A new yorki Kossuth szobor 25 éves jubileuma
Irta: Vasváry Ödön

Március 15-én lesz 50 esztendeje, hogy a new yorki Kossuth szobrot, addig talán sohasem látott arányu magyar ünnepségek keretében leleplezték. A Riverside Drive-on álló szobor azóta sok magyar emlékünnepet látott s bizonyára még sokáig lesz a magyar élniakarás és szabadságszeretet szimbóluma.
A szobor gondolatát 1927-ben Berkó D. Géza. az Amerikai Magyar Népszava szerkesztő-kiadója vetette fel, de életének legnagyobb tragédiája volt, hogy a leleplezést nem érhette meg, még abban az esztendőben, november 9-én meghalt. Lapja azonban tovább folytatta a szobor érdekében a mozgalmat, amelyet, mint kiváló alkalmat a megcsonkitott ország tiltakozásának kifejezésére, Magyarország hivatalos körei is felkaroltak. A csonkaország tragédiája segitette elő azután, hogy a leleplezés és az azt követő zarándok-körut olyan hatalmas propaganda-eseménnyé nőtte ki magát, amelyhez hasonlót addig a magyarság nem látott sem az óhazában, sem ideát.
A szobor eszméje hamarosan kipattantotta a másik gondolatot, hogy az amugy is odaát készült szobrot egy hatalmas, minden tekintetben az egész nemzetet reprezentáló küldöttség vagy zarándoksereg kisérje át az ujvilágba s a leleplezésen, sőt utána is, minden lehető módot felhasználjon a magyar nemzeti fájdalom világgá kiáltására. Ami tökéletesen sikerült is.
A zarándokseregben, amelyet két hajó hozott át az óceánon, összesen 488 személy vett részt, volt miniszterek, katholikus és protestáns egyháznagyok, magasrangu katonák, mágnások, egyszerü földmivesek, kereskedők, pénzemberek, politikusok, hivatalnokok, férfiak és nők, fiatalok és öregek egyaránt voltak a nagy csoportban, amely igy valóban képviselte a nemzet minden rétegét.
Az egyik hajó, amely a zarándoksereg nagyobb részét hozta, az Olympic nevü Cunard hajó volt, amely 1928. március 7-én indult el a franciaországi Cherbourgból, azzal a várakozással, hogy a március 15-re tervezett leleplezésen mindenki ott lehet. A másik hajó az Adriáról indult.
Az Olympic március 13-án délután, rendkivül sürü ködben érkezett meg a new yorki kikötőbe, ugyhogy emiatt a zarándokok elveszitették azt a páratlan lehetőséget, hogy az óceán felől közeledve láthassák meg a világ legnagyobb és egyik legérdekesebb városát.
Egy kis kikötői hajó vitte a nagy hajóhoz a new yorki fogadóbizottság tagjait, akik közül ma már csak Ghika György akkori főkonzul, későbbi magyar követ és Cukor Mór ügyvéd vannak életben. Az üdvözlő szavakra Báró Perényi Zsigmond volt miniszter válaszolt, megköszönve a meleg fogadtatást. Felejthetetlen pillanat volt, amikor a kis hajó, rajta a küldöttséggel és a magyar Himnuszt, Kossuth nótát és Rákóczi indulót játszó zenekarral a nagy hajóhoz ért. A zarándokokat több ezernyi magyar várta a hajóállomás nagy csarnokában. A vendégeket a Knickerbocker és St. James szállodákban szállásolták el. Kellemes meglepetést keltett, hogy a Szabadság és az Amerikai Magyar Népszava legujabb számai már ott voltak mindegyik szobában.
Körübelül negyven emberből álló kommunista társaság tüntetést próbált rendezni a szállodák előtt, ez azonban semmiféle zavart sem jelentett.
