Városvezető elit kutatása a késő középkori és korai újkori Pozsonyban

A nyugat-európai várostörténeti elemzések számos példát nyújtanak a késő középkori és kora újkori városvezető elit vizsgálatára, hiszen ez a kutatási téma az utóbbi két-három évtized várostörténet-írásának kiemelten fontos területét jelentette. Közép-Európa németajkú vidékein, a késő középkori városi elit elsődlegesen társadalomtörténeti megközelítésű kutatása már az 1960-as években elkezdődött, ám a városvezetés belső szerkezetének átfogó vizsgálata csak az 1980-as években indult útjára. A korai kutatásokat főként a strukturalista gondolkodásmód és a társadalmi rétegek meglétére vonatkozó elméletek dominanciája jellemezték. Elsősorban kisebb, konkrét személyekre vonatkozó esettanulmányok, vagy az adott társadalmi rétegről általános, átfogó elemzések születtek. Ebből következően a város vezetők leírása kapcsán az első esetben csupán – nem feltétlenül mintaértékű – egyéni metszetek, a második esetben pedig sokszor túlzott általánosítások születtek. Mindkét módszertani megközelítést számos kritika érte egyrészt a representativitás, másrészt az egyéni jellegzetességek nivellása miatt. Mindezek nyomán az 1990-es években bizonyos hangsúlyeltolódás következett be a városvezető elitkutatás terén, melynek hátterében főként a hálóelemzésre és a történeti közösségek csoportdinamikájának rekonstrukciójára vonatkozó elméletek és módszertani megközelítések álltak. Az új nézőpont és elemzési módszer bizonyos mértékig megkérdőjelezte a korábbi kutatások egyes végkövetkeztetéseit. Bár nem teljesen rajzolta át az egyes városvezető csoportokról alkotott korábbi képet, mindenesetre árnyaltabbá tette az adott városi közösség politikai elitjének legegyszerűsített strukturalista ábrázolását.

Kitekintésképpen, például Bécs vonatkozásában mintegy harminc éve sorra jelentek meg a város vezető testületének tagjait vizsgáló doktori disszertációk. Ennek köszönhetően a 16. századtól 1790-ig terjedő korszak szinte teljesen áttekinthető, ugyanakkor Richard Perger a 14. század végétől 1526-ig terjedő hatalmas korszakot dolgozta fel. Az eredmény egy olyan bécsi életrajz-gyűjtemény, ami a város politikai elitjéről részletes képet ad. Emellett több szerző valóban társadalomtörténeti módszerrel és szemléletmóddal elemezte a kiválasztott csoportot. Mindennek a pozsonyi városvezető elit vizsgálata szempontjából mintaértékű jelentősége lehet, a két város közötti intenzív kapcsolat miatt. A német történetírásban ugyanakkor már a 19. század második felében több olyan mű látott napvilágot, amely a városi "patrícius" réteget vizsgálta. Ezek modern történelemszemléleti megközelítéssel történő folytatását figyelhetjük meg az elmúlt félévszázad, de leginkább másfél évtized során. Ekkor sorra jelentek meg a nagy összefoglalások és tanulmánykötetek, melyek különféle eliteket különböztetnek meg, és azok bemutatásán túl gazdasági és társadalmi szerepüket is kiemelve elemezték a különböző német városok vezető rétegét. E tekintetben kiemelkedő a Zeitschrift für Historische Forschung 1996-ban megjelent tanulmánykötete, amelyben a szerzők a 14–16. századi értelmiség felső csoportjának társadalmi szerepét és jelentőségét vizsgálták. E kötet mellett irányadó a münsteri Institut für vergleichende Städtegeschichte által szervezett konferenciák anyagából megjelentetett három tanulmánykötet, amelyek a várostörténet-írásban kiemelkedő helyet elfoglaló Städteforschung kötetsorozat tagjaiként jelentek meg. Az utóbbi kötetek a német területek mellett a dél-, és nyugat-európai fejlődést is szemmel kísérik. Különösen fontos, hogy a szerzők nem csupán egyetlen elitet vizsgáltak, hanem a városi térben jelen lévő, különböző határok mentén elváló, majd más szálakkal egymáshoz kapcsolódó "elitek" jelenlétét állapították meg és elemezték azok belső struktúráját.

