A VÁNDORLÓ EMBERRŐL

“…amit meglátok hirtelen…”
József Attila pszichológiai tesztjé= ről*

Én úgy va= gyok, hogy már százezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen…

József Attila: A Dunánál

Illyés Gy= uláné emlékirataiban[1] leírja, hogyan került sor 1937 február 20-án este, hogy ho= zzáfogjon, hogy akkor támadt új ismerősével, József Attilával megejtse a Rorschach-vizsgálatot.

Erről a vizsgálatról sokan tudják, hogy akivel végzik, annak különb= öző táblákat mutatnak, amelynek különféle alakú foltjairól vagy ezek különbözően árnyalt részeiről meg kell mondania, hog= y mit lát bennük. József Attilával végü= lis a vizsgálatot nem fejezték be, így azt nem lehetett a kialakult eljárással é<= span style=3D'letter-spacing:-1.5pt'>rtékelni[2]. A továbbiakban egy sajátos, szociálpszichológiai szemléletű módszert[3] fogok az anyag értelmezésében alkalmazni, amelynek számára az, hogy mit észlel az ember, vagy az, hogy hogyan észleli, nem csak attól függ, hogy mi hat rá fizika= ilag és hogy mi érvényes számára logikailag, esztétikailag vagy etikailag (azaz hogy mi az igaz, a szép vagy a jó), hanem legalább ennyire attól is, hogy = az észlelés (s éppígy egy gondolat, egy kijelentés vagy egy cselekedet) révén hogyan kap hangsúlyt vagy tűnik el az ember élményéből egyik vagy másik társadalmi viszonya, mely meghatározza, hogy kicsoda is ő.

A Rorschach-teszt

Így a költő Józ= sef Attila, amikor azon az estén, amelyet már tíz hónap sem választott el attól= a másiktól, amelyen majd aláguggol a vonatnak, a kezébe vette a Rorschach-v= izsgálat első tábláját, és miután mindjárt az elején biztosította Flórát, hogy ő tudja, hogy a tábla úgy készült, hogy egy lapot a közepén összehajtottak, ilyesmik= et látott bele a szimmetrikus, de szeszélyes foltokba, melyekbe ez a technika rögzítette a papírra előzetesen rávitt tintát: primitív néger szobor…; nő, sálja lebeg, s rögtön egy másik nő, amint táncol, lábát felemeli, a másik lent van, és hamarosan egymás után: egy ruha az övcsatjával, oros= zlánfej: mögötte néger feje; a következő tábláról azután már az elején bejelent= ette: ez nem tetszik nekem, lehet, hogy a= piros miatt, de nemsokára, immár természetesen egy másik foltban újra feltűnt egy táncoló nő, majd alig később, egy harmadik foltban ezt látta József Attila: fekete nő táncol, valam= ivel ezután pedig megismételte kijelentését: a vérpirosat nem szeretem, amihez is hamarosan még kétszer tér – különböző formában – vissza.

Körülbelül tíz évvel korábban pedig József Attila megírta A bőr alatt halovány árnyék című v= erset (JAÖV[4], 319; franciául pontosan ugyanazokat a képeket írta meg: 320; a kiemelések mindenütt tőlem – G.L.):

Egy átlátszó oroszlán él fekete= falak között,
Szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítalak
nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem,
te táncolsz,
nincs betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,
5 hete, hogy nem tudom mi van veled
az idő elrohant vérvörös falába= kon
az utak összebújnak a hó alatt,
nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.

Kézenfekvőnek látszik a feltevés, hogy József Attila k= orábbi verseinek a képeit látta bele a frissen feladott Rorsehach-táblákba. S aki ennek a feltevésnek mentén akar kutatni, rábukkanhat olyan versekre, mint például az 1922-ben remek aszklepiádészi formában írott Névnapi dicséret:

Rózsás ajkaidon mámoros élet = él,
munkás két kezeden nyílik a friss tavasz,
hajlós-szál derekad – nincs fakadóbb virág!
Hűs és drága zafír szemed.

Nem dícsérhetem én termetedet= sehogy.
Oly mű nincs sehol, ó, mely vele érne fel –
márványkőben a vér: kő, nem igaz, nem él.
Benned vér dübörög, piros.

Istentől ragadott bronzkoszor= ú hajad,
arcod lent a pokol dús tüze érlelé,
dombor kebled, ime, fénylik, akár a gyöngy.
Krisztust vesztene el bokád!=

Te vagy Máriaként asszonyok a= sszonya!
Nem méltó tereád senki se, jól tudom.
Ám én azt akarom, hullva borulj elém,
mondván: El ne veszíts! Szer= ess!

És ehhez a vershez észreve= heti olyan válaszok egymásutánját a tesztben, amelyeknek mindjárt a kezdetén feltűnik egy nő, akinek szeme jól l= átszik, majd a vége felé egy másik, akinek arca nyitott szemmel néz ránk, s e kettő között a második táblán ez a kép: . sziklában megjelenik Szűz Mária, hívő láthat ilyet, amelyet közvetlenül követnek József Attila fentebb már hi= vatkozott ismétlődő kijelentései arról, hogy a vérpirosat nem szereti, majd egy további válasz: csiszolt kő, és az ötödik táblán: emlőbi= mbó szembe; rögtön ezután: valahog= y el van rejtve ebben az ördög, ördögi arc; és mindjárt utána: még egy ördögi arc.

Ezek a képek, ha ama versből hívta elő őket a Rorschach-vizsgálat provokatív helyzete, nem tíz, mint a korábbi költemény esetében, de éppenséggel tizenöt év távlatából vetültek a Rorschach-táblák meghatározatlan anyagába. De azok a képek, melyeket ebből az anyagból József Attila formált azon az estén, halmozottan megtalálhatók olyan versében is, melyet egy negyedév is csak szűken választ el a vizsgálattól.

Az első táblán adja például József Attila a már idézett válas= zt: nő, akinek szeme jól látszik,= s mindjárt utána a tábla egy apró foltrészletére ezt mondja: vaginaszerűség; majd egy másik, s= zintén apró részletre: nagyon kedves női = fej; a következő tábla egyik részletében hüvelykujjfélét lát, majd egy további részletben itt is vaginát; ehhez a képhez azután – harminenyolc válasszal később! – visszatér és kommentálja, azt követően, hogy közben ugyanerről a foltrészről azt is megfogalmazta, hogy nem tetszik neki, mert olyan vérsavópiros; a kommentárban most ezt mondja: ez a vörös mint vérsavó nem tetszik,= de mint vagina igen, nyílt és kedves; előbb azonban e vörös foltrészletne= k, amint kimondta róla, hogy vagina, egy további apró részletéről ezt mondja= : bogár lába; közvetlenül azelőtt, h= ogy a tábla e vörös részletéhez visszatérne, valószínűleg az egész táblával kapcsolatosan fekete bársony meleg= ségről beszél; a negyedik táblán egyebek között ezt látja: valaki kinyújtja a nyelvét és felhajlítja; meg ezt: furcsa alak tornamutatványt végez, leh= et, hogy, kifelé van a hasa, lehet, hogy, befelé, tulajdonképpen két alak; = az ötödik táblán pedig ismét egy arc, majd női arc tűnik fel számára, mindjárt utána emlőbimbó s még = egy női arc, nyitott. szemmel.

Ennyi mindennek az együttese idézi fel számunkra József Attila Rorschach-válaszaiból a Magá= ny című verset (JAÖV, 509):

Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes
bársony-penész pihézze melledet.
Nézz a magányba, melybe engem küldesz.
Fogad morzsold szét; fald föl nyelv= edet.

