Oldalak: 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9. | Home
Aprócska esendő semmiség
vagyok csupán , ami megkapta
azt a csodálatos adományt,
hogy el tud gondolkozni ön-
magán.
* * *
A gondolkozó, érző embe-
rek sajátja, hogy magukra
veszik a világ minden szen-
vedését - és ez szükségsze-
rűen meghaladja erejüket.
* * *
Megdöbbentő annak a ha-
tásnak az eredménye, hogy
mennyire is képes befolyá-
solni a gondolkodó tudat a
lelkiállapotot! Néhány józan
észérv s földöntúli boldog-
ságban fürdöm - majd néhány
józan észérv s a pokolban
érzem magam. Így tehát nem
kell mást tennünk, mint
szüntelenül a pozitív beál-
lítottságot gyakorolni. De
én nem akarok elmerülni egy
rózsaszín birkalétben. In-
kább a szenvedést választom
- annak a tudatával, hogy
szellemem erejével akár bol-
dog is lehetnék...
* * *
Nem tudom elfogadni a
szerelem törvényeit, mert
folyton azt követeli, hogy
számomra idegen szerepeket
játsszak el.
* * *
A boldogság teljesen
egyéni, bármilyen általáno-
sítás nevetséges lenne. A
legabsztraktabb filozófiák
sem kínálhatnak egyetemes
formulákat. De én, én tudok,
mert az enyémről van szó...
* * *
Nézd! Itt minden arról
szól, hogy Isten vagy. Egye-
dül a kudarcok tanítanak meg
arra, hogy embernek is kevés
vagy...
* * *
"Továbbra is fenntartom
azon ismert álláspontomat,
hogy a világot el kell pusz-
títani."
* * *
A gondolkodók végzete:
1. eltűnni a kisszerű barba-
rizmusban
2. a tudat meghasonlása
3. a "meghívott halál"
Te melyiket választod?
* * *
Hát nem furcsa? Csak ak-
kor érzem magam elememben ha
szomorú vagyok. Persze, al-
kat kérdése. Nem lehet, hogy
minden jelentősebb gondolat
szomorúságban született? Hi-
szen a boldog ember nem gon-
dolkozik, egyszerűen nem
mer. Mert félti törékeny,
foszladozó, illékony illúzi-
óját...
* * *
Az érzelmek - érzések
fensőbbsége az intellektua-
lizmussal szemben?
* * *
E világban a szeretet
megbukott, mégis ez az
egyetlen esély a humánum
megőrzésére.
* * *
Születéseddel biztosítod
a jogod a halálra. Eddig még
rendben is volna. A baj az,
hogy kötelező meghalni.
* * *
Lehetséges az igazi ön-
vád? Kétlem. Az ember rögtön
eufémizál, mihelyst önmagá-
ról van szó.
* * *
El akarsz olvasni egy-
millió könyvet? Ugyan, alig
tizet érdemes. Igaz, ahhoz,
hogy eldönthesd, melyik az a
tíz, el kell olvasnod egy-
milliót.
* * *
Nem jött el ez az ábránd
sem, s még hány álom dönt
úgy, hogy távol marad. Las-
san helyet cserél nálam az
álom és valóság...
* * *
A cinizmus az egyetlen
embertelen eszköz az emberi
értékek megőrzéséhez.
* * *
Megvetem az életet, de
tisztelem a misztériumát.
* * *
A világban annyi igazság
van, amennyit érthetően, lo-
gikusan meg lehet fogalmaz-
ni.
* * *
A művészetben minden
megállás hanyatlást jelent.
* * *
Élet: a születés szörnyű
megrázkódtatása, egy kibír-
hatatlan lét minden keserves
unalma, és egy rémes halál
összes agóniája. /x/
* * *
A világ mégis sokkal kü-
lönb hely, az élet mégis
nagyszerűbb dolog, mint ami-
lyennek józan emberi ésszel
látszik. /x/
* * *
Hogyan lettem senki...
* * *
A test a vágyaival a lé-
lek börtöne. /x/
* * *
A világot azok tartják
fenn, akik a tömeghez tar-
toznak, de csak azok viszik
előre, akik kilógnak belőle.
* * *
Az ember mindent birto-
kolhat, de az időt soha,
mert az időtlenség isteni.
Az idő birtoklása automati-
kusan annak megtagadását je-
lenti.
* * *
Megváltani nem tudtam a
világot... Hát csak szemlé-
lődöm, hogy rosszabbá ne te-
gyem...
