Kakasokkal harcoló

Elhatároztam, hogy a közelgő ünnepi (?) (3x. szülinap) alkalomra veszek egy kakast. Meg is vettem egy jókora, mintegy 4 kg-os élettelen példányt. Azt hittem, hogy a legnehezebb feladat az állat hazacibálása lesz, 12 kg Marcival együtt. Otthon aztán meggyőződtem róla, hogy ez volt a projekt könnyebbik része.

Kibontottam, és megállapítottam magamban, hogy ritka nagy állat a kakas. Nem is akartam elhinni, hogy nem valami hosszúnyakút (pulykát, még inkább struccot vagy emut) sóztak rám, csak akkor nyugodtam meg, amikor hozzáláttam a boncoláshoz, és alig találtam meg a nyakát (nem nyakas kakas). Ott feküdt előttem mozdulatlanul. Szinte hallottam a hangját, meghatódva láttam magam előtt, ahogyan a még álmos-szeműeket bosszantja reggel. Ekkor meg is szűnt minden részvét bennem. Mindezek előtt még természetesen be kellett tuszkolnom a mosogatóba a madaramat, hogy megmoshassam. Miután mindketten lezuhanyoztunk, elővettem a hosszú késemet (éjszaka helyett nappal), és hozzáláttam a munkához. Mintha szegény állatnak egy izülete sem lett volna, annyira nem találtam meg őket (köszvény?). Miután feltártam a mellkast, magnóra diktáltam, hogy az áldozat májzsugorodásban szenvedett, mert csak a fél máját találtam meg. (még Marcinak is kevés lesz.) Viszont extra szerveket találtam belül, amikre komolyan rácsodálkoztam, hiszen eddig csak csirkékkel és tyúkokkal volt dolgom. Ráfogtam, hogy ez valószínűleg az a belsőség volt, amiből pörköltet szoktak készíteni elegáns éttermekben. De az is lehet, hogy csak a kakas tüdejét vagy lépét találtam meg, olyan zsúfolt volt odabent minden. Végül megállapítottam, hogy az áldozat a gyilkos elől menekülni próbált, mert földnyomokat találtam a körme alatt. Bőre színe: halálsápadt, egyébként kissé libabőrös, korra érzékeny (=ráncos). A halál oka a fej elvesztése, ideje a reggeli órákra tehető. Becsomagoltam, és a fazék helyett egyelőre hidegre tettem.