Kossuth-zarándokuti beszámoló
—Csókay Károly naplójegyzetei nyomán.—

Csonka-Mosonvármegyét a nagy nemzeti esemény alkalmával dr Cserny Ferenc magyaróvári ügyvéd, a Mosonvármegyei takarékpénztár elnöke, Csókay Károly hentesarúgyáros, ipartestületi elnök és Mayer Henrik mosonszentjánosi kereskedő képviselte. Az immár visszaérkezett zarándokok közül, alkalmunk volt Csókay Károly utiélményeit, naplójegyzeteit meghallgatni, azok nyomán agjuk röviden impresszióit a messze újvilágról.
A Kossuth-szoborleleplezés, az ezzel kapcsolatos ünnepélyek és az egész vállakozás impozáns volt. Annak nevezhető még az amerikai gigantikus méretek mellett is, hol 40,000 embernek egy ünnepélyen való megjelenése is feltünést keltett. A magyarság szempontjából politikai tekintetben is teljes siker koronázta az utazást. De kövessük csak az utinapló fonalát.
Salzburg. Gyönyörű holdvilágos éjben robogunk meseszép tájakon át tizenkét Pullmann-kocsiból álló különvonatunkon. Pompás reggeli Zürichben. Félórahosszat robog vonatunk a festői tóparton
. A svájci állomások barátságosak, tiszták. Az emberek is. Francia földre érünk. Nagy csalódás mindenki részéről. Oiszkos állomások, goromba kalauzok, nem találjuk a "művelt franciát". Valami csökevény a világháborúból a barátságtalan hangulat, ez és a Verdun körül látott betonlövészárkok, várromok. Órákhosszat alig venni észre valami mezőgazdasági kultúrát. Erdős, bozótos vidék a síkságon is, falvak nagy ritkán láthatók, csak városok mellett robogunk el 100 kilométeres sebességgel kietlen tájakon. Francia területen női felszolgálás az étkezőkocsiban.
Este 6 órakor megérkezés Párizsba. Hat óra volt, az óráinkon, melyeket baselban egy órával visszaigazítottunk. Három szállodában helyezkedtünk el. Esti séta a fényesen kivilágított Boulevardon. Caffe de la Paix
. Ott már magyarokkal találkoztunk. A berlini méretekben fényreklámoktól ragyogó utcákon minden sarkon kétes alakok, kik német nyelven kalauzolásra ajánlkoznak. Megnéztük a Montmartret. Olyan bécsi Práterrel kombinált budapesti angol park a város közepén, minden ház mulató, tingli-tangli. Egy vendéglőbe betértünk, hogy megkóstoljuk hazájában a valódi francia pezsgőt. Gyalázatos savanyú lőréért 80 frankot vasaltak ki belőlünk.
Reggel 9 órakor két különvonaton Cherbourgban. A Bretagne már szebb vidéket mutat,
ámbár itt is kevés a szántó, több a legelő, de minden mesgye fával van beültetve. Igaz, hogy azok is parkszerűen nyírottak. Itt már kies fekvésű falvakat is látunk. Délután 4 órára a tengerhez érkezünk. Orvosi vizsgálat nagy termekben, főleg a szemeket vizsgálják. Kicsi hajókkal közerlítjük meg célunkat: a nyílt tengeren horgonyzó óceánjáró Olympic-et.
Este 8 órára mindenki elfoglalta helyét a hajón, 500-an vagyunk Kossuth-zarándokok. Nagy sürgés-forgás a hajón, a nagyszerű helyiségek, konyhák, hűtőberende
zések megtekintése. Éjfélig nézzük az új látnivalókat. Indulás, hajnalra kint vagyunk az Oceánon. Zord idő, a hajó erős ringása folytán csakhamar egyik-másik utasnál jelentkezik a kellemetlen tünet. A baj terjed, mint a ragály. Benne vagyunk a tengeri betegségben. Kiszállanánk rögtön gyönyörű börtönünkből: ha lehetne. Óh, borzalom … három napig szünet az utijegyzetekben…
Vasárnap Nemes püspök celebrálja amisét, Kapi Béla, Józan Miklós tartja a protestáns Istentiszteleteket. Megható események a végtelen ten
geren.
Hatod nap este végre New-York. Mindenki egyszerre egészséges lesz. A látványosságok tódulnak elénk, a Szabadságszobor hatalmas reflektora, fényár mindefelé. Már jön szembe az amerikai magyarok nagy fogadó-bizottsága zeneszóval. Partraszállás, elhelyezkedés két szállodában. Amerika. Gigantikus méretek. Eltörpülünk a felhőkarcolók között.
Első napon fogadtatás New-York polgármesterénél. Este Roxy-szinház. Oriási mozi ötezer ember számára, százhúsz tagú zenekarral. Mozidarabokat, szkeccseket adnak elő felváltva cirkuszi mutatványokkal délelőtt tizenegytől éjf
élig.
Mindenhol fényképezés folyik a fotoriporterek hada részéről. Legtöbb lencse szegeződik dr
Cserny felé, hála díszmagyarjának. Vagy 15 utitársunk tünik ki ily módon csoportjainkból, persze ők az érdeklődés központjai.

(Mosonvármegye — magyaróvári hirlap — XXVI/29 1928. április 15. 2.)

