A BAYES FÉLE KÖVETKEZTETÉSRŐL
Szepesváry Pál
ELTE Kémiai Tanszékcsoport, 1518 Budapest 112, Pf. 32.
Fax:(361)-209-06-02. E-mail: szpal@ludens.elte.hu
Szakmánk ismert és világos érveléseiért tisztelet mestere, Jack Karl Kiefer állítja egyik alapvető könyvében (Introduction to Statistical inference, Springer Verlag Inc. New York 1987), hogy a statisztikai következtetések Bayes féle módszere ugyanúgy valamilyen követelményt juttat érvényre, mint amilyen követelmény lehet például, többek között a torzítatlanság-, az elégségesség-, a robusztusság-, a legnagyobb valószínűség (maximum likelihood) elvének teljesítése.
Ha ennek az állításnak igazát belátjuk, akkor két szempontból is előbbre jutunk. Először megértjük, hogy a Bayes féle következtetésmód egyike az egyenértékű következtetéseknek, amelyet valamely adott helyzetben célszerű alkalmazni, más esetekben nem. Másodszor megértjük, mi az a gondolatmenet, amelynek alapján a Bayes következtetést választjuk, és ennek megmagyarázására kiszorítja az indulatos vitatkozásokat.
Szorosan vett tárgyunktól, a Bayes féle következtetésmódtól függetlenül is tudott, hogy a valószínűségszámítás első tételei között szereplő Bayes tétel önmagában az elmélet egyik sokszor körüljárt tétele, amelynek -úgymond- igazságáról nem, de értelmezéséről annál inkább lehet vita. Miután a bevezető tankönyvek Bayes "témáját" ennek leszögezésével le is zárják, az előadásban kísérletet teszünk magának a tételnek bemutatására is.
Ennek szerencsés esetben két eredménye lehet. Beláthatjuk, hogy matematikai érvelések megemésztése mégiscsak meghozza a maga hasznát, másrészről viszont rövidebb-hosszab időre pont kerülhet nem igazán termékeny viták végére.