Arany János széljegyzeteinek kritikai kiadásáról

Az itt olvasható szöveghez szorosan kapcsolódik a nagykőrösi Arany-konferencián 2001-ben tartott előadás: A széljegyző Arany.

Az újrainduló Arany János kritikai kiadás, Korompay H. János főszerkesztésében, az Arany János Művei sorozatcímet viseli. Ezen belül, alsorozatként, Lapszéli Jegyzetek címmel jelenik meg az Arany János széljegyzeteit tartalmazó négy kötet. Azokat a jegyzeteket fogja tartalmazni, melyeket Arany János tanulás és olvasás közben saját és kölcsönzött könyveiben a margókra írt.

Az első kötet 2016 júniusában jelent meg: Arany János lapszéli jegyzetei, Folyóiratok I. S. a. r. Hász-Fehér Katalin, Universitas Kiadó.

A kötet egy összefüggő korpuszt dolgoz fel: az Europa – Chronik der gebildeten Welt című német hetilap 1863–1865 közötti jegyzetanyagát. Arany a Szépirodalmi Figyelőt négy féléven át mintegy 1600 oldalon, a Koszorút öt féléven át mintegy 3100 oldalon adta ki. 1860. november 7. és 1865. június 25. között így csaknem ötezer oldalnyi lapanyag került ki a kezéből, aránylag nagy mennyiségű saját munkával és a szerkesztéssel járó folyamatos olvasással, hiszen a visszautasított kéziratok halmaza is számottevő volt.

1863. január 4. és 1865. június 25. között, két és fél év alatt, a Koszorú 130 számában Arany mintegy 700 külföldi eredetű, tárgyú, vonatkozású cikket közölt. Ezek között van szépirodalom (novella, vers), értekezés, tárca, tudósítás, kritika, a Vegyes és a Külirodalom rovatban pedig glossza. Az átvételeknek valamivel több mint a fele vegyes forrásból, a többi írás pedig egyetlen lapból, a lipcsei Europa – Chronik der gebildeten Welt című hetilapból származik. A 130 szám 1863 januárjától 1865 júniusának végéig néhány kisebb hiányosságtól eltekintve teljes egészében fennmaradt a nagyszalontai Arany János Múzeumban, és 341 cikk mellett található benne jelölés vagy bejegyzés. Ezeknek Arany csak mintegy harmadát vette át ténylegesen, közölt ellenben olyan cikkeket, melyeket nem jelölt meg a német lapszámokban. A Koszorúba így összesen 333 írás került át az Europából, és ezeket Arany – néhány kompilációval – 325 cikkben dolgozta fel. A kijelölt, de át nem vett írásokat is ide számítva, a német hetilapból összesen 554 cikkel dolgozott.

A kötetbe minden felsorolt tételt felvettünk:

a) a biztosan Arany által szignált, a Koszorúba átvett írást;

b) Arany által szignált, de a Koszorúba át nem vett írást;

c) bizonytalan (vagy idegen) eredetű jelöléssel ellátott, a Koszorúba átvett írást;

d) bizonytalan (vagy idegen) eredetű jelöléssel ellátott, a Koszorúba át nem vett cikket;

e) a Koszorúba jelöletlenül bekerült anyagot.

Átiratban adjuk az eredeti (gót betűs) német szöveget, annak magyar fordítását (esetenként csak tartalmát), valamint – ha Arany közölte – a Koszorúban olvasható változatot. A kötet elejére a nagyszalontai Arany János Múzeumban található Europa-példányok katalógusát illesztettük be, a kötet végén pedig a cikkek mutatói helyezkednek el az Europa, illetve a Koszorú lapszámai szerint.

Az Europa margináliái és jelöletlen átvételei olyan lényegi dolgokra világítanak rá, melyek Arany lapszerkesztésével kapcsolatban mindeddig ismeretlenek voltak, tévesen, hiányosan vagy másodrendűként értelmeződtek. Azonosíthatóvá teszik a Koszorú típusát, szerkesztési elveit; felmutatják, megerősítik Arany folyamatos és személyes jelenlétét a szerkesztésben, anyagválogatásban; feltárhatóvá teszik a lap külföldi forrásait és ezáltal Arany világirodalmi, kulturális tájékozódásának irányait az adott időszakban, végül tanulmányozhatóvá teszik Arany fordítási elveit és gyakorlatát. Kevéssé segítik tehát az egyes szövegek szerzőségének bizonyítását, de sokféle módon teszik láthatóvá Arany lapszerzői tevékenységét.

Több esetben segített a széljegyzetek feltárása Arany ismert írásairól, forrásairól, költeményeiről való tudásunk kiegészítésében, helyesbítésében. Fény derült például az Asszonyélet. Költemények Johannától című cikke és fordítása forrására, vagy A walesi bárdok közlésének okaira és körülményeire.