Magyar vonatkozásban elsősorban Kubinyi András professzor a 15-16. századi budai és pesti polgárságra vonatkozó eredményei és Németh István Kassa 17. századi elitjének új módszertan alkalmazásával történő vizsgálatai jelentenek támpontot. A kutatás tárgyául választott Pozsony esetében két historiográfiai előzményhez nyúlhatunk vissza. A középkori város életének számos vonatkozásában szinte kizárólagosan idézett Ortvay Tivadar városbiográfiájának III. kötete kiinduló pontot jelent az 1526 előtti városbírók és polgármesterek személyére vonatkozóan. Az általa hozott listák (városbírók: 351–386; polgármesterek: 387–400; tanácsosok: 401–432; jegyzők: 433-441; kamarások: 442–445) azonban számos helyen pontatlanok, hibásak és hiányosak. Mindemellett a tisztségviselési évek megadásán túl nem nyújt semmilyen információt az adott személyek társadalmi, gazdasági illetve családi hátteréről. Természetesen a városmonográfia vonatkozó köteteiben egyes személyekre rengeteg adat bukkan fel, ám az elit tagjai belevesznek Ortvay adathalmazába. A másik előzmény, Szűcs Jenő Városok és kézművesség a XV. századi Magyarország című munkája ugyanakkor inkább átfogó, mondhatni általánosított képet ad általában a királyi városok, és köztük Pozsony vezető elitjéről. A felhozott példák csupán illusztrálják az általános képet, ami tehát nem egyéni metszetekre lebontott darabokból áll össze. Mindezek fényében a gazdag levéltárral rendelkező Pozsony késő középkori és kora újkori társadalmáról, és ezen belül a városvezető elitről és annak kapcsolatrendszereiről az eddig szakirodalom alapján csak keveset tudunk. Csupán az utóbbi években készültek olyan, a városi polgárságra irányuló társadalomtörténeti kutatások, amelyeket egy kifejezetten a város vezetésében résztvevő csoportra vonatkozó kutatás is hasznosíthat (Szende Katalin, Majorossy Judit). A 17. század első felére (1600–1650) a közelmúltban Frederik Federmayer vizsgálta meg a városbírók és polgármesterek genealógiáját és topográfiai elhelyezkedését, ami összehasonlítási alapot nyújthat a kutatás tárgyát képező 15–16. századra nézve.

A kutatás elsődleges célja a város vezetésébe beválasztott polgárok személyének (polgármester, városbíró, tizenkét belső tanácsos) meghatározásán túl, a rájuk vonatkozó adatok szisztematikus összegyűjtése és a legfelsőbb városvezetés ilyen információkat tartalmazó elektronikus adatbázisra épülő elemzése. A feldolgozandó időszak első lépésben 1530-ig tartana, majd a városvezetés tagjai összeállításra kerülhetnének egészen 1600-ig, az elemzést pedig a kutatással párhuzamosan lehetne továbbvinni. A kutatási projekt másik célja a korszakból fennmaradt néhány adójegyzék illetve telekkönyv segítségével egy középkori várostopográfia elkészítése (legalábbis a pozsonyi belváros vonatkozásában), melynek segítségével a városvezető elit lakóhelye és térbeli mozgása is vizsgálhatóvá válik.

A feldolgozandó források körét elsősorban a 15–16. századból fennmaradt igazgatási ( Protocollum Actionale , 3 kötet 1364–1536), gazdasági (1440-től folyamatosan fennmaradt Kammerrechnungen ), bírósági ( Achtbuch , 1453–1519) és egyéb jogi jellegű könyvek ( Grundbuch (1439) valamint az ingatlanok tulajdonosváltozásait folyamatosan nyilvántartó Satzbuch (1439-től vezetve), a különböző szőlőnyilvántartások, valamint a végrendeleti könyvek – Protocollum Testamentorum –, 2 kötet 1429–1550) jelentik. Ezenfelül elsősorban a várostopográfiához hasznosítható, hézagosan fennmaradt különböző adókivetési registrumok ( registrum impositionis taxae , 1438–1580) és vegyes tartalmú könyvek (ispotálytelekkönyvek és számadások, 1441–1616, az egyebek mellett adósságügyleteket tartalmazó vegyes városi könyv, 1364–1536) vonatkozó adatai gyűjtendők össze.