Oldalak: 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9. | Home
... nem élek én már to-
vább...
* * *
A világ olyan valami,
amitől meg kell szabadulnom.
De ő nevelt fel, belőle él-
tem, a gyermeke vagyok. Ha
őt megtagadom, magamat is
visszautasítom.
* * *
A legfontosabb a másik
ember...
* * *
Az emberek mérhetetlenül
önzőek önmaguk felé, ezért
nem képesek megválni az éle-
tüktől sem.
* * *
A szerelem a
leggyönyörűbb kielégületlen-
ség, mert több, mint amit az
ember kifejezni képes. /x/
* * *
A csalódás legfőbb for-
rása, hogy másokkal szemben
is ugyanazokat a követelmé-
nyeket támasztjuk, mint ön-
magunkkal szemben.
* * *
A mélyen érző és gondol-
kodó ember, akiben nagyon
nagy erővel van jelen az
igény az emberhez méltó,
tartalmas életre, és a mély
szomorúság, hogy magunkhoz
méltóan élnünk mégsem lehet.
/x/
* * *
Bár nem ismerünk lehe-
tetlent, a csodára még vár-
nunk kell... /x/
* * *
A legmagasabbrendű művé-
szet a szenvedés hiteles áb-
rázolása. /x/
* * *
... pedig kevés dolog
van az életben, ami megéri,
hogy az ember elmázolja az
arcvonásait érte...
* * *
Amit nem értesz, az biz-
tos, hogy valahogy a lényeg-
hez tartozik. /x/
* * *
Az ember folyton dönté-
sekre kényszerül. Nagy erő-
feszítés árán eldönti, hogy
ez meg ez így és így helyes,
s azt hiszi, most már béké-
ben élhet. De másnap már va-
lami másról kell döntenie,
és ameddig helyesen dönt,
egyre újabb és újabb dönté-
sekre kényszerül. /x/
* * *
Isten útjai, akár a
természetben, akár az emberi
gondviselés terén, nem a mi
útjaink. Nincs az az emberi
modell, amely a legkevésbé
is érzékeltethetné művének
- mely mélyebb mint
Demokritosz kútja - nagysá-
gát, mélységét és kikutatha-
tatlanságát. /x/
* * *
Rögtön jól kell csinál-
ni, hiszen csak egyszer csi-
nálhatjuk. És nem tudhatni
mikor kerül ránk a sor.
Örökké várni kell...
* * *
A szomorúság a tétlenség
egyik fajtája. /x/
* * *
Az örök emberi hiba: ta-
gadni ami van és magyarázni
ami nincs. /x/
* * *
Nem ért meg senki. Csak
nézelődöm. Idegen vagyok eb-
ben a világban. De van-e má-
sik, van-e hely számomra va-
lahol másutt? Ha nem fogadom
el ezeket a lehetőségeket,
mindenestől visszautasítom
ezt a létet. Nem kapok más
formát, más anyagot, más
szellemet. Eltűnök...
* * *
Most már nem keresem az
igazságot tovább. Megtalál-
tam a magam igazságát és ez
a legfontosabb. Nincs abszo-
lút igazság - számomra. Most
már csak a mások igazságai
után kutakodom, keresve azo-
kat a megindító, felemelő
szavakat, amellyel kinyilat-
koztatják azokat.
* * *
Amit értek az EGÉSZ-en:
összekapcsolva látni az
ezerszer megtörténtet. Min-
den szerelem, minden öröm,
minden fájdalom, boldogság,
bánat, szenvedés, gyönyörű-
ség, mosoly, halál, szüle-
tés, nevetés - minden emberi
emóció, történés és gondolat
végtelenszer ismétlődik,
térben és időben egyaránt.
Az én életem is csak sokszor
átélt életekből leszűrt szö-
vedék. Keserűségem: a ki-
lépni nem tudás feletti te-
hetetlenség nyomasztó magá-
nya.
* * *
Nincs közönségesebb,
mint a szabályos szépség.
* * *
Nem az a barátság, ha el
tudunk beszélgetni egymás-
sal, hanem ha hallgatni tu-
dunk együtt.
* * *
Néhány éve még a semmi-
ben álltam, tétován, de mo-
hón kapkodtam, lázasan ke-
restem, kutakodtam az Út
után. Ma már tudom, hogy
csak utak, ösvények vannak,
és majdnem mindegyik a cél-
hoz vezet. Ma már felülről,
de belülről is pillantok
mindenre, és azt hiszem,
megtaláltam a magam útját.
