[...]
Megkérdeztem Mr. Horvathot, a világ legnagyobb tőzsdebizományos cége, a Meryll Lynch, Pierce, Fenner and Smith Inc. Ltd. alkalmazottját, nekik hány ilyen brokerük van.
— Tizenkettő — hangzik a meglepő válasz. Aztán megértem: egyrészt elég is a tizenkét dükös broker, mert mögöttük ultramodern hatalmas apparátus áll — másrészt egy tőzsdetagság díja potom hatvanezer dollár.
[...]
Bemegyünk a Pine Street 70-be, Mr. Horvath cégéhez. Ez a legnagyobb Meryll Lynchék 134 (!) irodája közül. Hetven ember csak a tizenkét brokernak feladandó rendelésekkel foglalkozik, a piackutató részleg több száz alkalmazottat foglalkoztat. A falon villanyújságszerű feliratok mutatják a részvények árváltozásait, és a cég által lebonyolított tőzsdei forgalmat. Ennek értéke ottlétem idején, délelőtt tíz és déli egy óra között 3 050 000 dollár volt.
[...] Amikor megkezdtem körsétámat Meryll Lynchéknél, egy GE részvény ára 81,50. Amikor befejezem, 81,75. Mitől változott meg néhány óra alatt?
Mr. Horvath úgy néz rám, mintha azt kérdeztem volna, nyáron miért süt a nap.
— Na hallja, mert a kereslet nagyobb volt, mint a kínálat.
[...]
A Pine Streetről visszafordulunk, újra elsétálunk a tőzsdére. A karzatról újra elénk tárul a fehérgombos férfiak idegesen és idegesítően vibráló, furcsa és reménytelenül idegen perzsavására.
És akkor Mr. Horvath, aki csaknem ötven évvel ezelőtt hagyta el Magyarországot, lefelé mutat, és azt mondja:
— Hát ez az itteni tőzsde. Semmi különös — ugyanúgy működik, mint az otthoni...