 

New-Yorkban természetesen szakmabeli kérdések is érdekeltek. Egy nagy hentesárúgyárat tekintettem meg. Ott nem vágnak, hanem már csak feldolgozzák a leölten behozott állatokat. Mégpedig 300 sertést naponta. Hatvan segéd végzi a dolgot. Érdekes, hogy a marhahús háromszor olyan drága, mint a sertéshús. A kolbászárút átlátszó celuloid papírba csomagolják igen tetszetősen. Ize azonban nem felel meg a mi gusztusunknak.
Este nagy bankettet adott tiszteletünkre a város, 1800 terítékkel. Mikor elhelyezkedtünk lefényképeztek bennünket, a bankett végével meg már mindenki megkapta a nagyterjedelmű, éles, gyönyörű fényképet. Utánna megnéztük a Paramount-színházát, megint mozgóképek, szketcsek, akrobata mutatványokkal tarkítva. Utazás a földalatti villamoson. Három egymás alatti alaguton mennek a vonatok. A legalsó a távolsági forgalmat bonyolítja le. Öt centért utazhat az ember ameddig jól esik, kalauz, ellenőr, jegykezelés ismeretlen fogalom.
A new-yorki magyarság bálja. Hatalmas terem, köröskörül három sor szék, aki nem táncol, oda ülhet, de majdnem mindenki táncol. Nincs is mást mit tenni, mert asztal, mellékhelyiség, hol el lehetne quaterkázni, nincs. Itt csak jegesvizet szolgálnak fel. Mi frakkban, smokingban voltunk, de az amerikai magyarok közül sokan csak utcai ruhában. Ellenben a nők elegáns toalettekben. Még azok a fiatalok is tudnak magyarul, kik már ott születtek.
Másnap Washingtonban. A legszebb város mit csak elképzelni lehet. Minden utcája egy-egy Andrássy-út. Hivatalnok város, gyárak nincsenek. Az utcákat autók szegélyezik, a palotákban dolgozó tisztviselők kocsijai — A Fehér-Ház. Fogadtatásunk Coolidge elnöknél. Löncs gróf Széchenyi László nagykövetünknél. Exterritoriális területen lévén, itt aztán volt bor és sör bőviben. Egy heti "száraz" állapot után regreszáltuk magunkat.
Megnéztük az állami könyvtárt, a világ legszebb és legnagyobb ilynemű intézményét. Este felejthetetlen benyomást tett a reflektorokkal megvilágított parlament látványossága.
Kirándulás Alexandriába, Washington elnök hajdani lakóházának megtekintésére. Hatalmas parkban áll az állam birtokát képező kegyelettel gondozott fából épült kastély.
Washingtonban bejött a szállodába egy környékbeli magyar és fehérmegyei földit keresett köztünk vendégnek. Akócs utitársunknak meg volt ehhez a jogcime, de beteg lévén, nem fogadhatta el a meghívást. Erre leszállította igényét dunántúlira. Mayer Henrikkel jelentkeztünk. Erre beültetett autójába és kivitt lakóházába. Hatszobás jól berendezett háza van. Munkás a tengerészeti műhelyben. Felesége is derék magyar asszony, pompás paprikáscsirkével és egyéb jóval tartottak bennünket és kedélyes eldiskurálás után este 11-kor visszavitt autóján.
Itt volt alkalmam a nagyvágót tanulmányozni, hol óránkint 1000 darab sertést vágnak, de van ennél nagyobb üzem is. Meglátogattam Molnár Vince asztalosmester ottani szintén asztalos öccsét, 6-7 szobás lakása, két autója van. Szíves vendéglátásban részesültem ott is. Clevelandban csatlakoztam megint a társasághoz. Nagy ünnepség közepette koszorúztuk meg az ottani Kossuth-szobrot. Egy horvátkimlei származású asszony rámismert, férjével megszólíttatott, farmjuk van, vagy 60.000 dollár erejéig állanak.
Kirándulás a Niagara vízeséshez. Monstruózus valami, de a természet szépségkereteit nélkülözi. Az ipar szolgálatába befogott természeti csoda.
Vissza New-Yorkba. Utazás hazafelé. Hazafelé ebből a különös világból, hol minden nagyszerű, de csupa izgalom. Hol az élet nem más, mint nyugtalan hajsza a dollár után. Mi szegények vagyunk, de szebben élünk.

(Mosonvármegye — magyaróvári hirlap — XXVI/30 1928. április 18. 1-2.)

Hibaigazítás.
Lapunk mult vasárnapi számában "Kossuth-zarándokuti beszámoló" cimen jegyzeteket közöltünk Csókay Károly mosoni hentesárú-gyáros amerikai útinaplójából. Ebben a cikkben téves tudósítás nyomán azt írtuk, hogy a mosonmegyei küldöttségben részt vett Mayer Henrik mosonszentjánosi kereskedő is. Ehelyütt készséggel megállapítjuk, hogy Mayer Henrik nem kereskedő, hanem gépészmérnök, műszaki tanácsos a budapesti villamosműveknél és mint mosonszentjánosi születésű képviselte megyénket az amerikai zarándokuton.

(Mosonvármegye — magyaróvári hirlap — XXVI/30 1928. április 18. 2.)