-e a művészet min-
den titkát és tudását, vará-
zsát egyetlen műbe besűríte-
ni? Azt hiszem, de remélem
is, hogy nem, mert ez adja a
meg-megújuló alkotási vá-
gyat, az alkotás örökös igé-
nyét.
* * *
Mennyivel előrébb lehet-
nék, ha ki tudnám magamból
irtani a gyűlöletet...
* * *
A világ erős dió - gyen-
ge kézzel nem lehet feltör-
ni. /x/
* * *
Sokan vannak, akik csak
későn találnak önmagukra, de
a legtöbben egyáltalán nem
tudják, kik is ők valójában.
De a legszomorítóbb az, hogy
még csak nem is keresik ön-
magukat... /x/
* * *
Aki keres valamit és
mindenáron megkísérli mások
elé tárni, amit a világban
észrevett, ritkán képes
egyetlen műfaj keretei kö-
zött maradni. A kérdés nem a
létrehozott alkotások szín-
vonala, a lényeg az alkotás
akarata. /x/
* * *
Valami fontosat szeret-
nék mondani - de azonnal
megbénít az a tudat, hogy
mondandómat érvénytelenné
teszi az, hogy más nézőpont-
ból, szövegkörnyezetben, más
életközegben nem áll meg...
* * *
Furcsa, hogy nekem min-
den sikerült az életben -
csak valahogy minden más-
képp... /x/
* * *
A halállal mindenkinek
magának kell szembenéznie.
Erős a kín, mert nem csak a
sajátjával...
* * *
Az én tudásom, az én lá-
tásom csak egymilliomod ré-
sze az Egésznek. Mégis - ez
a legtöbb, hogy ezt belátom.
Most nem tehetek többet...
* * *
... mutass jelet - mu-
tasd, hogy érdemes...
* * *
Az élet egyre bonyolul-
tabb. Lassan ott tartunk,
hogy már magáért az életért
is meg kell küzdenünk...
* * *
Életem során még hány-
szor kell ugyanazokat az ér-
zelmeket átzongoráznom? Még
hányszor?
* * *
Tehetek-e mást mint,
hogy a halálomat várom? Hi-
szen kifacsartam tehetsége-
met, kimerítettem a világ
minden kincsét. Nekem már
csak kolonc a test...
* * *
A világot az olyan embe-
rek, mint én vagyok, teszik
elviselhetetlenné az ostoba
gyűlölködésükkel.
* * *
A bölcsességnek csak
annyi jutott, hogy szavakat
adjon a bennünk meglévő,
egyenlőre csak érzett, ki
nem fejezett tudásnak.
* * *
A világ groteszk alapvo-
nása, hogy a dolgokat azok
kapják meg a legnehezebben,
akik a legméltóbbak rá.
* * *
...Így olvastam: sokat
kell szenvednünk, mielőtt
visszük valamire... /x/
* * *
Csak egy nő teszi a fér-
fi életét teljessé és vi-
szont. Megtagadom.
* * *
Születésünktől fogva fo-
lyamatosan szűkül bennünk
egy megélhető világ képe, és
meghalni is csak azért ha-
lunk meg, mert ez a kép vég-
képp eltűnik. /x/
* * *
A sikert csak az bírhat-
ja, aki a kudarcot is váll-
alja. /x/
* * *
Nincs visszataszítóbb
bűntett, mint a hűtlenség.
* * *
... mert nézni, szemlél-
ni azt tudtam - de Látni
nem...
* * *
Az élet álom, de ne éb-
redj föl, mert ébredésed a
halálod lesz! /x/
* * *
Kell ugyan szenvedni, de
az élet forgószele öröknek
hitt dolgokat is elsodor.
* * *
Mire is várok igazán?
Nem tudom, csak azt, hogy
mindig valami másra. De így
az életem mindörökre betel-
jesületlen marad...
* * *
Mint a lusta, ráérő nyá-
ri nap - olyan vagyok. Min-
den elérhető, nem sietek se-
hová. Minden az enyém.
Csend.
* * *
A világ stacionárius,
változásai körben mozognak,
az eredő mindig ugyanaz. Te
viszont változol, minden
időben más vagy. Kinek kell
alkalmazkodni?
* * *
Mekkora úr a felej-
tés?!...
* * *
Ha éhes vagyok: eszem,
ha álmos vagyok: alszom, ha
jókedvem van: nevetek - és
nem várok senki másra... /x/
* * *
A léleknek szinte mindig
megadatik az alkotás öröme,
a testnek annál kevésbé.
* * *
Gyötörni kell a testet,
hogy kiégethessük magunkból
a bennünk tomboló engesztel-
hetetlen gyűlöletet...
* * *
Az emberek viszik tovább
az életet - minden örömével
és minden fájdalmával
együtt. Nincs igazán bizo-
nyíték itt semmire...