Gondolkodó ember lehettem.
Talán...
* * *
Néha részem van az
érinthetetlen, romlatlan
boldogságban. De csak egy-
két pillanat az egész. Aztán
vége. És lehetetlen kiter-
jeszteni ezt az intervallu-
mot...
* * *
Az igazi, teljes szere-
lemhez szükségünk van a jó-
zan észre, hogy világosan
láthassuk elvárásaink betel-
jesülését, s talán épp
azért, hogy legyen mit elve-
szítenünk...
* * *
... régebben persze so-
kat álmodoztam, de az álmok
szétfoszlottak. Gyűlölöm ő-
ket. Ma már ébren élek...
* * *
Szembenéztem a lét végső
kérdéseivel és nem kaptam
választ. De van egyáltalán
válasz, s ha igen, kinek a
birtokában? Én csupán lebe-
gek, az én tudásom csak kér-
dezni képes...
* * *
Azt nem teheted meg,
hogy egyvalamiről lemondasz.
Ha egyvalamiről lemondasz -
mindenről le kell mondanod.
* * *
A csodák csak álmainkban
élnek, a valóság soha nem
képes megfelelni az álmok
ábrándjainak. De az igaz,
hogy a képzelet messze elma-
rad a való világtól, ha a
rosszról van szó.
* * *
Beláthatatlan, feneket-
len, félelmetes szakadék tá-
tong minden gondolkodó fő
között, és már ezt a
megérthetetlenségi tételt
sem lehet átadni, illetve
felfogni. Minden egyéni gon-
dolati törvény, világkép sa-
ját tulajdon, visszavonha-
tatlanul átadhatatlan.
* * *
Csak annyit tegyél meg,
hogy élsz ezzel a hihetetle-
nül összetett, kimeríthetet-
lenül gazdag, kiapadhatatlan
örök csodával, ezzel a fel-
becsülhetetlen adománnyal
amit életnek hívnak. Ne tar-
tozz azok közé, akik fele-
lőtlenül elpazarolják ezt az
egyetlen, végtelen lehetősé-
get...
* * *
Mindig az adott lelkiál-
lapot meghatározója a pilla-
natnyi uralkodó világnézet-
nek, és ez napról-napra,
percről-percre változik. Már
nem is törekszem a stabili-
tásra, csak minél több csend
és fény és minél kevesebb
fájdalom...
* * *
... legalább megvan az
az örömöm, hogy a magam éle-
tét egyes-egyedül én tettem
tönkre...
* * *
Minden művészete és ra-
vasz fortélya, amiért fölad-
ta korábbi bölcsességét és
amiről szerette volna azt
hinni, hogy az övé, Tőle
származott, így hát minden
műve semmiség volt, gyermek-
kéz vagy hízelgő rabszolga
műve, hitvány másolata az ő
roppant erődjének, fegyver-
tárának, börtönének, irdat-
lan kohójának, amely nem tűr
vetélytársat, kineveti a hí-
zelgést, kivárja a maga ide-
jét gőgjében és mérhetetlen
ereje tudatában... /x/
* * *
Hosszú éveket töltöttem
el azzal, hogy a megfogha-
tatlan lényeget kerestem,
ami a lét értelmét adja.
Megtaláltam a magam életének
értelmét és célját és meg-
próbálom leírni egy oldalon
- aztán megkísérlem egy mon-
datba besűríteni - majd egy
szó is soknak bizonyul - ké-
sőbb egy hang már fecsegés -
végül a lényeg már kimondha-
tatlan...
* * *
Nagy gondolkodó sok van
és sok a nagy író is. A va-
lódi tehetség ott kezdődik,
ahol a kettő összekapcsoló-
dik a szív érzelmeivel.
* * *
Az emberek megtagadják
prófétáikat és lemészárolják
őket, de szeretik vértanúi-
kat és tisztelik azokat,
akiket megöltek. /x/
* * *
Létezni csak akkor tu-
dunk, ha maradandó valóságok
vannak körülöttünk. De él-
ni... az más... /x/
* * *
Az élet törvényei egy-
szerűek: az ember akkor bol-
dog, ha alkotni tud és sze-
retni képes. /x/
* * *
Milyen sokszínű és vál-
tozatos tárgyakban és ideák-
ban ölt testet az az emberi
tevékenység, amit még ma is
megkísérlünk azzal az egy
szóval megnevezni: művészet.