A zarándoksereget New York városa másnap, március 14-én fogadta hivatalosan. Az öreg városháza ünnepi diszbe öltözött erre az alkalomra. A magyar főváros üdvözletét, annak egymillió lakosa nevében, dr. Sipőcz Jenő polgármester adta át James J. Walker new yorki polgármesternek, a zarándoklat célját pedig Cukor Mór ismertette lendületes szavakkal. A népszerü Walkernek itt adták át Budapest ajándékát, Holló Barnabás kicsinyitett szobormüvét, a hazatérő kuruc katonát.
Ezen a napon érkeztek meg a Triesztből elindult zarándokok is, akiket dr. Alpár Ignác müegyetemi tanár, a hires épitész tervező vezetett.
A bevezető események méltóképen készitették elő a leleplezés másnap következő nagy és felejthetetlen ünnepét. A hosszu ut és az azzal járó sok izgalom nem viselte meg a zarándokokat, akiknek természetes fáradságát is legyőzte a tömérdek uj impresszió és az a felülmulhatatlanul meleg fogadtatás, amelyben a new yorki és környéki magyarság részesitette őket. Az egyébként hüvös márciusi napokat ez a kedves tapasztalat melegitette fel.

Elérkezett március 15-ike, a leleplezés napja. Az ünnepség olyan arányu volt, hogy annak áttekintése majdnem lehetetlennek bizonyult. A menet résztvevői a 69 és 79-ik utcák közötti tiz block hosszuságban helyezkedtek el. Tizenkét óra volt, amikor a menet elindult, hivatalos becslés szerint körülbelül 15 ezer résztvevővel. A diszmenet, amelyhez hasonlót még nem láttak az uj világban s talán nem is fognak látni, két órakor ért a szobor helyére a Riverside Drive-on. Közben sok tizezernyi ember csodálkozott a diszmenet szinte leirhatatlan szinpompáján. A remek diszmagyarba öltözött férfiak és nők egész serege, a tavaszi szélben csapkodó pompás zászlók százai, az egymást érő nagy zenekarok lelkesen harsogó zenéje, az egész felvonulást átható komoly és méltóságteljes szellem, amely a magyar nemzet fájdalmát és a jobb jövőbe vetett reménységet a szépséggel és a régi nemzeti dicsőség emlékével olyan feledhetetlenül egyesiteni tudta, zajos éljenzést és hosszantartó tapsokat vivott ki a szemlélők tizezreiből. A menetben nagy csomó város magyar küldöttsége vett részt, valamennyi egyház képviselői ott voltak.
A leleplezés örökemlékü lefolyása alatt a következő mozzanatok történtek: Amikor Walker polgármester megjelent, az ünnepséget Jósika-Herczegh Imre nyitotta meg, megemlékezve Kossuth 1851-ben történt amerikai körutjáról. Cukor Mór üdvözölte a polgármestert és a zarándokokat, majd Berkó D. Géza özvegye adta át a szobrot a városnak, bemutatva annak alkotóját, Horvay János szobrászmüvészt. Az amerikai és magyar zászlók selyme által letakart szobrot két magyar leány, Berkó Irén és Vitárius Margit emelte le a szoborról.
Walker polgármester szép beszéddel vette át és köszönte meg a szobrot. Utána gróf Széchenyi László, Magyarország washingtoni követe koszoruzta meg a szobrot Horthy Miklós kormányzó és gróf Bethlen István miniszterelnök nevében, köszönetet mondva a városnak a szobor elhelyezésének szivességéért és hangsulyozva azt, hogy a magyar nemzet sohasem fogja elfelejteni azokat a nagy szolgálatokat, amelyeket két kiváló amerikai, Bandholtz tábornok és Jeremiah Smith, jr. tett a megcsonkitott országnak.
Kemény György alkalmi költeményének elszavalása után Finley, a New York Times szerkesztője és Owen volt szenátor beszélt, majd báró Perényi Zsigmond a magyar képviselőház koszoruját helyezte a szobor talapzatára. Philip Marshall Brown princetoni tanár beszéde után dr. Sipőcz Jenő Budapest koszoruját helyezte el s felolvasta a táviratot, amely elmondta, hogy ugyanabban a percben Budapesten Washington György szobrát koszoruzták meg.
