|
SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM
Gazdaságtudományi Kar
6722
Szeged, Honvéd tér 6. H-6720 Pf: 454.
Tel.:
(62) 544-000 (37-87) Fax: (62) 54-44-99
E-mail: garai@eco.u-szeged.hu
Doktori
Iskola vezetôje: Garai László egyetemi
tanár
Magyar Tudományos Akadémia doktora
——————————————————————————————————————————————————————
Gazdaságpszichológia
1. A program elôzményei
a. A gazdaságpszichológia megjelenése
A gazdaságpszichológia a közgazdaságtudomány és a pszichológia, továbbá a szociológia, a jogtudomány, a kultúrantropológia, a történettudomány és a filozófia határterületén vizsgálódó interdiszciplináris tudomány.
Megjelenése nem elméleti, hanem gyakorlati indítékból fakadt. Az USA-ban a vállalati szféra, Nyugat-Európában a közigazgatás ismerte fel elsônek hogy a gazdaságpszichológus szaktanácsára szükség van minden olyan esetben, amikor a gazdasági folyamatok alanyai olyan döntés előtt állnak vagy tárgyai olyan újraelosztásra kerülnek, amely érinti e folyamatok szereplőinek társadalmi azonosságát.
A vállalatoknál elsőnek a marketing munkáját
segítette gazdaságpszichológus, akinek szolgáltatása azután az emberi
erőforrással való gazdálkodásban kezdte kiegészíteni, sőt felváltani
az egyének különféle személyiségvonásait adminisztráló pszichológusét; e
szolgáltatásokat a menedzsment jelenleg már éppúgy igénybeveszi saját belső
mindennapi interakcióinak, mint azoknak az optimalizálásában, amelyet a
vállalat alkalmazottjaival, illetve tulajdonosaival, továbbá külső
érintettjeivel folytat (szállítókkal és fogyasztókkal, versenytársakkal és
olyan instanciákkal, amelyekkel az interakciót externalitások közvetítik). A
közigazgatásban a gazdaságpszichológia a piaci és a szervezeti megoldások
kombinálásában lesz egyre nélkülözhetetlenebb; kormányzati
szerveken kívül újabban egyre gyakrabban kerül sor arra, hogy önkormányzatok is
alkalmaznak gazdaságpszichológust, vagy mert módosak és így lehetôségük, vagy
mert szegények és így szükségük van rá. Várható olyan szaktanácsadó hálózat
kiépülése is, amely a háztartásoknak fog rendelkezésére
állni a maga tanácsadásával minden tartósabb kihatású gazdasági döntéshozatal
előtt vagy újraelosztásnak – például súlyosabb betegség nyomán vagy haláleset
után támadó – kényszerűségekor. Gazdaságpszichológus szolgáltatásainak szintén
újabb keletű a nonprofit szférával kapcsolatos
igénybevétele mind az adományozók, mind pedig azok részéről, akik pályáznak a
támogatás elnyerésére, ill. arra, hogy szolgáltatásaik igénybevételét a
támogatottak számára az adomány lehetôvé tegye (pl. különféle tan, ill.
gyógyintézetek).
A
gazdaságpszichológiai kutatások a XIX. századi modernizáció folyamataival
kapcsolatos, amelyek nyomán elôáll az információval való gazdálkodásnak egy
antinómiája, s ez az információfeldolgozás pszichológiai
folyamatait egyre növekvô súllyal gazdasági
hatótényezôvé teszi. Ez a gazdasági hatótényezôvé lett
pszichológiai folyamat képezi a gazdaságpszichológiai vizsgálódások tárgyát (→
GP-tézisek)
Az USÁ-ban a '40-es, Nyugat-Európában a '60-as
években vette kezdetét az a tudományos munka, amely ennek az új
interdiszciplináris tudományágnak a megjelenéséhez vezetett, s minden jel arra
mutat, hogy a gazdaságpszichológia konjunktúrája ezekben a térségekben azóta is
töretlenül folytatódik. Idén huszonnegyedszer kerül sor a Nemzetközi
Gazdaságpszichológiai Kutató Társaság (IAREP) évente megrendezésre kerülô
kollokviumára, s Észak-Amerikában ugyanennek a határtudománynak képviselôi
szervezôdtek meg a nagytekintélyű Társadalomgazdasági Társaságban (SASE). A
gazdaságpszichológia növekvô fontosságát mutatja a közgazdasági Nobel-díj
sorsának alakulása: a negyven év óta kiosztásra kerülô díjat történetének
második felében az eseteknek csaknem a felében olyan közgazdászok nyerték azt
el, akiknek vagy maga a díjazott tudományos felfedezése volt
gazdaságpszichológiai, vagy egy olyan további kutatása, amelyet a díjazotthoz
hasonlóan szintén nemzetközi érdeklôdésével tüntetett ki a közgazdaságtudomány.
b. A gazdaságpszichológiai kutatás
Magyarországon
Az alprogramvezetô 1968-ban olyan disszertációval nyerte el a pszichológiai tudományok kandidátusának fokozatát, amely az egyén választásait meghatározó motívumokat a munkatevékenységbôl származtatta mint olyan folyamatból, amelyben a társadalom korábbi tevékenység termékeit használja eszközként és késôbbi tevékenység eszközét állítja elô termékként.
