Kötök vagy bontok?

Elhatároztam, hogy megjavítom az egyik kedvenc kötött pulcsimat. Javításra azért szorult, mert néhány mosás után kissé hosszú lett az ujja. Mivel Finnországban egy márkás üzletben vettük, azt nem mondhatom, hogy kinyúlt, így inkább azt mondom, hogy az én kezeim mentek össze. Mintegy 10 cm-rel kezenként. Mivel ekkora növekedést egy héten belül nem tudok produkálni, gondoltam, levágom a fölösleget, kötni úgy is tudok, majd lekötöm a végét és kész. Újra lesz kedvenc kötött pulcsim. Reggel bemértem, berajzoltam, levágtam és keresni kezdtem az utolsó egész sor végét. Estére sem találtam meg. Egész napos kitartó kötőtűcsattogás után sem tudtam eldönteni, hogy most vajon kötök vagy bontok. A gondot az okozta, hogy egy grizzlinél is mackóbb mintával kötötték meg ezt a pulóvert. Én még ilyet nem láttam! Pedig ... nem sokat láttam. Gyakorlatilag bonthatatlan, mint a gordiuszi. Este 11-re már olyan sok szálon bonyolódtak az események, hogy újra ollót és szikét kértem. Ekkor elküldtek aludni: ennek semmi jó vége nem lehet. Na, ja, ha legalább a végét megtaláltam volna! Kötöttem én már sokat. Mind ott kötött ki a szekrény aljában meg a garázsban. Szóval ott ültem talpig göndör fonalban, úgy néztem ki, mint egy barna puli vagy mint egy frissen dauerolt uszkár. Ekkor megráztam magam (holnap lesz mit porszívózni!), azért is keresek köthető szemeket, ahol nincs, csinálok vagy szemtelenül kötök.

Egy hét múlva:

A pulóver bontását és építését befejeztem. Holnap leviszem a garázsba.