A laboratóriumon belüli ingadozás elfedheti a két labor közötti torzítást. Másrészt viszont a mérési bizonytalanságot csökkentve érdektelenül kis eltérések kimutathatóvá válnak.

A gyakorlatban megadják a két laboratórium között megengedett mért eltérések nagyságát, gyakran százalékosan, anélkül, hogy a mérési bizonytalanságot illetően explicit megfontolásokat tennének.

A matematikai statisztika nyelvén megfogalmazva egyrészt megfelelő kísérleti tervre van szükség, ami lehetővé teszi, hogy a releváns nagyságú különbségeket nagy biztonsággal észrevegyük, és döntési eljárásra (statisztikai próbára), amivel eldöntjük, hogy a két laboratórium közötti eltérés szignifikánsan nagyobb-e a megengedettnél.

Az egyszerű összehasonlító kísérletnél, ahol a kétmintás t-próbát használjuk a hipotézis vizsgálatára, a bizonyos nagyságú torzítás biztonságos kimutatásához szükséges ismétlések számát a próba erőfüggvényéből számolhatjuk.

Általánosan meg kell adni az első- és másodfajú hiba megengedett valószínűségét, ez a vállalati politika része lehet. A már észreveendő különbségnek függenie kell az analitikai módszer bizonytalanságától és a felszabadítási kritériumoktól, és nyilvánvalóan más a szennyezőkre és a fő alkotókra.

A gondolatmenet kiterjeszthető bonyolultabb esetekre, mint például több sarzs és/vagy laboronként több analitikus esetére.

Általában a szükséges ismétlésszámot adjuk meg a kimutatni kívánt különbség függvényében, adott a és b hiba-valószínűségekhez.