/x/
* * *
... mulandó életünk mögé
a szüntelenül pusztuló és
születő anyag félelmetes és
elnyugtató határtalanságát
festi... /x/
* * *
Aki a tudását növeli, az
a szomorúságát is növeli...
/x/
* * *
Az emberek többsége
azért nem boldog , mert
rosszul mérik föl, hogy mi
az, ami igazán fontos. Jó
részük azt hiszi, hogy az
életben mindenáron győzni
kell. Én azt hiszem, a napi
veszteségeket öröm elszen-
vedni egy hosszabb távú dia-
dal érdekében.
* * *
Megszállt egyfajta ká-
bult nyugalom a lehetséges
és lehetetlen határán. A fe-
lelősség, amely szabadságom-
ban is terhel, de a korlát-
lan önmegvalósítás nyíltsága
és erőimnek tudata, biztos
rezdülései is egyben. Mintha
távol kerültem volna önma-
gamtól, mintha lefojtanék
valami nyugtalanítót a vi-
lágbéke érdekében. A pozitív
gondolkodás eredményezte ha-
mis nyugalom idegen tőlem.
Mégis meg kell osztanom e
között a béke és a lényege-
met adó szenvedés között az
életemet.
* * *
Köszönetnyilvánítás: vé-
gül a Világnak, aki életet
adott, táplált és fölnevelt,
akinek gazdagságában
megmerítkezhettem és merít-
hettem egyetemleges tudásá-
ból és aki annyi szenvedést
okozott és megvert a létezés
elbírhatatlan terhével...
* * *
... a test nyugodt volt
és lehetővé tette, hogy a
szellem felszárnyaljon az
egyetemes elvonatkoztatás
birodalmába... /x/
* * *
Csak a művészetnek van-
nak eszközei az élet mélysé-
geinek ábrázolására. /x/
* * *
Amit értéknek tartok azt
igyekszem megszerezni, amit
nem, azzal nem törődök to-
vább.
* * *
Nem arra törekszünk,
hogy örökkévalóak legyünk,
hanem csak arra, hogy a dol-
gok és tettek ne veszítsék
el előttünk azonnal értelmü-
ket. Mert akkor megmutatko-
zik a Semmi, ami körülvesz
minket... /x/
* * *
Számomra mindvégig rejt-
ve maradnak azok a tényezők,
amelyek lehetségessé tennék,
hogy erőimmel azok képessége
maximumáig gazdálkodjak.
Szétforgácsolom a lehetősé-
geimben rejlő gazdagságot és
békét - és mindemellett csak
legyinthetek tehetetlenül:
én is csak ember vagyok...
* * *
... a legmagasabbrendű
művészet volt az övé, az a
fajta, amikor maga a művé-
szet már észrevétlenné vá-
lik... /x/
* * *
Inkább őszinte háború,
mint a hazug béke.
* * *
Ahhoz, hogy középen tudj
maradni, meg kell járnod a
poklot és a mennyországot
is.
* * *
... haragot és félelmet
keltett benne egyszerre, a
kényszerű megadás és a bár-
miféle erőfeszítés reményte-
lenségének homályos érzé-
sét... /x/
* * *
Ember akarok lenni. Tu-
dom nagyon nehéz, de alább
nem adhatom... /x/
* * *
Bennem feszül az a mér-
hetetlen keserűség, hogy nem
tudok megfelelni a vágyaim-
nak, az álmaimnak, a terve-
imnek - hogy meg kell kötni
a nem akart kompromisszumo-
kat.
* * *
Nem igaz, mikor azt
mondják: "Az élet megy to-
vább!" mikor pedig bennem
valami lényeges tört el,
mert ami továbbmegy - az már
nem az élet...
* * *
Az íratlan törvények nem
a mára vagy a múltra, akár a
jövőre vonatkoznak, hanem
időtlenül érvényesek.
* * *
Valójában az is az erő
jele, ha nem vállalkozunk az
azt meghaladó feladatokra.
De hát az élet sem élhető
másképp, mint teherbírásunk
szüntelen próbatételeként.
