VIII

Ne járd, szegény Catullus, a bolondját.
Ami elveszett, elveszett, leírhasd.
Nemrég folyton reád sütött a napfény,
a lány karon fogott s vele mehettél,
szeretted, ahogy lányt még nem szerettek.
S hogy szórakoztatok ketten az ágyban!
Nem kérhettél olyat, mit nem adott meg.
A nap fénye valóban végigöntött.
Most nem kellesz többé. Te se kívánd őt.
Ne kérd, amit nem kapsz, ne keseredj el,
légy inkább érzéketlen, mint a szikla,
ne rimánkodj kegyeiért hiába!
Elmehetsz széplány. Catullus megkövült.
Te szenvedsz, ha egyedül fekszel éjjel
és senki se jön. Milyen életed lesz,
ha férfi nem vágyik rád? Ki mond szépnek?
Eldicsekedsz majd, hogy az enyém vagy?
Kit csókolsz, Kinek ajkát harapdálod?

Te meg, Catullus, viseld sorsodat.

Faludy György