E disszertáció egyes megállapításainak további kimunkálására az alprogramvezetô meghívást kapott a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetem Pszichológiai Karára, majd a SzUTA Természettudomány- és Technikatörténeti Intézetébe (1968–69). A tudományos kutatómunkába mindkét intézményben bevont aspiránsokat, akik közül három a továbbiakban az új kutatási lehetôségnek megfelelôen engedélyeztették témájuk módosítását.
1970-ben az alprogramvezetôt meghívták az MTA új irányítás alá került Pszichológiai Intézetébe, ahol olyan Személyiségpszichológiai Osztályt szervezett, amelynek kutatási programja a személyiséget a pszichológiában szokásos pszichobiológiai keret helyett pszichoökonómiai keretben szemlélte, azt vizsgálva, hogy a személy választásait meghatározó motívumokat miképpen determinálja az a pozíció, amelyet az illetô a társadalom gazdasági viszonyainak hálózatában vagy egy olyan mikro- (pl. családban vagy iskolai osztályban kialakuló) struktúrában elfoglal, amely a gazdasági szerkezetek mintája szerint épül. Az a próbálkozás, hogy ez a kutatás kapcsolatba kerüljön a hazai aspiránsképzéssel, – a kutatás és a (tovább)képzés között kialakult szerencsétlen viszonyok között – érdemleges eredményt nem hozott
Ezzel
szemben egy olyan elôadás nyomán, amelyet a XIII. Nemzetközi Tudománytörténeti
Kongresszus meghívott elôadójaként tartott moszkvai kutatásainak eredményeirôl,
az alprogramvezetôt háromszor (1971-ben, 1973-ban és 1976-ban) hívták meg a
párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociales-ba, amelynek
posztgraduális képzésébe (a Laboratoire Européen de Psychologie Sociale-ban egyidejűleg folytatott kutatási
programjával) intenzív módon kapcsolódott be. Ennek a munkának a nyomán hívták
meg 1981-ben a Nizzai Egyetemre, ahol 1984-ig egyhuzamban, majd a továbbiakban
ismételten egy-egy szemeszter idejére vett részt saját alprogramjával a
szociológusok posztgraduális képzésében.
Eközben
Magyarországon mindössze annyi történt, hogy a Magyar Közgazdasági Társaság és
a Magyar Pszichológiai Társaság közös keretében megalakult a
Gazdaságpszichológiai Szakosztály, amely néhány alkalommal a posztgraduális
képzés intézményi keretein kívül gazdaságpszichológiai kurzust szervezett
diplomás közgazdászok és pszichológusok számára (a kurzusok az általános
gazdaságpszichológia programját ölelték fel).
2. A doktori
program helye a tudományban, célkitűzése, tématerületei
A
program képzési célja olyan minôsített szakemberek kibocsátása, akik a
gazdaságpszichológia szempontját képesek érvényre segíteni akár egy gazdasági,
illetve pszichológiai gyakorlatban, akár pedig a tudományos kutatásban.
A
program olyan képzést kíván megvalósítani, amely nemcsak a gazdaságpszichológia
egészét kívánja mind a közgazdaságtan, mind a pszichológia felôl megalapozni,
hanem magán a program tárgyán belül is a speciális gazdaságpszichológia témáit,
amelyek meghatározzák a két szakirányt, ráépíteni egy elméleti összefüggéseket
tárgyaló általános gazdaságpszichológiára.
Ezzel
a szerkezettel kapcsolatos egy Magyarországon megkerülhetetlen többletfeladat.
Úgy alakult, hogy a magyarországi egyetemeken folyó pszichológus-képzés egy
olyan szemlélet jegyében történik, amely a
pszichológiát a természettudomány egy ágaként műveli s amelynek
keretébe a gazdaságpszichológia egyszerűen nem illeszthetô bele. Így azok számára, akik a
pszichológusi alapképzés felôl érkeznek az interdiszciplináris programba, lehetôvé
kell tenni az alapképzésben kialakított szemléleti keretek kritikus revizióját
és egy olyan szemléleti keretnek a kialakítását, amely a pszichológiát egyszerre kezeli
természettudományként és történeti tudományként s amelybe így a
gazdaságpszichológia – olyan diszciplínákkal egysorban, mint pl. a
politikapszichológia és a jogpszichológia, az irodalompszichológia és a
nyelvpszichológia – beilleszthetô,
Az általános gazdaságpszichológia keretén
belül a doktori program mindenekelôtt a következô négy kérdés vizsgálatát
tervezi:
a. hogyan választja ki a gazdasági tevékenység alanya
e tevékenység tárgyát?
b. abban a viszonyrendszerben, amelyben a tárgyakat
tulajdonként kezelik, hogyan választódik ki ennek a tulajdonkezelésnek az
alanya?
c. hogyan módosul a pszichikus potenciál
megnyilvánulása, ha e potenciál emberi tôkeként működik?
d. hogyan módosítja a gazdasági folyamatokat a bennük
részt vevôk szociális identitásának szociológiai alakulása és pszichológiai
feldolgozása?