Józan Miklós unitárius püspök a felsőház koszoruját tette le. Dezső János beszéde után lord Rothermere koszoruja következett, majd az amerikai magyar protestáns egyházak képviselői mondtak rövid beszédeket. Utoljára magyar földet helyeztek el a szobor talapzatában, amely földet Kossuth monoki szülőházától, budapesti szobrától és más történelmi nevezetességü magyar helyekről hoztak. Öt óra elmult, amikor a feledhetetlen ünnep végetért.
A kommunisták itt is, valamint a többi amerikai városokban is megpróbálták az ünneprontást, de minden eredmény nélkül. Este hatalmas bankett volt a Commodore Hotelben. A következő napok is szakadatlan tevékenységben teltek el. Szép gesztus volt, hogy március 18-án, vasárnap Berkó Gézának a Woodlawn temetőben levő sirját is megkoszoruzták. Ugyaneznap este hangversennyel bucsuztatták el a zarándokokat, amelyen az akkor itt tartózkodó Berkes Béla hires cigánybandája mellett Gergely Erzsébet, Várady Rózsi, Pataky Vilma, Vajda Frigyes, Koháry Marilla, Grill Lola és mások szerepeltek.
Vasárnap éjfélkor a zarándoksereg vonatra ült, hogy az ország fővárosába, Washingtonba utazzék.
A washingtoni látogatás legfontosabb eseménye az a fogadtatás volt, amelyben Calvin Coolidge elnök részesitette a vendégeket. Soha ekkora magyar sereg nem özönlötte el a Fehér Házat és annak parkját. Az elnök természetesen nem fogadhatta a több száz főnyi sereget magában az épületben, csak annak vezetőit, de szivesen megtette, hogy a Fehér Ház irodaépülete előtt lefényképeztesse magát az egész csoporttal, amely igy a zarándoklat egyik legérdekesebb képévé lett. A zarándokok azonban ennek dacára is megtekintették a Fehér Házat, ugy, mint a többi turisták.

A zarándokokat a Fehér Házban történt fogadtatás után gróf Széchenyi László követ látta vendégül, majd az országház megtekintése következett. Ugyanazokban a történelmi nevezetességü tanácskozó termekben, ahol maga Kossuth Lajos is megjelent és beszélt, Dawes alelnök, a szenátus elnöke és Nicholas Longworth, a képviselőház elnöke fogadták a magyarokat, az alkalomhoz illő beszédek kiséretében.
Március 20-án Washington György mount vernoni kastélyának és sirjának megtekintésére került sor, ahol Kossuth szintén megfordult. Természetesen koszorut helyeztek el a "haza atyjának" egyszerü sirjára is.
Pittsburgh volt a következő állomás, amely minden várost felülmuló arányokban és fénnyel fogadta a magyar zarándoksereget, amiben a legnagyobb része Kline polgármesternek volt. A magyarság nagyszerü munkát végzett az előkészitésnél, ugy hogy a fogadtatás páratlan melegségét sehol másutt nem sikerült felülmulni. Pittsburghban nem a kommunisták, hanem a kis ántánt népek emberei próbáltak kellemetlenkedni, siker nélkül.
Cleveland magyarsága hasonlóképen kitett magáért, a város hivatalos vezetőségével együtt. Az amerikai magyar Debrecen, az addigi egyetlen amerikai Kossuth szobor helye amugy is érezte, hogy a zarándokok amerikai utjának kimagasló állomásává kell tenni városukat, amely amugy is székhelye volt a Kossuth hagyományoknak. Ezt teljes mértékben sikerült is elérni. A magyarság hatalmas küldöttsége várta a befutó vonatot. Dr. Cherna, a Szabadság szerkesztője Pittsburghig elébe ment a zarándokseregnek. Elkőzőleg a város vezetőivel is minden megállapodás megtörtént: a város vendégeinek tekintette a zarándokokat, akiknek a megtiszteltetés minden formáját megadta főképen a kedves emlékü William R. Hopkins városi "manager" révén, aki az akkori város alkotmány szerint a metropolis első embere volt. Hopkins a városházán történt fogadtatás alkalmával hatalmas történelmi tudásra valló beszédet mondott, hálával emlegetve, hogy Kossuth Clevelandban is hirdette az igazi demokrácia tanitásait.