Száraz homokként peregjen szé= t arcod,
a kedves. S ha cirógatnál nagyo= n,
mert öled helyén a tiszta &ucir= c;rt tartod:
dolgos ujjaid kösse le a gyom. = […]

Kit szorongatsz most? Ha szülsz, a fiadnak
öröme az lesz, hogy körbe forog= ,
te meg rápislogsz, míg körülhasalna= k
telibendôjü aligátorok.

Mozdulatlan, hanyatt fekszem = az ágyon,
látom a szemem: rám nézel vele.=
Halj meg! Már olyan szótlanul kivánom,
hogy azt hihetném, meghalok bele.

Persze, abból, hogy miről micsoda jut eszébe az olvasó= nak József Attila köz- és magánrendeltetésű müveinek hatása alatt, még egyáltal= án nem következik, hogy magának József Attilának is ugyanarról jutott volna es= zébe az, ami. Ezért azután megfogalmazható egy másik feltevés is: az, hogy József Attila igen nagyszámú válasza között, amelyet a Rorschach-táblák szemlélése provokált, tulajdonképpen bármelyik verséhez lehetne megfelelő koktélt kikeverni, s hogy ezért a fentihez hasonló bemutatók merőben önkényesek.
Ezzel szemben az igazság az, hogy például a JAÖV 386–4= 11., 413., 415., 420., 422., 426., 427., 430., 432., 434–436., 440., 444., 448., 450., 452., 456., 457.. verseinek (tehát egyebek között a Nyár, a Lebukott, a= Favágó, az Anyám, a Szocialisták, a Mondd, mit érlel…, a Haszon és a Mama címűeknek) nincs semmilyen említésre méltó vonatkozása a Rorschach-vizsgálatban előbukkanó képekre. Azoknak a költeményeknek a köre pedig, amelyekben a fentiekhez hasonlóan halmozottan vannak jelen Rorschach-vonatkozású tartalmak, igencsak véges és az I. táblázat foglalja össze.

József Attila verseinek Rorschach-tar= talmai

46. Névnapi dícséret (1= 922)

l.08, 2.42, 2.43, 2.45, 2.58, 5.05, 5.06, 5.07, 5.10

68. Pap a templomban (1922)

2.23, 2= .45, 2.46, 3.10

116. Hűség (1923)

1.03, 1.04, 1.13, 1.21, 1.49, 2.piros, 2= .38, 2.43, 2.45, 4.08

271. Félidő: 0-0 (1925)

2.35, 2= .43, 2.45, 2.49, 2.50a, 2.50c

319. A bőr alatt halovány árnyék (1927)

1.03, 1.06, = 1.26, 1.27, 1.28, 2.piros 2.10, 2.38, 2.43

423. Medvetánc (1932)

1.06, 1.08, 1.17, 1.42, 2.01, 2.10, 2.38=

425. A cipő (1932)

2.piros,= 2.08, 2.10, 2.43, 2.45, 3.13, 4.04, 4.05

458. Iszonyat (1934)

1.01, 1.08, 1.11, 1.12, 1.30, 1.37, 2.09, 2.14, 2= .29, 2.33, 2.35,                           2.64, 3.10, 4.01, 4.09, 4.12= , 4.13, 4.16, 4.17, 5.01

476. Egy ifjú párra (1935)

1.45, 4.17, 4.18, 4.19

509. Magány (1936)

1.08, 1.09, 1.36, 2.11, 2.12, 2.44, 2.49, 4.04, 4.21, 5.02, 5.04,                            5.05, 5.08

I. táblázat

A cím előtti szám a versnek a JAÖV szerinti sors= záma; a cím alatti sor(ok)ban a számok JA Rorschach-válaszaira utalnak: pl. 2.3= 8 → II. táblára adott 38. válasz; ha a vers a vála= sznak és a közvetlen környezetében található további válaszoknak 2, illetve legalább 3 elemét tartalmazza, ez a kérdéses háromjegyű szám “stílusábó= l” e bemutatott kód szerint olvasható le.

Annak a megnyugtató tisztázása mármost,. hog= y van-e összefüggés József Attila Rorschach-képei és a kö= ltői látomás által teretmtett képek között, annak megállapításához lehet fontos, milyen az összefüggés a között a személy kö= zött, aki azon az 1937. eleji szombat estén a Rorschach-táblák anyagát formálta= , és aközött, aki az ezt megelőző talán húsz éven is keresztül a verseit.

Az én feltevésem mármost ez összefüggéseket illetően az volt, hogy az elsőt a második közvetíti. Pers= ze nem az a biológiai s nem is az az adminisztratív azonosság, amelyet a József Attila nevére szóló papírokat viselő organizmus tart önmagával attól fogva, hogy “1905-ben beiktatták az alkotmányba”, s egészen a Rorschach-felvétel utáni 286. napig. Olyan megfontolás= ok miatt, melyeket más helyen érvelve adtam elő, azt az identitást kell itt meghatározónak tartani, melyet az egyes ember egy ol= yan társadalmi kategóriára vonatkozóan őriz vagy változtat, amely az általános emberi értékeket közvetíti a számára.

A fentebb címszószerűen bemutatott módszer éppen az il= yen értelemben vett társadalmi azonossá= g vonatkozásában számol azzal, hogy az ember túlhangsúlyozza, hogy például ugyanúgy vagy másképpen teszi, mondja, gondolja vagy érzi a dolgokat, mint a maga társadalmi-kultúrális referenciája, hogy e túlhangsúlyozással tegye markánssá (akár más, akár önmaga előtt) hogy a ma= ga társadalmi azonossága ugyanolyan, illetve hogy másmilyen, mint e társadalmi-kultúrális referenciáé.[5]

A módszert egy esettanulmányban József Attilára alkalm= azva azt a megfigyelést hasznosítottam, mely szerint az ő költészetében egy-egy szemléleti elem (egyszer egy kép, máskor egy versforma stb. ) vagy egy gondolati motívum ismételten visszatér, s eközben szociálpszichológiai jelentése a visszájára fordul. “A mű világának minden pontja arehimedesi po= nt”, vallotta József Attila (JAÖM IlI., 92), állítva, hogy “a vers egy-két sora a kölcsönösen függő kapcsolódás folytán eleve meghatározza a többit”. Ha pedi= g ez nála így van, akkor összehasonlítva, hogy ugyanabból az egy-két sorból vagy= más (képi, ritmikai, gondolati) elemből a műnek milyen világa áll elő különböző élethelyzetekben, következtetések vonhatók le arról, hogy a “kölcsönösen fü= ggő kapcsolódás” miképpen módosul az idők során. Ami eközben változatlan, és ami változik, kölesönösen hangsúlyt adnak egymásnak, és az alkalmazott módszer = az így egymás hátterén elnyert értelmüket a személy társadalmi azonosságának meghatározásával és újrameghatározásával hozza összefüggésbe, mely szintén változások és változatlanságok, különbözőségek és hasonlóságok kölcsönös túlhangsúlyozásával történik. E két folyamat vagy aktus párhuzamot tart egymással.

Például az 1933-ban írott Elégiában találjuk ezt a képet:

[…] Itt a lelkek
egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőt
oly üresen várnak, mint ahogy a telkek
köröskörül mélán és komorlón
álmodoznak gyors zsibongást szövő
magas házakról. […]

Mármost az 1937 februárjában íródott Flóra című versfüzér Me= gméressél! című darabjában az üres telekre képzelhető ház képe a visszájára fordulva t= ér vissza:

Már nem képzelt ház üres telk= en,
csinosodik, épül a lelkem.

