|
VIII Elég, te őrült! Térj esze dre! Mit jajgatsz!Szegény Catullus, ami veszve, hadd vesszen! Arany napokkal tündökölt a múlt benned, mikor vidám sétákra drága lánykád vitt, s emléknek is mily szép a sok bolond játék, amit te kértél és a lány se tiltott meg! Arany napokkal tündökölt a múlt benned. Minden tilos ma: te a vágyakat tiltsd meg, ne űzd, ha fut, ne roppanj össze félholtan, hanem, magad megedzve, büszke légy, vas-szív! Isten veled! Catullus íme már vas-szív, nem hajszol és nem koldul már, ha eldobtad: majd sírsz te, sírsz majd, hogyha senki sem kíván! Jaj, jaj neked, fyalázatos! be rossz sors vár! ki fog utánad járni? és ki lát szépnek? kit fogsz szeretni? ki szeret meg úgy, mint én? kapcs csókot? ajkat, hogy sebesre csókolhasd? Légy csak, Catullus, büszke és erős vas-szív! Szabó Lőrinc |