* * *
Sajnos csak egyszer
élünk, ezt az egyetlen lehe-
tőséget kaptuk. Most kell
hát jónak lenni.
* * *
...mert én csak a való-
ságig jutottam, és ott meg-
rekedtem. De volt, aki to-
vábblépett rajta és az Egé-
szet a birtokába tudta ven-
ni...
* * *
A halál az egyetlen,
amiért érdemes élni.
* * *
A NŐ-nek egyetlen szere-
pe, hogy ideiglenesen megóv-
jon az azonnali összeroppa-
nástól. Csupán álca, pilla-
natnyi menedék, mely rövid
időre biztonságot nyújt a
kétségbeesés megállíthatat-
lan rohamai elől.
* * *
Az ember tulajdonképpen
sohasem lesz rá képes, hogy
szembenézzen a végső kérdé-
sekkel. A válasz egyenlő
lenne az őrülettel. Megha-
sadna minden...
* * *
...Hideg tűz ég benned.
Nem melegít, csak perzsel...
* * *
Az idő a lét mértékegy-
sége. Korunkban azonban el-
vesztette szerepét, ellen-
féllé vált, vele és ellene
küzdünk.
* * *
A világ hosszú távon
stacionárius. Alapvonásai
csak lokálisan és efemer
jelleggel változnak. S az én
mégoly szélsőséges mentális
állapotaim is változatlanul
hagyják. Az egyén szenvedé-
sei iránt közönyös marad
mindvégig.
* * *
Isten létének kérdése
nem lehet emberi vita tár-
gya.
* * *
Nincsenek elkötelezett-
ségeim e világgal szemben.
Pusztán annyit kaptam, hogy
a keretei között élhetek.
* * *
A tömegesen jelenlévő
művészi alkotások elvesztik
egyedi értéküket és jelentő-
ségüket. A művészet egyes
számban létezik. A múzeum
teher a művészi értékek után
kutatóknak.
* * *
Mindent elrontottam...
Túl sokat olvastam, rosszul
olvastam, nem tudtam az ál-
talam felderített terepek
felszíne alá ásni... /x/
* * *
...a pokolba az élet-
tel...
* * *
A test fölötti tökéletes
uralom öröme, az értelem és
az érzelem kontrollálásának
képessége és az élet teljes-
sége átélésének lehetősé-
ge... /x/
* * *
Azt hisszük, hogy minden
tudásra szükségünk van - pe-
dig dehogy...
* * *
A világ dolgai túlságo-
san törékenyek, szerénynek
és alázatosnak kell lennünk,
mert senki sincs biztosítva
a legrosszabb ellen. /x/
* * *
Az emberi élet elvá-
laszthatatlan a veszteségek-
től.
* * *
...a lényeg lényege lé-
nyegében lényegtelen... /x/
* * *
A mai kor emberének
emésztő frusztrációja: tudni
az Egész kétségbevonhatatlan
létezését és végig világosan
látni a jelen világ szétda-
raboltságát.
* * *
Együtt kell élni a vi-
lággal és az emberekkel, al-
kalmazkodni kell hozzájuk,
és meg kell próbálni mind-
kettőt megérteni.
* * *
Eljutottam a zűrzavarig,
de nem találtam még meg a
feloldását, de az biztos,
hogy ez az intelligencián, a
tudáson kívül van.
* * *
Létem parányi mivoltának
tudata - s mégis az a megin-
dító ünnepélyesség, melyet
erőm felett érzek...
* * *
A teljes igazságok Isten
igazságai, a részigazságok
lehetnek csak az ember igaz-
ságai. /x/
* * *
A valóság tompítja az
érzéseket, teljes beleélésre
csak a képzelet nyújt lehe-
tőségeket.
* * *
Az ember legmagasabb-
rendű képessége, hogy hatal-
mat kapott önmaga alakításá-
ra.
* * *
...ennyit tudtam kicsi-
karni az idő vasfogai közül,
csak ennyit a világ össze-
szorított markából...
* * *
Az emberi nagyságot fém-
jelzi, ha az képes a rajta
kívüli, vele szemben álló
erők mibenlétét elfogulatla-
nul és maradéktalanul megér-
teni és elfogadni.
* * *
A világegyetem csodái
mellett eltörpül az ember,
apró személyes problémái je-
lentéktelenek - de nem fe-
ledhetjük, hogy éppen ez az
esendő emberi lény gondolko-
dása teszi a világegyetemet
oly csodálatraméltóvá. Tükör
nélkül a visszatükrözendő
értelmét veszti.