E váltásnak gyaníthatóan egyetlen tudatos motívuma poé= tikai – azonban erre támaszkodva (a freudi “anlehnung” értelmében) tudattalanul érvényre jut a szerző szociális identitásával összefüggő szociálpszichológiai motívum (ennek közelebbi természetére nézve lásd a hivatkozott esettanulmányt). Hasonlóan ahhoz, ahogyan ez akkor történik, amikor az 1933-as gép-állat metafora:

Csak nézzétek, a drága jószág=
hogy elvadult, a gép!
[…]
Ki inti le – talán a földesúr? –
a juhász vad ebét?
[…]
Kezes állat. No, szóljatok rá!
Mi tudjuk a nevét.

tér vissza 1937-ben úgy, hog= y közben szociálpszichológiai konnotációja az ellentétére fordul:

Bemásszák lelkünket a gépek, =
mint aluvót a bogarak.

A feltevésem tehát az volt, hogy ugyanilyen elaborációs technika közvetíti azt módot is, ahogyan 1937-ben JózsefAttila Rorschach-válaszainak képeiben visszatérnek versbeli előzményei. Ezért e Rorschach-képek között olyanokat kerestem, melyek éppolyan nyilvánvaló módon építkeznek korábbi versek képeiből, mint amilyen nyilvánvaló az, hogy a kérdéses Rorschach-építmény egésze nem található meg e versekben. Minthogy pedig csekély számú versbeli előzmény esetén a tény, hogy egy-egy Rorschach= -kép hasonlít is rájuk, de különbözik is tőlük, inkább tekinthető véletlennek, m= int jelentőségteli tünetnek, további feltétel volt, hogy a kérdéses képeknek mi= nél nagyobb számú versbeli előzményük legyen.

Mind e feltételeket tekintetbe véve, a szóba jöhető Rorschach-válaszokat a II. táblázat= tartalmazza.

1.O8. Bundás nő, olyan a feje, mint a medvéé, szeme jól látszik

1.30. Gyerekfej báránybőr sapkában

1.34. Felhőszerűség nincs benne

1.36. Nagyon kedves női fej

1.48. Tájszerű

2.29. Egy lány dombon megy lefelé, itt az árnyéka

2.33. Ablakból kinéz valaki, de csak az árnyéka látszik

2.35. Katona szalad

2.36. Nagyon messze esik az eső

2.43. A vérpirosat nem szeretem, a rúzst nzm szeretem

2.45. Ez a vízpiros, vérsavópiros, azért nem tetszik

4.05. Az egész erdőszerű, lombfelhők

5.05. Emlőbimbó szembe

II. táblázat=

E válaszok mindegyikének v= an az alkalmazni szándékolt módszer szempontjából érdekes vonatkozása.

Ezek egyikének megállapításához tudni kell, hogy a Ror= schach‑tesztben olyan táblák, amelyeket fekete és fehér foltok különböző kombinációi alkot= nak, váltogatják egymást olyanokkal, amelyeken a piros színnek különböző árnyal= atai is jelen vannak. Az első ilyen, piros foltokat is tartalmazó táblánál Józ= sef Attila, például a 2.43. és a 2.45. válaszokban ismételten megfogalmazza, = amit a 2.07./2.08. közötti megjegyzésként már mondott egyszer: Ez nem tetszik nekem, lehet, hogy a piros miatt. S fentebb már = volt szó róla, hogyan tér vissza immár békülékenyebben még egyszer ehhez a színe miatt nem tetsző foltrészlethez (2.49). Tulajdonképpen lesz majd még egy válasza, amelyben indirekte a piros színnel kapcsolatos averziójáról vall: amikor kézhez kapja az első olyan táblát, amelyen ismét nincs piros folt, mindjárt megdícséri: Ez már tetsz= ik nekem, sok rejtélyes van benne, amit fel kell fedezni. Érdemes megjegyezni, hogy ezek után a rejtélyes és felfedezni való táblára összesen= 23 választ ad, míg a “nem tetszőre" 66-ot adott (sőt, tulajdonképpen 69-= et, mert a 2.50. – valaki távcsővel néz, vagy fényképezőgépet tart, vagy iszik, vagy kürtöt fúj – négy különböző válasznak is felfogható).

Ezeknek a Rorschach-beli tényeknek a hátterén tehát figyelemre méltónak látszana, hogy a versekben a piros, vörös (a korábbi versekben gyakran bronz: “Márta, hajad, /Bronz ajakad / Kéri s lázad a vágyam”) színeknek szinte mindenütt egyértelműen pozitív a konnotációja; A vérnek ugyancsak; érdekes, hogy ahol nem, ott a vér nem piros vagy vörös, h= anem például:

Fejem = forró, de büszke templom,
Nagy orgonája búgva zeng,
Sötét vér hull a kőre lent
Sötét oltárról, régi tempón.

Pap a templomb= an

Vagy:

Megszú= rtam az apám
s elnéztem, amint vére folyt
egy alvadt éjszakán.
Leszúrtam, nem is színezem (...)

A bűn

A konnotációnak azt a megfordulását érdemes lenne a fe= ntebb említett szempontból megvizsgálni, különös tekintettel arra, ahogyan ugyane= zek a motívumok majd az 1937-es év verseiben előbukkannak:

S a fo= goly világ hullat
Könnyes üvegszemekkel
Vércseppes pihetollat.
Ez a pirosló reggel.

Sas

Vagy:

Piros = vérben áll a tarló
s ameddig a lanka nyúl,
kéken alvad. Sír az apró
gyenge gyep és lekonyúl.
Lágyan ülnek ki a boldog
halmokon a hullafoltok.
Alkonyúl.

“Költőnk és kora”

A Rorschachra vonatkoztatott vizsgálódást azonban itt akadályozza az, hogy a Rorschach-teszttel kapcsolatos tapasztalatok igen na= gy száma tanusítja, hogy a JA-éhoz hasonló választ a foltok színére az esetek= jól meghatározható típusaiban magának e vizsgálatnak a szituációja provokálja, s ezért itt célszerűnek látszik az adott esetben is a Rorschach-elemzés klasszikus magyarázataira szorítkozni.

József Attila más halmozott előzményű Rorschach-válasz= ának a fentebb vázolt módszerrel történő elemzését az nehezíti, hogy a vizsgálatot, minthogy félbeszakították, természetesen nem követhette az az utóteszt, am= elyben a pszichológus megállapíthatja, hogy a vizsgált személy egy-egy táblának pontosan melyik részére adta azt a választ, amelyet adott. Márpedig éppen a kérdéses módszer alkalmazásához igen fontos lehet annak megállapítása, hogy meghatározott későbbi válasz ugyanarra a foltrészre vonatkozik, amely korá= bban már felidézett egy képet s ezt a későbbi válasz módosítja (ennek fontossága megítélhető azon a fentebb már többször hivatkozott példán, amikor József Attilának a 2.49. válasza a maga megfogalmazásával egyértelművé teszi, hogy ugyanarról a foltról – 2.45., – amelyről korábban ezt mondta: ez... vérsavó-piros, azért nem tetszik, mondja most: ez a vörös mint vérsavó nem tetszik, de mint vagina igen, nyílt és kedves).

Mindezen nehézségek miatt az említett módszer alkalmaz= ási lehetőségei itt szerfelett leszűkülnek. Egyetlen olyan Rorschach-választ lehet említeni a fentebb felsorolt tizenhárom közül, ahol érdemes – s ezú= ttal is fenntartások hangoztatása mellett és inkább illusztratíve, mint a belő= le nyerhető tanulságok kedvéért – e vizsgálat végeredményét röviden bemutatni= :

1.30. Gyerekfej báránybőr sapkában.

A képet két elemre bontott= am: gyerek(fej) és (báránybőr) sapka.

