Az 1930-as évek végén, Fehér Dániel, a soproni király magyar Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Botanika tanszékének professzora, tisztelt oktató, ismert talajkutató, a Lapp-föld és a Szahara tanulmányozója megfigyelte, hogy urán és rádium “láthatatlan béta és gamma sugárzása” növények, különösen a borsó tropikus mozgását idézik elő. Sötétben nevelt csíranövények bizonyos távolságig elhajolnak a sugárforrástól (negatív tropizmus), azon a távolságon túl a sugárforrás felé fordulnak (pozitív tropizmus). A jelenséget mennyiségileg értékelték, megállapították, hogy a tropizmus irányfordulásának távolsága függ a sugárintenzitástól, a forrás távolságától, az ólom-árnyékolástól.

Számos kísérlet után 1942-ben már azt mondta ki Fehér, hogy “nemcsak a rádium-, urán-, tórium- és aktínium sorhoz közelálló elemek, nemcsak az olyan ismerten radioaktív elemek, mint a kálium, a rubídium és a szamárium, hanem más, fémes és nemfémes elemek emittálnak rövidhullámú, kemény, áthatoló sugárzást”. 48, majd a következő években 72 elemet vizsgált meg és szervetlen elemek mellett olyan alapvető elemek, mint C,H,O,N,P,S is sugárzóknak bizonyultak. A sugarakat Fehér rövidhullámú elektromágneses sugaraknak tartotta, amelyek azonban semmilyen fizikai műszerrel nem mutathatók ki, csak “az általunk kidolgozott biológiai módszerrel”. Ezzel a módszerrel azután abszorpciós együtthatókat, felezési vastagságot és hullámhosszat is kimért. 1948-ig C, Na, Mg, S, Cl, K, Ni, As, U, később Ar, Be, Br, Ca, Cu, I és Mn vizsgálata történt meg ebben a tekintetben.

Fehér professzor tisztában volt azzal, hogy eredményei váratlanok. Számos ellenőrző kísérletet végzett, amellyel kizárni kívánta radioaktív szennyeződések, kozmikus sugárzás vélhető hatását.

Mi az igazság ebben a szemmel láthatóan furcsa ügyben? 50 év után alakfelismerő módszerekkel kezdtük elemezni, nincs-e tévedés az alapvető fényképekben és az azokból kimunkált adatokban. Itt nem találtunk nyilvánvaló tévedéseket. A rejtély még rejtély.