A clevelandi napok legnagyobb eseménye a Kossuth szobor előtti ünnepség volt március 25-én, vasárnap délután. A szobornak 1902-ben történt leleplezése óta valószinüleg sohasem állott akkora tömeg ott, mint ezen a napon. A város hatalmas emelvényt épittetett a szobor előtt a küldöttség vezetői számára. Kommunista okvetetlenkedés itt is volt, ami azonban nem tudta megzavarni a leirhatatlanul lelkes ünnepet, amelyet este egy minden részletében óriási arányu bankett követett a Masonic Hallban.
Buffalo városának és Niagara Fallsnak megtekintése következett ezután, ahol tekintélyes számu magyarság lelkes és szives ünneplése semmiben sem maradt mögötte a többi magyar kolónia ünnepének. Buffalo vidéke igen hideg márciusban, ugyhogy a világhirü vizesés megtekintése hóviharban történt, ami természetesen sokat rontott a páratlan élményen. A hivatalos körök itt is kitettek magukért. Schwab polgármester feldiszittette a városháza tanácstermét s beszédében elmondta, hogy nemrég járt Magyarországon, amelyet ugy megszeretett, hogy máskor is vissza fog menni. Buffalotól március 29-én bucsuztak el a Kossuth zarándokok, hogy visszamenjenek New Yorkba.
New Yorkban kisebb arányu, de szivességben és bensőségben épen oly értékes ünneplések következtek. Az állam kereskedelmi kamarája, a város egyik legnagyobb bankja, a Rotary Club és több más intézmény rendezett fogadtatásokat a zarándoksereg kiválóbb tagjai tiszteletére, akik közül különösen néha Hegedüs Lóránt volt pénzügyminisztert ünnepelték, aki minden alkalmat megragadott, hogy a magyar nemzetre vonatkozó igazságokat kihangsulyozza előkelő és befolyásos hallgatói előtt.
A zarándokok, akiknek tulnyomó része mindjárt visszatért Magyarországra, március 30-án éjjel hagyták el az Egyesült Államokat a "Majestic" nevü hatalmas hajón. Április 6-án érkezett nmeg a hajó Cherbourgba, azok kivételével, akik Southamptonon keresztül Londonba mentek, hogy Lord Rothermere előtt tisztelegjenek, aki április 7-én fogadta őket. A lord egyik beszédében ezeket mondotta: "A magyar nemzet legjobban Kossuth nevében és eszméiben forrhat össze. Kossuth neve még ma is a legjobb összekötő kapocs Magyarország és a külföld között."