Azok a versek, amelyek képanyagukat tekintve összefügg= ésbe hozhatók a gyerek(fej) motívummal a következők (a számok a versek JAÖV szer= inti sorszámai; ha a vers a válasznak és a közvetlen környezetében található tov= ábbi válaszoknak 2, illetve legalább= 3 elemét tartalmazza, ez sorszámának a “stílusából" e bemutatott kulcs szerint olvasható le): 138, 187, 188, = 196, 226, 237, 243, 259, 262, 264, 273, 274, 292, 332, 333, 359, 376, 415, 428, 433, 438, 439, 444, 4= 45, 453, 454, 458, 459, 469, 470, 4= 73, 475, 481, 482, 485, 487, 488, 489, 496, 502,= 504, 505, 514.

Megállapítható, hogy ennél a Rorschach-válasznál telje= sül mindkét fentebb említett feltétel, amely szükséges ahhoz, hogy az alkalmazni szándékolt módszert valóban alkalmazni lehessen. Először, a Rorschach-képnek itt igen sok versbeli előzménye van: a Rorschach-vizsgálat előtt írott verseknek csaknem 8,5%-ában (s a Külvárosi éjjel kezdődő időszak verseinek csaknem egynegyedében) van ilyen vonatkozású kép, mindazon versbeli képeknek pedig, amelyekkel Rorschach-tartalmak hozhatók összefüggésbe, több mint 6%-= a a gyerek(fej)re vonatkozik. Másodszor, ez a versbeli motívum úgy tér vissza József Attila Rorschach-válaszai között, ahogyan a versekben nem fordul elő: gyerekfej báránybőr sapkában.

A versekben különböző élettörténeti korszakokban a gyerek(fej) ilyen – változó – kontextusban fordul elő:

(...) = két gonosz titángyerek,
Kedvvel piroslik, tátva-nyitva szájuk,
Csinál a hóbul élő, furcsa bábut
És hógolyóz, míg messzi munka van

A Kozmosz éneke (1923)

[...] harmatos, magas fűben tíz-húsz kövér, víg gyerek
sivalkodva, meztelenül (...) rakáson hempereg

Fiatal asszonyok éneke (1925)

Huszonhárom király sétál,
jáspiskorona fejükben,
sárga dinnyét edegélnek,
új hold süt a balkezükben.

Huszon= három kölyök császkál,
csámpás sityak a fejükben,
görögdinnyét szürcsölőznek,
új nap lángol jobb kezükben

Medáliák (II). 11 (1928)

Helyén= a kapszlit ő kapdossa
s elfakult fejű kisgyerek

Mondd, = mit érlel... (1932)

Anyjáh= oz tér így az a gyermek,
kit idegenben löknek, vernek

Elégia<= /i> (1933)

fiúnk = uccán, üveg alatt
nézi csak építőkockáját
s ha lányunk babaruhácskáját
kéri – hisz szövetet szövünk –
összeszorítja puha száját –
bérünk van, nincsen örömünk.

Bérmunk= ás ballada (1934)

S végül egy 1936-os előfor= dulása a motívumnak, amelyet, minthogy egészen a közelmúltig ismeretlen volt[6], teljes egészében idézek:

Vigasztald meg a gyermeked -<= br> nem fák ezek, csak emberek,
nem boszorkák – kofák, kasok!
kutyák ezek, nem farkasok!
Nem bölcselkednek – alkudoznak,
s az pénz, nem sárkány pikkelye
s a büvös igéknél se rosszabb
az állam törvénycikkelye.

Csak vigasztald meg, ha vigas= z
a gyermeknek, hogy így igaz.
Aztán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét,
mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen olcsó, mi drága
s ne legyen szabad, ami jó.

S ha b= ámul reád a gyerek
s nagy lenne, melléd, mert szeret,
utalj példára – az a kár,
hogy ne magadra, te szamár,
hanem a ravasz csecsemőre:
sír-rí, hogy szánassa magát,
de míg mosolyog az emlőre
növeszti körmét és fogát.

Vigasztald meg…

Vajon a motívum ennyi és J= ózsef Attila élettörténeti szakaszai szerint módosuló előfordulásához milyen újabb szociálpszichológiai jelentést tehet hozzá, ha a Rorschach-teszt I. tábláját szemlélve sorra oroszlánfejet lát, majd mögötte néger fejét, meg bivalyét, = sőt meg is jegyzi, hogy fej rengeteg van, csupa fej, majd mindezt követően a tá= bla egy foltrészletében József Attila nem – ahogyan e sorba illeszkedne – gyermekfejet lát, hanem gyermekfejet báránybőr sapkában?

A kérdés megválaszolásához közelebb vihet, ha a válasz= e másik összetevőjének is megkeressük a verselőzményeit. E munka során kitűni= k, hogy báránybőr sapka motívumot a versekben nem találni, sőt, általánosabban, sapkát is lényegileg hiába keres az ember. Ha még ennél is általánosabban a “fejfedők" előfordulását keressük a versekben, akkor ilyen – nem túl n= agy számú – részletre bukkanuk:

Benn f= érfi ül s nehéz, vörös kezekkel
flaskót dédelget s dünnyög, vagy danol;
(...)
Zsíros haján rossz bőrsüvegje roggyan.

Tanulmányfej (1922)

A lelk= esedés zengő süvegét
égig hajitják a görnyedt napok

A legutolsó harcos (1923)

Az én feleségem nógat engem:
Nosza keress kenyeret hamar a te két karod erejével.
Az én feleségem nevet engemet:
Nosza fuss kalapod után míg a szoknyám legszebben lobog...

Feleségem (1926)

(...) a görbült, öreg számadó cseléd
sóhajtva tolja hátra süvegét.
Hátát jegenye támogatja,
Fáradt az is, de nem mutatja.

Lucához (1928.

Hümmög= őn áhitgat a nép
s házacskák gondolkodnak, ím
zsupjának zsíros süvegét
lehúzza ablakára mind.

Tiszazug (1929)

Mindezeknek az előfordulás= oknak közös összfüggése, hogy a fejfedőt – valóságos vagy megszemélyesítő – felnő= tt férfi viseli. Akár alkoholista, akár az igazság harcosa, vagy férj, aki feleségének kedvére tesz, a maga gondjába belefáradt öreg vagy olyan embert formázó falusi ház, aki mások helyett gondolkodik – mindenképpen felnőtt fé= rfi.

Ennyire általánosított formában azonban már találhatun= k verselőzményt a kérdéses Rorschach-tartalom egészéhez. Az egyiket fentebb már idéztem: a csámpás sityakban császkáló huszonhárom kölyökről, aki összehasonlítva a jáspiskoronával sétáló huszonhárom királlyal, semmivel sem mutatkozik alábbvalónak a felnőtt – és nagyhatalmú – férfiaknál. A másikat:

A kisk= ölyök, ki voltam, ma is él
s a felnőttet a bánt fojtogatja;
de nem könnyezik, egy dalt zöngicsél
s ügyel, hogy el ne szálljon a kalapja.

Kirakják a fát (1936)

alig válsz= tja el néhány hét attól az 1937 februári későesti órától, amikor József Attila bemutatkozik a gyönyörű pszichológusnőnek és a Rorschach I. táblájának egy = kis foltjáról ezt mondja: gyermekfej báránybőr sapkában.

Mondhatta volna ezt is: “tête d'enfants en bonnet d'agnelin”, hiszen tudott franciául. Hogy magyarul adta a válaszait, olyan trivialitás, amelyet a Rorschach-teszt eredményeinek értékelésénél nem szok= tak figyelembe venni. Ha azonban mégis franciául mondta volna, figyelmet érdeme= lt volna a jelenség; másfélét, mint akkor, ha erre azért került volna sor, mert történetesen valamennyi válaszát francia nyelven adta; s ez utóbbi megint másfélét, mint akkor, ha olyan embernél áll elő, aki máskor is franciául beszél. E legutóbbi eset azután éppúgy nem váltana ki figyelmet, mint a fen= tebb szóbahozott trivialitás: hogy a magyar József Attila a magyar vizsgálatvezetőnak magyarul adta meg válaszait. S mégis, az esetnek figyelm= et kellene keltenie, ha – bizarr feltevés, de hamarosan értelmet nyer majd – e= gy francia József Attila a maga francia nyelvén adná a maga 4.17. válaszát: pu= li kutya hever fa tövében, s mindjárt utána (4.20.) ezt látná egy másik foltba= n: két címer összeillesztve, az egyik olyan, mintha magyar címer lenne...

