SZOTE Gyógyszeranalitikai Intézet

A gyógyszeranalitikában legszélesebb körben alkalmazott spektroszkópiai eljárások mind kvalitatív, mind kvantitatív meghatározásokra használhatók.

A kvalitatív azonosítás vagy a molekulában található funkciós csoportoknak megfelelő elnyelési/kibocsátási sávok hozzárendelése alapján lehetséges, vagy standard, autentikus minta spektrumával való összevetés alapján történhet. Ez utóbbi automatikus számítógépes megoldása vonalgazdag, elkülönülő jelekből álló spektrumoknál (pl. MS) megfelelő algoritmusok alkalmazásával megoldott.

Összeolvadó jelekből álló, bonyolult spektrumokat megfelelő technikákkal részeikre bonthatunk:

• ismert komponensek spektrumának méréstechnikai (vak oldat) számítógépes kivonása
• hasonlósági algoritmusok alkalmazása
• speciális méréstechnikák alkalmazásával a mérés információtartalmának növelése (pl. többdimenziós NMR)

Kvantitatív meghatározások általában a Lambert-Beer törvény, vagy annak analóg összefüggései alapján történnek. A függvény könnyen linearizálható és így aránylag egyszerűen kapható a mérendő anyag mintabeli koncentrációja. Keverékek, reakcióelegyek összetételének kvantitatív meghatározása legegyszerűbben több független mérés - pl. különböző hullámhosszakon, különböző mérési körülmények (pl. oldószer) között történő eredmények - egyidejű kiértékelésével, egyszerű matematikai eljárással lehetséges. Lényeges, hogy ezen mérések során a mintában lévő meghatározandó komponensek fizikai, kémiai és spektroszkópiai tulajdonságai változatlanok maradjanak: azaz a komponensek közötti kölcsönhatás, oldószereffektus, pH változás stb. elhanyagolható.

A kapott eredmények statisztikai hibájának, a mérések optimalizálásának problematikáját részletesen tárgyalja a szerző.