Kik voltak a 488 lélekből álló zarándoksereg nevezetesebb tagjai? Ime egy néhány név, akik közül ma már bizonyosan kevesen élnek: Alexander Imre Jásznagykunszolnok megye alispánja, gróf Apponyi Rezső, dr Balassa József egyetemi tanár, Bencs Kálmán nyiregyházai polgármester, gróf Bethlen Pál, feleségével, Bródy Ernő képviselő, Chikán Béla pesterzsébeti polgármester, Csizmadia András orosházai képviselő, Dán Leó nagykereskedő, Gróf Edelsheim Gyulay Lipót és felesége, Egyed Zoltán iró, Endrey Béla városi főjegyző, Hódmezővásárhelyről, Erődy Harrach Tihamér képviselő, Fábián Béla képviselő feleségével, Farkas Mátyás győri polgármester, Harsányi Zsolt iró, Hegedüs Lóránt volt miniszter, ifj. Hegedüs Sándor iró, Horvay János szobrász, Jármy Béla volt főispán, Jékey László földbirtokos, Józan Miklós unitárius püspök, Justh Jánosné, Kapy Béla evangélikus püspök, Kele István apátplébános Jászberényből, Kozma György közjegyző, Krakker Kálmán váci polgármester, Kun Andor ujságiró, feleségével, Latinovich Endre felsőházi tag, Lázár Andor későbbi miniszter, Liber Endre budapesti városi tanácsos, Lukács György volt miniszter, Meczner Béla jogakadémiai tanár, Módly Zoltán tábornok, feleségével, Morandini Mihály volt főispán, Nánássy Andor képviselő, Nemess Antal, cimzetes püspök, a koronázó templom plébánosa, Paizs Ödön iró, báró Perényi Zsigmond volt miniszter, Platthy György képviselő, Pólya Tibor festőmüvész, gróf Pongrácz Vilmos Pál nagybirtokos, Békés megyéből, Salusinszky Imre "Az Est" szerkesztője, Sárkány Gyula ceglédi polgármester, Semsey Aladár ujpesti polgármester, Sipőcz Jenő Budapest polgármestere, Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrász, Tábori Kornél iró, Tóth István csongrádi polgármester, Törley Tibor pezsgőgyáros, Török Imre református esperes Kisujszállásról, Vásáry István polgármesterhelyettes, Debrecen, Voinich Ferenc bajai polgármester, Vladár Ervinné csillagkeresztes hölgy, Wolff Károly képviselő, gróf Zichy Ede.
A zarándoksereg egyik tagja volt a sötét emlékü Endre László gödöllői főszolgabiró is, akit gaztettei miatt a második világháboru után felakasztottak.
Végignézve a zarándokok teljes névsorát, ugy látszik, hogy közülök csak ketten élnek ma az Egyesült Államokban: dr. Fábián Béla, volt képviselő, a Nemzeti Bizottmány taga és felesége.
A sajnos korán elhunyt kiváló irónak, Harsányi Zsoltnak a fia jött át a háboru után az Egyesült Államokba: dr. Harsányi András református lelkész, aki jelenleg Ellicottville-ben, N.Y. egy amerikai egyház papja.
Azok közül, akik az egyes nagy magyar telepeken az ünnepélyes fogadtatás részleteit előkészitették, még sokan élnek s bizonyára mint életük egyik legkiemelkedőbb emlékére gondolnak vissza a huszonöt esztendővel ezelőtt eltelt mozgalmas és izgalmas napokra.
Nekem magamnak a clevelandi napokkal kapcsolatban volt némi részem, főképpen a Kossuth szobornál tartott ünnepély előkészitésében. Hogy minden olyan szépen folyt le ott is, abban nagy része volt Cleveland akkori, magyar származásu rendőrfőnökének, Matowitz Györgynek, aki valamikor régen Homonnáról került Amerikába s akinek szolgálatait külön volt alkalmam megköszönni az ünneplések után. Szerényen mondotta, hogy nagyon boldog, hogy ezeket a napokat is megérhette.
Akkor természetesen a magyar lapok rendkivül sokat irtak ezekről az eseményekről. Külön érdekessége volt a new yorki leleplezésnek, hogy a budapesti "Az Est" cimü lap, amely kétségkivül a legnagyobb példányszámban megjelenő lapja volt az országnak, 1928. március 15 dátummal egy külön amerikai számot adott ki, amelynek minden sora a Kossuth szobor leleplezésével állott kapcsolatban.
Tömérdek kép is készült akkoriban az eseményekről, de szebb és teljesebb gyüjteményét a new yorki események képeinek és a lapkivágásoknak sehol sem láttam, mint Schüszler Alajos épitészmérnöknél, aki jelenleg Hagerstown marylandi városban lakik. Ez a lelkes magyar, aki 10 éves korában került át Amerikába, rendkivül gyakorlott fotografus is. Számtalan felvételt készitett a new yorki Kossuth napok alatt, amelyek mintaszerüen vannak összegyüjtve három nagy kötetet kitevő gyüjteményében. Ez a nagy történelmi értéket képviselő aktuális fényképgyüjtemény az amerikai magyarság kulturkincseinek egyik legértékesebbje.