Vajon milyen nyelven beszélt József Attila, amikor a Rorschach-vizsgálatot végezték vele. A kérdés kevésbé lesz triviális, ha hozzáteszem:... és “milyen nyelven nézett"? S esetleg végképp elveszti trivialitásának látszatát, ha ráébredünk, hogy nyelvnek nemcsak azt a beszé= lt nyelvet tekinthetjük, amellyel az ember bemutatja, hogy például magyar-e va= gy francia, hanem, általánosabban, minden olyan megnyilvánulást, amellyel bárm= ely társadalmi minőségét tekintve hangsúlyt helyez arra, ami ezt más társadalmi minőségektől megkülönbözteti. Ez a “nyelvhasználat" azután nemcsak tér= ben teheti kategórikussá a határt, amely egy társadalmi minőséget egy másiktól megkülönböztet, hanem időben is: amikor valaki a maga élettörténetének különböző helyzeteiben előállott társadalmi minőségeket tekintve mutatja be, hogy ő kicsoda. Márpedig József Attila esetében kivételes lehetőségünk van, amilyennel általánosan nem számolhatunk a Rorschach-tesztben, hogy megvizsgáljuk, melyik élettörténeti korszakának nyelvét használja annak a szövegnek a produkálásakor, amellyel a Rorschach-válaszokban bemutatja magá= t. Más szóval, hogy melyik József Attila mutatja be magát: a gimnazista költő-= e; vagy a “kész" költő; vagy a köz- és magánéletében hetyke forradalmár; = vagy az elköteleződött, militáns kommunista; vagy a révedő és tűnődő; vagy az el= ső identitásválságát cselekvőleg szenvedő, aki a legképtelenebb regresszióig k= épes progrediálni benne; vagy aki a Rorschach-vizsgálatot közvetlenül megelőző időszakban kerül ki társadalmi személyazonosságának ebből a válságából s ek= kor még nem tudhatni, mibe kerül át belőle?

Az I. táblázat József Attilának azokat a verseit mutat= ja be, melyek képeit halmozottan vélnők felfedezni a Rorschach-válaszok motívumai között. A III. táblázat ezeknek a képeknek a számát azokhoz az élettörténeti korszakokhoz rendezve összesíti, amelyekben ama versek keletkeztek s amelye= knek “nyelvéből" mintegy közvetítik a “szavakat" a Rorschach-látványok “szövegébe".

Ami e táblázatból egyértelműen kiderül, az az, hogy Jó= zsef Attila elköteleződött, militáns kommunista korszakából – az 1929 második felétől 1932 szeptemberéig tartó időkből – ezen a közvetítőn keresztül nem származott át semmi a Rorschach-motívumok közé.

A kezdetektől A Kozmosz é= neké-ig

105

138

<= span style=3D'font-size:12.0pt;mso-bidi-font-size:10.0pt'>0,76

1923 májusától 1926 augusztusáig

30

167=

0,18

Párizstól 1929 első = feléig

41 =

73<= /p>

0,56

1929 második felétől= 1932 szeptemberéig

    0 =

40<= /p>

0

A Külvárosi éjtől 19= 34 augusztusáig

94 =

35<= /p>

2,7

1934 szeptemberétől a Rorschach vizsgálatig

132

67<= /p>

2,0

III. táblázat

Az első oszlop azoknak a Rorschach-motívumoknak a számát mutatja, amelyeket az egyes élettörténeti korszakokból származó “halmozott Rorschach-vonatkozású" versek tartalmaznak. A második oszlo= p az egyes életperiódusokból származó versek számaiból áll. A harmadik oszlop sz= ámai az elsőéit a másodikéinak tekintetbevételével súlyozzák.<= /p>
A másik pólusra vonatkozóan leolvasható eredmény kevés= bé egyértelmű. A diák költő élettörténeti korszaka meglehetősen nagy értékkel (105) van képviselve, azonban ezek a motívumok az ekkor keletkezett versek ugyancsak nagy számának (138) a hátterén oszlanak el. Az identitásválság kezdetétől a Rorschach-felvétel időpontjáig terjedő időszakot még nagyobb é= rték (132) képviseli, s ennek súlya még ennél is nagyobb mértékben múlja felül az előbb említett korszakét, minthogy a versek összszáma (67), melynek arányáb= an kell súlyozni a másik értéket, ekkor a felét sem éri el a diákkorban produk= ált versekének.

S ugyanezen megfontolásból adódik, hogy a militáns kommunista identitásának fennállása és a társadalmi személyazonosság első válságának kitörése közötti időszak, jóllehet csak viszonylag szerényebb számmal (94) képviselteti magát az ilyen úton közvetített Rorschach-mitívum= ok között, ez a versek igen mérsékelt összszámának (35) a hátterén azt a felismerést keltheti bennünk, hogy a Rorschach-teszttel a leginkább a Külvá= rosi éjtől 1934 augusztusáig terjedő korszaknak a József Attilája mutatta be mag= át 1937 februári találkozásukkor Flórának.

Mármost, hogy a korszak, melyből “halmozott Rorschach-vonatkozású" versek közvetítőjén keresztül nem származott át semmi a Rorschach-motívumok közé, és az, melyből vélhetőe= n a legtöbb származott át, egymással szomszédosak, ez felveti a kérdést: van-e József Attila életében olyan történés, amely olyan kategórikusan választaná= el e két korszakot, hogy az indokolná a két korszakkal összfüggő két társadalmi identitás későbbi megnyilvánulásának ilyen kategórikus különbségét?

Hipoté= zis

József Attilával foglalkozó = korábbi, említett esettanulmányomban, amelynek megállapításaira ebben a dolgozatban ismételten hivatkozni kényszerültem, minthogy sem megismételni, sem megkerülni nem volt lehetőség, amellett vonultattam fel érveket hogy József Attilánál a kommunizmus melletti militáns és szervezeti elköteleződés kialakította a társadalmi személyazonosságnak egy elegánsan szigorú rendsze= rét.

Ennek különleges fontosságát József Attila számára az = adta meg, hogy társadalmi életrajzában szinte nem volt olyan tényező, amely egyértelműen jelölt volna ki számára helyet egy társadalmi univerzumban. A kétértelmű, felemás társadalmi minőségeknek általában a társadalmi azonoss= ág pszichikus feldolgozása adja meg az egyértelműséget. E pszichikus feldolgo= zás annál sikeresebb, minél inkább a szociális kategorizáció kettős eljárása jellemzi: az egyén a maga kétértelmű társadalmi viszonyait valamilyen irány= ban úgy túlozza el, hogy ennek révén egyértelműen besorolja magát (más egyénekk= el együtt és megint másoktól elkülönülten) valamilyen szociális kategóriába – másfelől besorolja a maga szociális kategóriáját (más szociális kategóriákk= al együtt és megint másoktól elkülönülten) valamilyen szociálpszichológiai struktúrába. Ez az egész elaborációs teljesítmény az esetek nagy hányadában maximálisan tudattalanul áll elő. A kisebb hányadhoz tartozó József Attila viszont nagyfokú tudatossággal fogalmazza meg ismételten a maga elaborációs rendszerének a szerkezetét: “.. elvegyültem és kiváltam”.

