Orr-horror
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy arcüregi műtét, orron keresztül.
Kezdjük az elején.
Zöld műtősfiú jött értem egészen váratlanul. Váratlanul, mert ugyan tudtam, hogy nem wellness hétvégét töltök a klinikán, de azt mondták csak fél tíz felé következek én. Mos még csak fél kilenc volt. Nem voltam felkészülve rá, hogy most mindjárt vérszívás lesz, szike és törlés. Még épphogy csak összegyűrődött a ropogós paplan alattam. A zöld fiú kérte, hogy kössem össze a hajam. Összecsatoltam. A kilógó tincseket szépen eligazgattam, nehogy rakoncátlankodjanak a műtét alatt. Még megzavarják az orrász doktor urat és tévedésből miattuk valami mást szed ki vagy tesz be. A szemüvegemtől is meg kellett válnom, amitől egyből látászavarom lett.
Amíg a műtőbe mentünk az jutott eszembe, hogy ha nem fér ki az orromon az a polip, akkor felajánlom, hogy kitüsszentem. Az is eszembe jutott, hogy az adatvédelmi lapon nem adtam meg az orvosom nevét a leleteimbe betekinthetők listáján. Azért csak megműt. Remélem azt is megnézte, hogy mit kell. És hogy hol. Beértünk a műtőbe. Mamusz a papucsra, zöld kezes-lábas a többi részemre. Átvillant az agyamon, hogy akár műtősnőnek is kinézhetek, feküdjön oda föl más, de kizökkentettek a szereptévesztésből. Az igazi műtősnő. Az orrdoktor egyelőre sehol.
-Akkor lendüljek fel oda az asztalra, ugye?—kérdeztem.
-Igen.
Lefeküdtem.
-Most alkohollal fertőtlenítem az arcát. —mondta szigorúan.
-Óh, ha én ezt tudom, nem hidratálok reggel. —válaszoltam legnagyobb meglepetésemre.
-????? Meglepődés a műtősök között is, hogy ez a páciens — irodalmi nevén a főhős, banki szférában az ügyfél, nyelvtanilag az alany — nem csöndben, feszülten, megszeppenve várja az eseményt a műtőasztalon, hanem verbálisan meglehetősen hiperaktívnak mutatkozik.
-Úh, ez a tini tonik kicsit csíp. —nyafogtam.
-Most betömöm az orrát egy-két érzéstelenítős gézzel, amitől majd nem érez semmit.
-És a géz sem remélem. —tettem hozzá.
-????
-Ha így megtelik az orrom, akkor a doktor úr majd hogy fér be mellé? Bár nagy orrom van, dehát mégis...
-Nincs is nagy orra. Nyilván kiveszi műtét előtt, mert belül kicsi a hely.
-Akkor nem nagy, csak vastag az orrom.
-Kap egy sapkát. Még nincs összekötve a haja??
-Nyomta a csat a fejemet így fekve.
-Akkor egy gézzel összekötjük, így ni. Milyen sok haja van!
-Igen, a fodrászom is örül neki. Ha lehet, leukoplasztot ne tegyen a gézre.
-A melltartót nem vette le a kórteremben???
-Nem. Azt hittem csak az orromat akarják műteni.
-Na, jó, maradhat. A nyakáig betakarom. A fülét is. Lekötözöm a kezénél meg a lábánál.
-Nem vagyok David Merlini, úgyhogy szerintem itt maradok.
-Egy injekciót kap, amitől nem érez semmit, illetve kiszárítjuk a nyálkahártyáját is.
Egycsapásra kiszáradt a szám. Ezt azért kaptam, hogy befogjam?
-Azért a szemüvegemet meg a nyálamat a műtét végén visszakapom, ugye?
-Miit?? A nyálát? Persze, igen. — ezen már a szigorú műtősnő is elmosolyodott. Megjött a doktor úr. A hangja alapján legalábbis ő, mert látni nem látom. Remélem, hogy ő, mert akárkit nem engedek az orromba.
-Hogy van? —kérdezte udvariasan és gyanútlanul.
-Köszönöm rosszul. A hajam kicsit húzódik. Nem látok semmit és csak kevéssé hallok.
-Fülműtét is lesz?
-Jaj, nem! — tiltakoztam hevesen.
-Hamar túl leszünk rajta.
-A doktor urat is műtik?
Kuncogás.
-Doktor úr, ha foghatnám a kezét...Kuncogás.
-Jó, akkor majd összeszorítom a fogamat.
-Akkor meg megfullad itt nekem.
Hozzákezdenek. Húznak, szívnak, vágnak, rángatnak, recsegés-ropogás hallatszik belülről.
-Ha már orrműtét, akkor esetleg kivenne a doktor úr egy-két porcot, csontot. Olyan Julia Roberts-eset szeretnék.
-Ízlés kérdése, de előbb kellett volna mondania. Nem hoztam tollat.
Húznak, szívnak, vágnak, rángatnak, recsegés-ropogás hallatszik belülről.
-Készen is vagyunk. Ugye nem is fájt?
-Dehogyisnem.
-Ne mondja már. Legfeljebb csak kellemetlen volt.
-Háát, az a katyvasztás itt bent az kicsit fájt.
-Katyvasztás??? Ez olyan, mintha én azt mondanám magának, hogy lötyböl a laborban. Ez egy FESS endoszkópiás beavatkozás volt. Jobbulást! Viszontlátásra.
-Köszönöm szépen. — elapadt a humorom is a végére. Kaptam egy bohóckötést az orromra. -Akkor én át is adnám a helyem valaki másnak.
Kicsomagoltak a zöld csadorból, majd odatámasztottak egy nővérke íróasztalához, amíg meghozták a tolószéket. Felajánlottam nekik, hogy addig megcsinálom a jövő heti műtéti beosztást, de nem éltek az ajánlattal. Megjött a jármű, "hazatoltak" a kórterembe. Visszakaptam a hasznavehetetlen csatomat, a szemüvegemet és a nyálamat, majd kócosan visszatértem a ropogós paplanra tüsszögni és a sebeimet nyalogatni.