* * *
...mert a beszédben el-
veszik a valóság, csak a
meghamisított, átszűrt való-
ságot kaphatjuk meg a sza-
vakkal...
* * *
Ha nem akarsz emlékezni
a múltadra és törődni a jö-
vőddel, eredményül azt kap-
hatod, hogy elsüllyedsz az
említésre sem méltó jelen-
ben.
* * *
...a világ, ahogyan én
láttam...
* * *
Az emberi tudattalant
mélyen áthatja az igény egy
logikus világmindenség i-
ránt, amelynek értelme van.
A valóságos univerzum azon-
ban egy lépéssel mindig a
logika előtt jár. /x/
* * *
Az alkotás lényegi fel-
tétele a szabadság. /x/
* * *
Csupán Isten elégséges
az értelmes teremtmény bol-
dogságához. /x/
* * *
Hirdetni a létezésbe ve-
tett hit elpusztíthatatlan-
ságát... /x/
* * *
...hogy mélységesen mély
kút van mögötte, teli időt-
len idők emlékeivel s hosz-
szú, lassú és kitartó gondo-
latokkal, és ugyanazzal a
ráérős gonddal vesz szemügy-
re mindent, amivel a maga
legbensőbb gondolatait fir-
tatja időtlen idők óta...
/x/
* * *
Az intelligenciát a böl-
csességnek kell megfékeznie.
/x/
* * *
A sors a legritkább
esetben hoz önszántából meg-
oldást. Szüksége van az ak-
tív közreműködésünkre.
* * *
A dolgok mulandóak,
akárcsak mi magunk és nem
tudunk a rövidke életünk
alatt semmit sem örökre ösz-
szekötni. Minden szál elsza-
kad...
* * *
Csak a munka és - majd-
nem mindegy, hogy milyen
munka - képes az agy bom-
lasztó tevékenységét lefé-
kezni.
* * *
Az élettel végeredmény-
ben nem kell sokat törődni,
hiszen úgyis hamar elmú-
lik...
* * *
A művészet sem más, mint
ostoba exhibicionizmus, a
legszemérmetlenebb, lecsupa-
szító, néha megalázó önmuto-
gatás.
* * *
Gondolkodók figyelmébe
ajánlanám: miközben a lét
kérdéseit feszegeted, nem
feledkeztél meg magáról a
létről?
* * *
Kínoz az a reménytelen-
ség, ami az eltűnt álombéli,
megváltó gondolatokat köve-
ti...
* * *
A megjátszott szerelem
mérgezőbb, mint a gyűlölet.
* * *
Olyan feloldhatatlan el-
lentétek lakoznak bennem,
amelyek lehetetlenné teszik
számomra az élet egészét.
Csak maradékok, silány emlé-
kek, elvetélt tettek marad-
tak...
* * *
A világ törvényeiből
csak néhányat ismerhetek.
Mégis élek. Hogyan lehet ezt
összeegyeztetni?
* * *
A szerelem fájdalom is,
mert szembesülnünk kell a
fogyatékosságainkkal - még-
pedig kíméletlenül...
* * *
Nem az élettől félek,
hanem önmagamtól, ki maradék
nélkül nem tud megfelelni az
élet követelményeinek.
* * *
Az erőnek és akaratnak,
mint az egyetlen maradandó
művészi abszolútumnak megis-
merése és feltétlen érvé-
nyesítése... /x/
* * *
Már gondolkozni sem me-
rek, mert rettegek önnön
mélységeimtől...
* * *
Nekem minden szép nő
fáj, aki nem az enyém.
* * *
Nehéz az emberek sorsa,
de a legnehezebb a gondolko-
dóké.
* * *
... éppen ez a soha meg
nem nyugvás a mi életünk ki-
elégülése... /x/
* * *
Mint folyóban a köveket,
görget minket a tér és idő.
Sem a kő, sem mi nem tudjuk
végső soron mi hajt.
* * *
Az emlékek a legkegyet-
lenebb ellenségek. /x/
* * *
A tudatos, szívvel és
ésszel vállalt érzelemteli,
produktív, tevékeny létezés
mámorító hatalma...
* * *
Ha boldog vagyok, semmi
sem jut az eszembe. Csak a
szenvedés képes megfeszíteni
a lélek rugóit.