Az elvontabb szociális kategóriákat a feldolgozás eredményeképp konkrétabbak képviselik, de csak mint mozzanatok, amelyeket az elvontabb felad a közöttük levő v= iszony manifesztálásának érdekében. A József Attila-féle szerkezetben mármost a mozzzanatok egyike kiválik azzal, hogy a maga mér= etarányában hordozza az egésznek mint a részek közötti viszonynak a mintázatát.

Így hordozza az ember mintázatát a proletár. “Marx sze= rint – írja József Attila – az emberek tárgyi logikájától elválaszthatatlanul függ (... ) alanyi logikájuk. Az emberek objektív logikájának anyagi tárgyakban megtestesült jelei a termelési eszközök, és ez az objektív logika nyilatkoz= ik meg a társadalmi munkamegosztásban is. De éppen a társadalmi munkamegosztás miatt különböző társadalmilag az emberek szubjektív logikája – így jönnek l= étre a szubjektív osztálytudatok. Végül is a proletárságot kényszeríti rá a hely= zete hogy saját szubjektív osztálytudatát annyira kifejlessze, hogy magába fogla= lja azt az objektív emberi logikát, amelyet az emberiség eddig is érvényesített= , de csak társadalmi működésben, a termelési eszközökben, a munkamegosztásban, t= ehát nem öntudatosan hanem (... ), mint ahogy Marx mondja, "önmagát elidegenítve".”[7]

Ezért azután József Attila elaborációs építkezése szer= int csak azáltal tud igazán “elvegyülni” az emberek között, ha “kiválik” közülük mint proletár, aki nemcsak teszi, amit az objektív logika” szerint tennie k= ell, de a “szubjektív logika” szerint tudja is. A továbbiakban ugyanígy közvetíti számára a proletárok közé való elvegyülést, ha kiválik közülük mint kommuni= sta, és hasonlóképpen kell a kommunisták közé való elvegyüléshez, hogy kiváljon közülük mint József Attila, a költő. Az építkezés csúcsára érve azután azt találjuk József Attilánál, hogy esztétikája szerint az ihlet ugyanúgy válas= ztja ki a költő szemlélete számára adott valóságmozzanatok közül azt, amelyikben felmutatható a világegész viszonyainak a mintázata – ezt a kiválasztott rés= zt azután mintegy új világegésszé teremti, s ez a mű.

Amikor 1932-ben a Valóság körüli konfliktussal megindu= l az a folyamat, amelynek eredményeként megromlik, majd 1934-ben megszakad a kapcsolata a kommunis párttal, akkor nem annyi történik, hogy egy szervezet= tel való viszonyában változás következik be (melyet követően kapcsolódhatna más alternatív szervezethez vagy alkalmazkodhatna a szervezeten kívüli élettevékenységhez), s nem is csak egy viszonyítási csoportot veszít el (amelyhez az odatartozás nélkül – vágyakozva vagy gyűlölködve – viszonyítha= tná magát, esetleg idővel találhatna egy olyan másik viszonyítási keretet, amel= yhez tartozva sem pozitív, sem negatív szálakat nem őrizne többé a régihez). A fejlemények József Attila társadalmi személyazonosságának egész, elegánsan szigorú építményét fenyegették. A társadalmi azonosságnak ebben a rendszeré= ben az emberi értékek és az új költői mű között egyfelől az közvetített, hogy József Attila proletárként hordozta az emberi értékeket, másfelől viszont a= z, hogy a proletár József Attilaként alkotta az új költői művet (“költő én vagyok”, írja egy töredékversben amelyben másutt szövegszerűen is visszautal esztétikai alapvetésére, ahol viszont egyebek mellett ez olvasható: “Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írass= ék [... ]” [JAÖM III. 81. )). Ez t= ette József Attila számára olyan tragikussá a fenyegetést, hogy e két (József Attilaként és proletárként létező) társadalmi minősége között közvetítő szociális kategóriához (a kommunistákéhoz) ne tartozzék.

S ami 1932-ben még csak fenyegetés – amelyet érez, s é= rzését ki is fejezi e korszakbeli verseiben, amely kifejezésért a kommunisták bírálják, s ez fokozza rosszérzését –, az a korszak végére valósággá lesz:1934-ben immár nemcsak a kommunista párt nem közvetíti hozzá a phroletariátushoz tartozást, de a proletariátus sem közvetít számára többé emberi értékeket, ahogyan másfelől nemcsak a kommunista párt nem közvetíti= őt az osztályhoz (a József Attila által vezetett szemináriumok s a gödi túrák megszűnésével eltűnnek az alkalmak a proletárokkal való találkozásra), ha= nem ő sem közvetít többé a muhnkásosztályhoz új költői művet (1934-ben, a Hódmezővásárhelyen töltött hónapok alatt egyáltalán nem ír új verset, a proletariátusról viszont ekkor fogalmazza meg: “a munkásosztálynak, amely sakk-körökkel és dalárdákkal rendelkezik, nincs költészete, nincs szépirodalma”).[8]

Az a József Attila tehát, aki azon az 1937. februári e= stén a Rorschach-táblák foltjaiba kivetíti a maga képeit és ezáltal bemutatja magát Flórának, semmiképp sem az az ember, aki megalkotta a maga társadalmi szemé= lyazonosságának épületét és abban biztonságérzettel lakozik – a leginkább pedig az, aki a biztonságérzetet már elvesztette, de magát az építményt még óvja – eleven támpillérként – a széteséstől.

Kérdés: miért ez, s nem (vagy csak kevésbé) az a József Attila mutatkozik be itt, aki ekkorra már eljutott a Külvárosi éjtől a Nagyo= n fájig, a válság előérzetétől üvöltő fájdalmáig, s akinek minden harmadik versében megjelennek “gyerekfejek”, és egyszer sem báránybőr sapkában”?

Feltételezésem szerint a Rorschach-vizsgálatot közvetl= enül megelőző hónapokban a kommunisták és József Attila visszatérnek egymáshoz v= aló viszonyuk kérdésére. Távolról sem úgy, ahogyan ennek a viszonynak az apolog= étái állították: ha már nem lehetett többé védeni azt a tételt, mely szerint ez a viszony mindvégig zavartalan és töretlen volt, akkor legalább azt hirdetve, hogy a zavartalanság (s ki tudja, talán még a töretlenség is) a Komintern V= II. kongresszusát követően helyreállt.

Az én hipotézisem ehelyett csak mint a kommunisták rés= zéről megfogalmazódó ajánlattal számol olyasmivel, amiről például Horváth Márton hírt ad, amikor Bálint György közlésére hivatkozva írja: “A '35-ös Komintern-kongresszus a szektariánus politika fokozatos felszámolására vezetett, s ez végre meghozta a fordulatot József AttilaM megítélésében is. Bálint György közölhette József Attilával, hogy a párt bizalommal és mélysé= ges megbecsüléssel tekint a működésére.”[9] Hogy mikor került sor erre és más hasonló beszélgetésekre, és hogy mit is közölt József Attilával Bálint György és mit üzent neki a pártvezetés másokkal, akik a párt vezetőinek utasítására felkeresték (például Haraszti Sándorral, aki beszámol arról a látogatásról, amelyet felső pártkapcsolatának utasítására 1936-ban a Szép Szó szerkesztőségében tett: [“Attilának én elmondtam, hogy most nem jöttem, mint ismerőshöz, néhai baráthoz, hanem mint a párt megbízottja”]: Haraszti előadása szerint e vállalkozás József Attila eleve elutasító magatartásán bukott meg [PIM Hangtárban 282/2/Zjelzet alatt őrzött interjú]), mindennek nem párttörténeti, hanem identitástörténeti vonatkozás= ai érdekeltek.

