Bioanalitikai módszerek validálása:

a kalibráció statisztikai problémái

Komka Kinga, Kemény Sándor

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Vegyipari Műveletek Tanszék

1111 Budapest Műegyetem rakpart 3. E-mail: komka@mail.bme.hu

A bioanalitikai módszerek kifejlesztése és alkalmazása 3 fő szakaszra osztható: a standard minták elkészítésére, a bioanalitikai módszer kifejlesztésére és validálására, valamint a validált bioanalitikai módszer rutinszerű alkalmazására. A validálás során a Guideline [1] az alábbi teljesítményjellemzők vizsgálatát írja elő: torzítatlanság, pontosság, szelektivitás, érzékenység és stabilitás. A rutinszerű alkalmazás során pedig minden egyes analitikai vizsgálat előtt egyrészt el kell végezni a kalibrációt, másrészt a bioanalitikai módszer torzítatlanságát és pontosságát QC (quality control) minták alkalmazásával ellenőrizni kell.

Előadásomban a validálás és a rutinszerű alkalmazás egyik központi kérdésével, a kalibráció vizsgálatával foglalkozom. Bioanalitikai módszereknél igen gyakori probléma, hogy a koncentráció növekedésével a variancia is nő (heteroszkedaszticitás jelensége). A probléma kezelése súlyozott regresszióval lehetséges: leggyakoribb az 1/x, az 1/y vagy az 1/y² -es súlyozás.

A kalibráció során mért értékekből lehetőség nyílik az ismételhetőségi és reprodukálhatósági variancia becslésére. Vizsgálandó, hogy a kalibrációnál tapasztalható és kiszámítható bizonytalanság összhangban van-e az ismételhetőség és a reprodukálhatóság számszerűsítésére külön elvégzett vizsgálatok eredményeivel, illetőleg, hogy tartható-e QC mintákra a Guideline-ban megadott 15-20 %-os elfogadási határ.

Irodalom:

[1] FDA Guidance for Industry on Bioanalytical Method Validation, 2001 May.