* * *
Végeredményben, azt hi-
szem, nem is beszélhetünk
észérvek ütköztetéséről egy
vita során. Amiket szembeál-
lítunk egymással, nem mások,
mint az egyéni szubjektivi-
tás a maga teljes, elleple-
zett meztelenségével.
* * *
Csak az nagy író, aki
mindent meg tud írni. Még a
kimondhatatlant is. Én sem-
mit sem tudok.
* * *
Világosan látom annak az
időnek az eljövetelét, ami-
kor végérvényesen megszaba-
dulok a tárgyi világ gúzsba
kötő kötöttségeitől. És ez
még a halálom előtt fog be-
következni - de az hamarosan
követi azt.
* * *
Véglegesen lemondok a
megértettség eléréséről, a
mentegetődző magyarázkodás
vak reményeiről. Csak önma-
gam felé fordulok - de ez
nem önzés többé, hanem csak
a megérthetetlenség passzív
szemlélődése.
* * *
Nincsenek megváltoztat-
hatatlan, visszavonhatatlan
döntések. Amíg az ember nem
öli meg magát, mindvégig
szabad marad. /x/
* * *
Itt mindenki önmagával
van elfoglalva, úgy, hogy a
világból semmit sem vesznek
észre. Ez kevés, nem elég,
ha csak a belső világaimat
boncolgatom. Meg kell kísé-
relni megérteni a világot -
és aztán tükrözni...
* * *
A NŐ köt az élethez.
Hogy ez jó vagy rossz...?
* * *
Az élet valódi, végleges
és végletes megoldása ezen a
világon kívül van. Nem nir-
vána, nem mennyország, sem-
milyen mentális menekvés.
Hanem mindezeken túl, az em-
beri képzelet, fogalomalko-
tás és gondolkodás fölött,
minden emberi határon túl.
* * *
Mindig a végletek között
csapongani, megélni a lélek-
rombolás és léleképítés min-
den fázisát. Boldognak len-
ni, mint egy isten és fáj-
dalmasnak, mint az ember.
Néha fönt és néha lent, s
ott is ahol nincs...
* * *
Az egyéni életet nem le-
het maradéktalanul boldoggá
tenni, semmilyen erőfeszítés
nem érhet célba - a világban
mindig föllelhető valami
romlottság, amire az egyén
érzékeny. Elfogadható-e az
élet ilyen feltételek mel-
lett?
* * *
Azt mondod: meghalnál
értem, és ez nem kevés. De
én kis dolgokért is képes
lennék meghalni. Ezért mást
mondok: én élnék érted... Ez
több, mert én nem ragaszko-
dom az élethez.
* * *
A történelem során még
egyetlen időszak sem volt,
amiben érdemes lett volna
élni. /x/
* * *
A tudat fog szétmarcan-
golni, a megelégedni nem tu-
dás. Mert a jobb gyakran
megöli a jót.
* * *
... hajnalodik, s már ez
is valami...
* * *
Tanulni mindenkitől tu-
dunk, de csak azoknak ismer-
jük be akiket szeretünk.
* * *
Valamit mindig lehet
csinálni. Az, hogy mindent
nem lehet, még nem ok arra,
hogy semmit se tegyünk. /x/
* * *
Élet: ez a sötét, ör-
vénylő, csillapíthatatlanul
önmagát akaró hatalom... /x/
* * *
Ha meg tudnék szabadulni
a világtól... Vágyakozom egy
más Lét után, bár ezt sem
merítettem ki. Ez az élet
hiányt szenved, valami több,
valami magasabb, átszelle-
mültebb fenség nincs itt.
Csak lenyomatok, ténfergő
árnyak káosza. Időtlenség,
de illékony. Keretek, váz
nélküli, anyagtalan, amorf
halmaz. Már unom ezt a vilá-
got. De jaj, fájdalom, elve-
szítem, míg a fellegek kusza
ábrándjait bambán kerge-
tem...
* * *
Minden rejtett titkot és
csodát és vágyat megtestesí-
teni tudó rejtett tehetség
és zsenialitás... /x/
* * *
Egyedül a gyermekkorért
érdemes születni. A többi
már csökevény, meghamisí-
tott, eltorzult élet. Csak a
gyermekkor tiszta, zavarta-
lan boldogságát éri meg le-
élni.
* * *
... magát a Napot festem
meg... /x/
* * *
Lennie kell mindig vala-
minek, amin a félelmetes tu-
dat rágódhat, különben rög-
tön önmagát kezdi el marcan-
golni, s van elég ok a tépe-
lődésre, túlontúl is sok.
* * *