* * *
... nem élek én a világ-
ban, az emberek között, mert
minden, amit tudok: árta-
ni...
* * *
Ez az együgyű lélek
mindig arra vágyik, amit a
legerősebben tiltok meg ne-
ki. Itt nem segít az akarat-
erő, csak egyvalami, bár el-
lenkező előjellel: a csö-
mör...
* * *
... s most ez az üres,
céltalan, élhetetlen „élet-
ke", ez a rossz ripacsko-
dás...
* * *
Érinthetetlen vagyok a
számotokra - nem akarok köz-
tetek élni...
* * *
A kudarc a legnagyobb
ösztönző, s minden vereség
arra tanít, hogy megkettőz-
zük az erőfeszítéseinket.
* * *
Nem a dolgok közötti
összefüggések mibenlétének a
tudása a fontos, hanem csak
az összefüggések, asszociá-
ciók, kapcsolatok meglátása.
* * *
Mindenki bűnös - aki
él... /x/
* * *
A gondolkodás, a tudat
átalakításához emberfeletti
erőkre van szükség. Én még
nem rendelkezem ezekkel az
erőkkel, de mindent megte-
szek a birtokbavételükért,
mert bennük rejlik minden
tudás. Minden...
* * *
A törvények azért van-
nak, hogy megszegjék őket.
De az én törvényeim azért
vannak, hogy betartsam azo-
kat!
* * *
... Én sem tudok - csak
keresek.
* * *
Ki kellene emelkedni a
férfiak és nők kusza halma-
zából, kioltani a nemiséget
és lenézni a világra. De hát
meg tudta-e tenni valaha va-
laki, hogy megfeledkezzen
róla: emberből vagyok?
* * *
... csak halogatom a ha-
lálom...
* * *
Csak az adhat okot a
bosszankodásra, ami benned
van, magadból ered. Külső
okok nem számítanak, nincse-
nek uralmad alatt, nincs je-
lentőségük.
* * *
Gondolkodj annyit,
amennyit csak akarsz. De ha
azt hiszed már sokat gon-
dolkoztál - még mindig nem
gondolkoztál eleget. /x/
* * *
Kicsit elszaladt velem a
ló. Már csak akkor tudok ta-
nulni, ha megaláznak, csak a
vereségekből húzhatok hasz-
not.
* * *
Ideje lenne már találni
valami elfogadható indokot a
létezésem mellett, mert ed-
dig semmit sem tudtam felmu-
tatni...
* * *
Azt hiszem, az az embe-
riség elleni legnagyobb bűn-
tett, ha valaki nem olvas.
* * *
Semmissé kell tenni ezt
az egész ittlétet. Kitörölni
mindent...
* * *
Dolgozni kell! Csak így
lehet kibírni, elviselni ezt
az életet. Az, hogy mit csi-
nálsz, majdnem mindegy. Csak
jól csináld.
* * *
Egy vízió kísért: megha-
lok anélkül, hogy maradékta-
lanul kihasználtam volna a
lehetőségeket, esélyt, tu-
dást, képességeket, aminek a
birtokában voltam. Félek,
hogy elégedetlenül távozom.
De ki az, aki ezzel az élet-
tel elégedett volt?
* * *
Ha félek is kimozdulni
fizikai erődömből és szelle-
mi fellegváramból, utólag
mindig ezek a hétköznapokból
kirángató élmények teszik
időfolyamot megszakítóvá és
fejlődőképessé életemet.
* * *
Eljutottam arra a szint-
re, amikor már kizárólag
csak tudatosan gondolkozom.
Egyetlen pillanatot sem sza-
lasztok el, hogy ne tudnám
énem kétségbevonhatatlan lé-
tét és gondolataim törékeny,
de stabil valóságát. Minden
gondolatomnak a birtokában
vagyok...
* * *
Megkívánom az alázatot
mindenkitől. Na, nem magam
iránt, mert a föld sarából
vagyok én magam is - de va-
lami magasabb, emberfeletti
számára. De a pofám persze
nekem is nagy, mert vizet
prédikálok és embervért
iszom...
* * *
Állítólag a világon min-
dent az ellenkező nem moz-
gat. A másik nem nélkül tel-
jes passzivitásba dermedne a
világ. A Mi részünkről min-
dent a Nőkért teszünk. Ez
ellen lehet ugyan tiltakozni
- de megéri?
* * *
Kíváncsi vagyok, mikor
hasad ketté vagy ezerfelé a
tudatom. Ma? Vagy holnap?
Esetleg már meg is történt?
* * *
... rossz bohóc vagyok
én magam is...
* * *
Két igazi út van, tudod
jól: az azonnali halál vagy
az élet teljes elfogadása.
Válassz!
* * *