Ez utóbbinak tüneteként olyan tényeket elemeztem, mint= hogy a fentebb idézett és a korabeli szovjet gyakorlattal szemben egyértelműen kritikus Vigasztald meg c. ver= snek egy enyhített változatát jelenteti meg.[10] Ilyen tünetként kezeltem a Szép Szó ugy= anazon (1936. októberi) számában megjelent Irgalom című költeményt is, amelynek értelmezésében ugyancsak nagy segítségemre vo= lt Fejtő Ferenc, aki ugyanabban a beszélgetésben elmondta, hogy az 1936 eszten= dő szorongató élményeit fejezték ki például ezek a sorok: “Mit oltulmaztunk [ti. a demokrácia értékei a totalitariánizmus szorításában], nincs jelen [az európai demokráciák – mindenekelőtt pedig a franciaországi népfrontkormány= – megtagadták a támogatást a halálos veszélybe került spanyol demokráciától)= , azt most már támadóink védik [Sztá= lin az 1936. augusztusi perrel s a törvényellenesen elítélt bolsevik forradalmár= ok statáriális gyorsaságú kivégzésével a legbrutálisabb támadást intézte a demokrácia ellen – ugyanakkor a Szovjetunió volt az egyetlen állam, amely államként támogatta a spanyol köztársaságot; s az első nagy koncepcicós pe= rrel egyidejűleg a Szovjetunióban országos vitára bocsátottak egy meghökkentően demokratikus fogalmazású alkotmányt).

Mindezt azonban nem úgy állítom be, mintha az történné= k, hogy, mint egy trükkfilmben, az ok visszavonása visszapergetné az általa okozott történést, s a kőhalomból visszaépülne az az épület, a társadalmi énazonosságé.

Amit a je= lenlegi vonatkozásban felidézett hipotézis megfogalmaz, az az, hogy a kommunista párt 1934-et megelőzően i<= span style=3D'letter-spacing:-1.5pt'>s és 1936-ot követően is úgy definiálja a viszonyt József Attil<= span style=3D'letter-spacing:-1.5pt'>a és önmaga között, hogy az e viszonynak paradox jellege= t ad. A paradoxon azonban egymással ellentétes irányú. (Garai, 1993).

Az első paradoxon attól áll elő, hogy a kommunista párt József Attilát kitaszítj= a, megállapítva róla, hogy nem kommunista módo= n gondolkodik. Minthogy e megállapítás a legjellegzetesebben kommunista gondolkodás produktuma volt (lásd például Sándor Pál visszaemlékezését)[11], József Attilának, ha kommunista módra gondolkodik, magának is be kellett látnia hogy nem kommunista módra gondolkodik (míg ha gondolkodása nem kommunista. akkor még az is lehetséges. hogy azt tartsa, hogy gondolkodását kommunistának vélje.

Az 1936-os év történéseivel egy más szerkezetű paradox= onnak jött el József Attila számára az ideje. A kommunista párt képviselői ekkor= az új irányvonalnak megfelelelő kommunista gondolkodással úgy ítélték meg, h= ogy több van, ami József Attila és az ő gondolkodásukban hasonló, mint ami meg= különbözteti e két mentalitást, ezért József Attilának köztük a helye. József Attilának= az új megítélés új döntési helyzetet kínált: ha a kommunistákhoz hasonlóan ő = is úgy gondolja, hogy kettejük gondolkodásában több a hasonló, mint ami megkülönbözteti e két mentalitást, s hogy ezért neki, József Attilának a kommunisták között van a helye, akkor eggyeel több oka van, hogy igy gondol= ja, mint lenne akkor, ha nem így gondolná – viszont ha József Attila a kommunistáktól különbözően úgy gondolja, hogy kettejük gondolkodásában több= a különbség, mint ami egymáshoz hasonítaná e két mentalitást, s hogy ezért ne= kik nincs közük egymáshoz, akkor most meg arra van eggyel több oka, hogy igy gondolja, mint volna akkor, ha nem így gondolná.

Az első paradoxon esetében az embernek egyre inkább az= az érzése, hogy bármit is gondol, gondolkodásának éppen ez a gondolkodás veszi= el az érvényét. Márpedig az ember, akinek tartós élménye, hogy gondolata elle= nállhatatlanul fordul az ellentétébe, átéli erőtlenségét, és magát előbb-utóbb impotensnek fogja érezni. S valóban: a (publikálatlan) Rapaport-levelekben és a Gyömrői Editnek címzett írásokban vissza-visszatér ez a motívum.

Feltéve mármost, hogy helyes a hipotézisem, mely szeri= nt 1936 második felében József Attila elé új dilemmát állít a kommunista párt viszonyuk újrafogalmazásával, s hogy ezt az új dilemmát az elsővel ellentét= es szerkezetű paradoxon jellemzi, akkor e paradoxonnál fogva József Attilának egyre inkább az az érzése kell legyen, hogy bármit is gondol, gondolkodásán= ak éppen ez a gondolkodás teremti meg az érvényét. Márpedig az ember, akinek tartós élménye, hogy gondolata ellenállhatatlanul alapozza meg önmagát, áté= li a maga erejét, és magát előbb-utóbb omnipotensnek fogja érezni.

Az ilyen érzéssel azután együtt jár a rendkívüli teljesítmények hajszolása, mennyiségileg és minőségileg. S a magát omnipotensnek érző ember ilyen csúcsteljesítmények után gyakran ezzel az érzéssel válik meg – kedve ellenére – a feladattól: még nagyon sokat tudnék kihozni belőle.

Amint József Attila meg is jegyezte, miközben a Rorschach-vizsgálatot végezték vele. “Általában egy félóra-óra a tíz kép felvételénék ideje. Vele majdnem két óra alatt csak az ötödikig jutottunk [= ... ] Az ötödik végén én ajánlottam, hagyjuk abba” – írja Illyés Gyuláné, aki visszaemlékezéseiben ehhez még hozzáteszi: “Rendkívül sok választ adott. ”<= /p>
Írjuk ide, mennyi volt az öt képre adott “rendkívül sok válasz”: 178, ami hozzávetőle= g nyolcszor annyi, mint amennyit – töredékkel több, mint 22-t – átlagos érettségizett férfiak szoktak 32 éves koruk kör= ül adni. S csak az érdekesség kedvéért tegyünk hozzá még egy statisztikai adat= ot: kb. huszonegyszerese a szkizofréniában szenvedő betegek átlaga által adott 8-9 válasznak.

Úgyhogy nem éppen ez az a betegség, amelynek tünetei feltárulnak József Attila válaszaiból, amikor Flóra belép ebbe a két parad= oxon harapófogójába szorított életbe, és József Attila előtt felmutatja a Rorschach-táblákat.

