A szekunder rost alapanyagból kiinduló papírgyártás során az egyik felmerülő problémát a felfűtőszekrényre kerülő rostszuszpenzió lassú víztelenedése okozza. A pép finomrost tartalmának részleges enzimes hidrolízisével a víztelenedési sebesség javítható.

Kísérleteinkben a papírpép víztelenedési tulajdonságát Schopper-Riegler őrlésfokkal (°SR) jellemeztük. A vizsgált alapanyag döntően szekunder rostból előállított zsákpapír volt, ennek °SR-a -nem szabvány szerint, turmixgépben végzett- újrarostosítás után 37. Az enzimes kezeléssel 10-15%-os víztelenedés javulást céloztunk meg, amely 3,5-6,0 °SR csökkenésnek felel meg. Az enzimes kezelések hatására történt változásokat minden esetben a kezeletlen pépekből mért °SR-okhoz viszonyítottuk. Ezért kulcsfontosságú volt a kontrollnak tekintett rostszuszpenzió °SR-ának reprodukálható mérése és pontos meghatározása. A kísérleti adatok feldolgozását a Statistica programmal végeztük.

A párhuzamos kontroll pépek közötti eltérés nagyon nagy volt, ill. az egyes pépekből mért párhuzamos SR őrlésfokok szórása sem volt megfelelő ahhoz, hogy a szuszpenziók víztelenedése között 3-6 °SR-nyi eltérés kimutatható legyen (a teljes ingadozás varianciája 11 °SR volt). Az elvileg teljesen egyformán készített pépek, ill. az elvileg ugyanúgy végzett °SR mérések közötti nagy eltérések arra engedtek következtetni, hogy a valóságban az eljárások nem eléggé reprodukálhatóak, tehát mégsem történik minden egyformán. A befolyásoló faktorok vizsgálatához elkészítettük a rostszuszpenzió előállításának, enzimes kezelésének és a víztelenedés mérésének folyamatábráját és ún. Ishikawa vagy halszálka-diagramját, melyen az összes befolyásoló tényezőt ábrázoltuk. Az egyes lépéseket rögzítettük és így a folyamatot standardizáltuk. A későbbi kísérleteket már úgy végeztük el, hogy azok mindenben megfeleljenek a fent említett elemek rögzítésével kidolgozott, sok esetben látszólag triviális lépéseket tartalmazó műveleti utasításoknak.

Bár az ismételt °SR értékek ingadozása a standardizált módszerrel készített és vizsgált rostszuszpenziókon belül is eltérő volt, a pépek közti szórás jelentősen kisebb lett, mint a standardizálást megelőző kísérletsorozatban (tizedére csökkent).

A mérési metodika matematikai statisztikai módszerekkel való értékelése, a hibaforrások elemzése nagyban elősegítette a mérés pontosságának és reprodukálhatóságának javítását. Az enzimes kezelésre vonatkozó kísérleti tervet már a standardizált módszerrel kapott eredmények alapján építettük fel. E szerint 3 párhuzamos enzimes kezeléssel, pépenként 5-5 ismételt °SR méréssel a kívánt 3 °SR változás szignifikánsan kimutatható.