* * *
Az már régen rossz, ha
egy filozófiát egyetlen szó-
val meg lehet nevezni. /x/
* * *
Végre beismerem: álomvi-
lágban élek, mert a valósá-
got nem tudom elviselni,
azt, hogy az álmodozások mö-
gött nincs más csak üresség,
kilátástalanság, reményte-
lenség, hogy nem leszek Nagy
Ember, hogy nem tudok egyről
a kettőre lépni, hogy nem
leszek más, mint az ötmilli-
árd keserű ember egyike. De
nem nyugtat meg már az álmo-
dozás sem...
* * *
Olyan dolgok megszerzé-
se, amelyek mulandóak, nem
lehet célja egyetlen erőfe-
szítésnek sem. De mi az ami
itt maradandó?
* * *
A saját magam érzelmi
káoszát akarom megalkotni,
elkerülhetetlen mélypontok-
kal és földöntúlian boldog
pillanatokkal, de mindig
csak magamnak tartozva fele-
lősséggel. /x/
* * *
Az emberi alapállás leg-
végső kudarca, az elbukás
nec plus ultra-ja, a vereség
szuperlatívusza - nevezzük
bárhogyan is, ez az elkép-
zelhető legnagyobb veszte-
ség: azzal a tudattal élni,
hogy minden eszköz a kezünk-
ben van ahhoz, hogy a saját
erőnkkel önmagunkat boldoggá
tegyük, mégpedig maradékta-
lanul - és úgy élni, hogy
erre képtelenek vagyunk. Én
is csak így élek, bár ez már
így nem élet, a legkevésbé
Lét - már csak vegetáció...
* * *
A szeretetben - szere-
lemben - egyszerre van jelen
a végtelen öröm csodája és a
mérhetetlen szenvedés, ami-
att, hogy elveszítjük. Ez
teszi annyira félelmetessé,
de talán ez benne a szép is.
* * *
A meggyőződések veszé-
lyesebb ellenségei az igaz-
ságnak, mint a hazugságok.
/x/
* * *
Állandóan viaskodik ben-
nem a két érzés: az élet
szépsége és reménytelensége.
S váltakozó szerencsével fo-
lyik a harc...
* * *
Groteszk vonása a világ-
nak: az embereket sokkal
könnyebb megrémiszteni, mint
felvidítani. A tragikum és a
derű együtt érleli az em-
bert.
* * *
Ne feledd: a szenvedés
jót tesz a léleknek!
* * *
Életünk nagy része ér-
telmetlen, önmagát megsemmi-
sítő ingadozás és hiábavaló-
ság, káosszal küszködünk
kívül és belül. És mégis
hisszük, hogy van bennünk
valami életbevágóan fontos
és jelentőségteljes. /x/
* * *
Az ember egy ponton vagy
feladja elveit s akkor morá-
lisan hal meg, vagy hű marad
önmagához, de akkor fizikai
értelemben pusztul el. /x/
* * *
Hiszek azoknak akik az
igazságot keresik, de nem
hiszek azoknak akik azt ál-
lítják, hogy meg is talál-
ták. /x/
* * *
A jelen soha nem elégít
ki. A jövő bizonytalan. A
múlt visszahozhatatlan.
* * *
Ugyanazt a borzongást
ébreszti a szépség és a
visszataszító is, csak tudni
kell ezeket megkülönböztet-
ni. Legvégül, legmélyebben
talán minden összetartozik.
* * *
A művészet újraalkotása
annak, ami örök, független
minden változástól és eset-
legességtől, független idő-
től és tértől. /x/
* * *
... megéljük a szenvedés
egy formáját, melyről egyál-
talán nem ismerjük fel, hogy
szenvedés, mert az élvezet
alakjában lép fel... /x/
* * *
A fájdalmat egy más di-
menziójú fájdalommal tompí-
tani - az élet is csak erről
szól...
* * *
Az emberi életben nincs
helye, nem lehet szerepe a
morális megfontolásoknak. A
helyes-helytelen eldöntésé-
ben rejlő etikai problémák-
nak azonnali megoldásra van
szükségük. Immanens válaszo-
kat kell adnunk, a logikai
gondolkozás nem helyettesít-
heti a belső törvényeket.
* * *
A boldogság végül is nem
más, mint önfegyelem.
* * *
Az embernek semmi köze a
világhoz, csupán benne él,
mert nem tehet mást. Nem te-
het mást? /x/
* * *
Az emberek csak arról
beszélnek amijük nincs, s
nem örülnek annak, amijük
van. Meg kell negálnunk vi-
selkedésüket, hogy boldogok
lehessenek.