Függelék

József Attila Rorschach-válaszai
I.= tábla

1. Nem le= pke, de az első benyomás az, hogy lepke.

Úgy k= észült, hogy egy lapot a közepén összehajtottak

2. Le= hetne hegedű

3. pr= imitív néger szobor nagy köldökkel

4. nő= , sálja lebeg

5. fe= j, törökbe oltott sejk

6. ez= ugyanaz nőben, táncol, lábát felemeli, a másik lent van

7. pu= lykafej, tátja a csőrét

8. bu= ndás nő, olyan a feje, mint a medvéé, szeme jól látszik,

9. vaginaszerűség

10. hangjegyek repülnek

11. gyümölcsből kimászik a kukac

12. v= agy kisfiú penise

13. e= mber feje, valami őrült, Gulácsy festhetne ilyet

14. t= érképen kiemelkedik egy hegylánc

15. röntgenfotográfiának a fordítottja az egész

16. ádámcsutka

17. k= itömött mackó feje

18. t= apír feje, csak miért van 3 feje, nem tudom

19. c= iprus

20. v= agy impresszionista képen vitorlás

21. e= lmosódó halálfej, nőnek van öltözve

22. motorcsónak

23. h= ivatatos sapka

24. c= sonka csápok

25. d= enevér is lehet

26. e= gy ruha az övcsatjával

27. oroszlánfej

28. m= ögötte néger feje

29. b= ivaly

fej renge= teg van, csupa fej

30. g= yerekfej, báránybőr sapkában

31. m= adár, ez a szárnya, pingvinszerű

32. a= merikai szabadságharcos derékig

33. biliárdgolyó

34. felhőszerűség nincs benne

35. e= mberi alakok nagyon messze

36. n= agyon kedves női fej

37. ö= reg bácsi karikatúrája

38. b= őrminta, amit börkereskedők kitesznek

39. g= alamb

40. v= agy nő, amint megy fel a lépesőn

41. d= isznófej

42. m= enekülő mókus

43. h= al

44. ő= skori állat

45. n= evető fej

46. e= mber feje

47. ü= lő orángután

48. t= ájszerű

49. e= gyiptomi szobor

50. v= agy amerikai plakáton női fej

51. n= agyon öntudatos arc

Még nagyon sokat tudnék kihozni belőte

II= . tábla

1. Két ma= ckó derékig

2. maslinyakkendő

3. menyasszony, fátyolszerű, földig ér a ruhája is

4. va= lami kapu

5. pá= linkás pohár

6. va= lamilyen fejek lehetnek,.

7. az= egész: csigolya, ez nem tetszik nekem, lehet, hogya piros miatt

8. kí= gyó feltekeredik valamire

9. hüvelykujjféle

10. k= ígyó tekeredik föl valami titokzatos nőre, valami rendkívül pici lábuk van, táncolnak

11. v= agina

12. b= ogár lába

az arcoka= t már unom

13. karikatúra, groteszk

14. l= epke is tehet, bár nem egészen jó annak

I5. f= ej

16. n= apfolt vagy

17. holdkráter inkább

18. h= adihajó lőtornya

19. v= árfal két üteggel

20. valamilyen állat, alatta tükörképe

21. é= rett kelés, mikor kinyomták véresen, nyílása kidagad

22. a= rc

23. p= üspök az oltárnál, előtte két alak

24. c= ukorfogó

25. k= ét nő

26. v= agy két munkás

27. n= ői fej

28. e= gy férfi kozák kucsmában

29. e= gy lány dombon megy lefelé, itt az árnyéka

30. f= érfi alak; unalmas ez a sok alak

31. p= rimitív néger rajzok, vízben tükröződnek

32. h= egedű teste

33. a= blakból kinéz valaki, de csak az árnyéka látszik

34. r= égi kínai tusrajz elmosódva; itt lehetne ezt az egész anyagot kettétörni

35. k= atona szalad

36. n= agyon messze esik az eső

37. f= apapucs

38. f= ekete nő táncol, széttárja karjait

39. e= lhízott arc

40. k= otlós ül a tojásokon

41. f= ogoly vagy más kis madár combja

42. s= ziklában megjelenik Szűz Mária, hívő láthat ilyet

43. a vérpirosat nem szeretem, a rouge-t nem szeretem

44. f= ekete bársony melegség

45. e= z a vízpiros, vérsavó-piros, azért nem tetszik; rengeteg alak van, elmosódott
46. G= ulácsy Lajos őrült festő képeire emlékeztet

47. ó= riási batyut visz valaki

48. a= rc, nagyon ijedt öregasszony

49. e= z a vörös mint vérsavó nemtetszik, de mint vagina igen, nyílt és kedves

50. v= alaki távcsővel néz, vagy fényképezőgépet tart, vagy iszik, vagy kürtöt fúj

51. parasztlegény borjúszájú inge lelóg

52. s= zökőkút közép felső csúcs

53. c= ilinder, lump megy haza, másik lump látja

54. s= apka bojtja

55. k= agyló

56. l= ehet comb izomrostja

57. állólámpa, ha fönn volna, a fény volna

58. c= siszolt kő

59. b= úgócsiga

60. n= ői ernyő

61. v= alami kilövelés

62. f= ej

63. v= ízben kilőtt torpedóféle, mintha be akarna hatolni

64. l= epke

65. medencecsont

66. c= oitus képe, mintegy röngtgenen át; medence; vagina, egyben penis

II= I. tábla

1. Egy al= ak valami tükör elótt, próbál valami tartást, talán köszönni

2. or= ra lehet tenni, orrcsiptető része, puha, ahol nincs üveg

3. Ap= ponyi Albert feje kis szakállal

4. cs= upa fejet látok

5. em= berfej szakállal

6. né= ger varázsló

7. va= gy nő feje

8. va= lami csontrész, mellcsontrész

9. kis kézi fűrész;
fáradt vagyok, nincs kedvem hozzá, most nem megy

10. eg= yszerű kis tócsa, itt valami lecsurgott [kérdésre:]talán vértócsa, mert vörös, egyébként lehet vizelet

11. f= ej kucsmával; mindenütt arcokat látok

12. i= tt is egy arc, ezen nem sokat látok

13. m= ajomarc

14. h= al

15. c= sizma, cukorzacskóval

16. a= zt mondhatnám, hogy penis, holott az alak térdénél van

IV. tábla

1. Éj= jeli lepke, de nem lehet, mert ez akadályozza a repülésben

2. ro= varfe; ez már tetszik nekem, sok rejtélyes van benne, amit fel kell fedezni

3. gö= mbölyded nő, vele szemben férfi; ezen rengeteg a felfedeznivaló

4. ha= valaki kinyújtja a nyelvét, és felhajlítja

5. az= egész erdőszerű, lombfelhők

6. fö= ldből kijött gyökér

7. bohócfej

8. maszkféle

9. most szállt ide egy lepke szétterjesztett szárnnyal

10. arc

11. fej nagy szakállal

12. medaille-ban fénykép

13. kofaasszony kosár mellett, fejkendő van a fején

14. gúnár

15. fej, férfifej, a másik oldalon ugyanaz női fej

16. öreg ember feje

17. puli kutya hever fa tövében

18. férfiarc, másik old. női arc

19. csupa alakzat

20. két címer összeillesztve, az eg= yik olyan, mintha magyar címer lenne

21. furcsa alak tornamutatványt végez, lehet, hogy kifelé van a has= a, lehet hogy befelé, tutajdonképpen két alak

22. csikó

23. férfifej sasorral

V. tábla

1. A lepkéket nem mondom be

2. egy arc

3. lábszár

4. arc, női arc

5. emlőbimbó szembe

6. valahogy el van rejtve ebben az ördög, ördögi arc

7. még egy ördögi arc

8. ijedt női arc nyitott szemmel, tátott szájjal

9. Dante-fej

10. ördög

11. kövér öregasszony feje

12. Rabelais-fej

14. sovány skót

15. bikafej

16. kőkulacs

17. érdekes arc

18. női arc

19. ez is arc

20. bohócfej nagyon hosszú sapkával

21. arc

22. hernyó mászik

A kezdetektől A Kozmosz é= neké-ig	105	138	<= span style=3D'font-size:12.0pt;mso-bidi-font-size:10.0pt'>0,76
1923 májusától 1926 augusztusáig	30	167=	0,18
Párizstól 1929 első = feléig	41 =	73<= /p>	0,56
1929 második felétől= 1932 szeptemberéig	0 =	40<= /p>	0
A Külvárosi éjtől 19= 34 augusztusáig	94 =	35<= /p>	2,7
1934 szeptemberétől a Rorschach vizsgálatig	132	67<= /p>	2,0

“…amit meglátok hirtelen…” József Attila pszichológiai tesztjé= ről*

A Rorschach-teszt

Hipoté= zis

“…amit meglátok hirtelen…”
József Attila pszichológiai tesztjé= ről*