A
speciális gazdaságpszichológia, amely ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására
épül rá, két irányt határoz meg:
1. Az anyagi erôforrás
gazdaságpszichológiáját, amely a termelô, az értékesítô, a
pénzügyi és a beszerzô magatartással foglalkozik.
2. Az emberi erôforrás gazdaságpszichológiáját, amelynek
tárgya a fejlesztô, a non-profit, a szervezeti és az irányító magatartás.
3.
Gazdaságpszichológiai PhD képzés terve
Elsô
év: Általános alapozás (elméleti közgazdaságtan, elméleti pszichológia, mikroökonómia,
makroökonómia, marketing, szociálpszichológia stb. – heti 8 óra elôadás,
összesen 224 óra; mindkét félévben 2 vizsga, a második félévben ebbôl 1
szigorlat
Második
év: A doktori képzés szakirányu megalapozása (humán erôforrás gazdaságpszichológiája,
munka és munkanélküliség, a beszerzô magatartás, az értékesítô magatartás,
pénzügyi magatartás, a fejlesztô magatartás, a gazdasági magatartás
szocializációja, gazdaságpszichológiai esettanulmányok stb.) – heti 4 óra
elôadás, 4 óra szeminárium, összesen 224 óra; mindkét félévben 2 vizsga, a
második félévben ebbôl 1 szigorlat
Harmadik
Év: PHD disszertáció elôkészítése – heti 2 óra konzultáció a témavezetôvel,
összesen 60 óra
A
doktorjelöltek számára szükségesnek tartott külföldi ösztöndíjak: Terepkutatás,
továbbá kutatói konzultáció céljából egy háromhónapos külfóldi kiküldetést
javasolunk (amelyet a doktorandusz megszakítás nélkül vesz igénybe).
Tekintettel arra, hogy a disszertáció elôkészítése érdekében kerül sor az
utazásra, erre lehetôleg az ötödik vagy hatodik félévben kell lehetôséget
biztosítani.
A
meghírdetett program, önköltséges alapon, külföldiek számára nyitott, angol,
francia vagy orosz nyelvű egyéni konzultáció, valamint az a lehetôség
biztosítható, hogy a jelölt a disszertációt angol, francia vagy orosz nyelven
nyújtsa be.
4. A felvételi
vizsga koncepciója
A
felvételire jelentkezés feltétele: a közgazdászi vagy pszichológusi diploma;
elônyt jelent, ha ezen felül a jelentkezônek szociológusi, történészi, jogászi,
kultúrmenedzseri (népművelési) vagy filozófusi diplomája van.
A
felvételi beszélgetés elsôsorban annak megállapítására irányul, milyen
érdeklôdés ösztönzi a jelentkezôt a programban való részvételre. A felvételt
eldöntô lehet annak tisztázása, képes-e azonosítani a jelölt egy olyan
gazdasági történéssort, amelyben nélkülözhetetlen, s egy olyant, amelyben
teljesen felesleges a gazdaságpszichológia bekapcsolása. Elônyt jelent a
felvételinél az ilyen tárgykörben esetleg publikált saját szöveg, korábban
írott és jó minôsítést nyert diákköri munka vagy gazdaságpszichológia-vizsgára
benyújtott esettanulmány.
A
felvételi beszélgetés lehetséges témái:
Általános
gazdaságpszichológia: A gazdasági ésszerűség. A négy nagy pszichológiai elmélet alkalmazása
piaci, ill. szervezeti magatartásra. A specifikusan emberi alapszükséglet. A
gazdasági magatartás közvetítôi: a pénz és a státus. A szociális identitás
kimunkálása. A gazdasági magatartás paradoxonjai. Tulajdonkezelés és a
gazdasági tevékenység alanya.
Speciális
gazdaságpszichológia: Gazdasági tranzakciók pszichológiai paradigmái. Fejezetek az anyagi
erôforrás gazdaságpszichológiájából (a termelô magatartás; a beszerzô
magatartás). A második modernizáció és az emberi erôforrással való gazdálkodás.
Az emberi erôforrás termelése és a totális állam. Információgazdálkodás: a
viszony mint erôforrás. A viszony termelése és a "létezett
szocializmus". Az emberi tôke.
Ajánlott
irodalom:
Garai László: Identitásgazdaságtan: Gazdaságpszichológia másképpen. Bp.:
Tas kft, 2003.
vagy
Garai László: Emberi potenciál mint tôke. Bevezetés a
gazdaságpszichológiába. Bp.: Aula Kiadó, 1998.
|
|
|
|