* * *
Csak a csend fejezheti
ki méltóképpen a mély érzel-
meket. Ha szavakba tudom
foglalni - nem teljes az ér-
zés. Csak az emberire van
szó. Az isteni: némaság...
* * *
Nem alkothatunk igazán
maradandót, amíg a világ el-
pusztulhat...
* * *
A lélek örök törekvése,
hogy az Egyetemes részévé
váljon, hogy az egyéni lélek
elvegyülhessen az univerzá-
lis tudattal.
* * *
A végtelen öröklét, a
korlátlan idő, tér és léte-
zés szempontjából minden ha-
landó hálás és elégedett
kell, hogy legyen azért,
hogy élhetett a Földön.
* * *
... de ki tudja a lélek
rezdüléseit nyomon követ-
ni?...
* * *
Tartalmasan kell élni.
Még úgy is, hogy az üressé-
get, a Semmit nem töltheted
ki soha...
* * *
Egyszer talán minden a
helyére kerül. Mert ez a
történet rövid, de az idő
végtelen... /x/
* * *
Élsz egy csigaházban,
egy magad teremtette világ-
ban és közben azon dühöngsz,
hogy a világ nem úgy működik
ahogy te akarod. Biztos,
hogy a világban van a hiba?
* * *
Változni kellene, jobbá
lenni. De nincs jel, hogy
érdemes...
* * *
Messiás-jelöltek figyel-
mébe ajánlanám. Amin nem tu-
dok változtatni, azon nem
érdemes rágódni, amit meg
tudok, azt úgyis megváltoz-
tatom.
* * *
Nem lehet a világ bűnét
soha összefoglalni. Mert
végtelen, véget soha nem
érő, ezerarcú, változékony
és kimeríthetetlen az...
* * *
Az idő önmagában érték-
telen. Csak a vele és általa
elért fejlődés teszi tartal-
massá. Az időt csak eredmé-
nyei igazolják.
* * *
... azon ritka dolgok
között, amikért érdemes él-
ni: a nevetés...
* * *
Minden tudás a szenve-
désből táplálkozik. /x/
* * *
Az ember tehát végered-
ményben nem tud teljesíthe-
tetlen célokat maga elé tűz-
ni. Céljai rendszerint nagy
erőfeszítéseket igényelnek,
megküzd értük, de kivitelez-
hetőek. A véghezvitel után
újra a semmiben áll, hát
újabb célokat keres. Magát a
lehetetlent kell megkísérel-
ni - ez az egy cél van...
* * *
... sodródó időben, a
józan ész keretei közül
szemlélni a meghasonlásra
kész világot...
* * *
A világ könyörtelenül
logikus, a szeretet pedig
illogikus: szeress minden-
kit, még az ellenségeidet
is. Még sincs nagyobb tör-
vény. /x/
* * *
Mintha rest lennék, erő-
forrásaimat tartalékolni
látszanék a végső ütközetre,
mintha várnék valami külső,
megdönthetetlen, visszavon-
hatatlan hatalom megnyilvá-
nulására. Ismét csak várok,
várok...
* * *
A végtelen titkait für-
készem lecsendesült, belső
nyugalommal. A külvilág már
nem számít, nem más mint
élettér. Egyedül a lélek
számít - a sajátom...
* * *
Mint emberi lény, egy-
szerűen képtelen vagyok ar-
ra, hogy tudatom teljes ere-
jéből valami magasabb célt
szolgáljak - 99 %-t elpocsé-
kolom jelentéktelen problé-
mákra.
* * *
Jelenleg az egyéni élet
az ürességre épül. Ezt a
megélhetetlen semmit próbál-
gatjuk toldozni - foldozni,
hogy különféle értelem-
idegen pótlékokkal takargat-
va az élet színvonalára hoz-
zuk. Ám, amíg a közvetlenül
megélt valóságot nem töltjük
fel mélyebb értelemmel, ez
az erőfeszítésünk csak szét-
szórt, céltalan - és még mé-
lyebbre merülünk a lét nél-
küli káosz tengerében...
* * *
A lélek megindítása -
bennem működik ez a szűrő,
amellyel kiválogatom a világ
impulzusait. Én erre vagyok
hangolva...
* * *
... helyem van az
elerőtlenedők között...
* * *
Már minden lehetséges
érvet és ellenérvet felhoz-
tam az élet megélhetősége -
meg nem élhetősége mellett
és ellen. Nem tudok mást
tenni, mint élni vagy meg-
halni.
* * *