A püspökség alapítása
Az egri egyházmegyét Szent István király alapította, alapítási dátuma vitatott. A hagyomány szerint, István 1010-ben Eger várában tartózkodott, és ez alkalommal alapította a püspökséget és a székesegyházat. (Rupp 1870)
Györffy György szerint az alapítás éve 1001. Elméletében István király első püspökségalapításai közé sorolja az egyházmegyét, a vezető elméletek közül, ez teszi a legkorábbra az egri egyházmegye megalapítását. (Schematizmus 1984)
Kristó Gyula elméletében 1006-1009 közötti intervallumot határoz meg. Szerinte az alapítás, azért szorítható ilyen szűk időbeli keretek közé, mivel az egri egyházmegye fennhatósága alá tartozó területek Aba Sámuel kavar törzsfő szállásterületét is magukban foglalták. Az alapítás pedig, csak az után volt lehetséges, hogy István király húgát Aba Sámuelhez adta feleségül, így biztosította a törzsfő támogatását. Alapítási dátumként az 1009. évet jelöli meg, ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy ebben az évben a veszprémi püspökség határrendezése kapcsán, már, mint határoló püspökség szerepel Eger. (Kristó 1988a)
Török József az egri egyházmegye alapítását 1004-1009 közé teszi, Kristó Gyulához hasonlóan, szintén Aba Sámuel, már fentebb említett házassága miatt. (Török 2002a)
Az egyházmegye alapításáról okleveles említés csak a 13. századból maradt fenn, alapítólevele nem ismert. Megszervezése a ma elfogadott álláspont szerint, István király második nagy püspökségalapítási „hullámához” köthető. (KMTL 1994)
Patrocíniuma Szent János evangélista. Ez, az Európában is megfigyelhető „Róma imitációnak” egy különleges vállfaja. Ugyanis míg szerte Európában a lateráni bazilika szentjei lettek a preferált patrocíniumok, addig Magyarországon az egyházmegyék megalapításakor az öt legnagyobb római templom patrocíniumát választották. Így juthatott az egri egyházmegyének Szent János evangélista patrocíniumként, mintegy ezzel is jelezve a Róma és Magyarország között fennálló jó és szoros viszonyt. (Koszta László szóbeli közlése alapján 2007.)
Az István kori székesegyházból semmi sem maradt ránk, feltehetőleg ókeresztény stílusban épülhetett. A hagyomány szerint Szent István király a várral szemközti "Királyszéke" nevű dombról személyesen figyelte a székesegyház építésének munkálatait. (Rupp 1870)
Az új bazilikát Szent László király uralkodása alatt építették meg, a székesegyház hét-hét pillérrel három hajóra oszlott, három félköríves szentéllyel záródott, amelynek feltárt maradványai ma is láthatóak. Ez a templom a tatárjárás alatt elpusztult, a 13. században újjáépítették, méretei nem, de belső kialakítása megváltozott. A végleges székesegyház szentélyében öt kápolna volt, ezek Nagyboldogasszonynak, Szent Keresztnek, kettő a Szent Megváltónak, illetve Szent Fülöpnek voltak felszentelve. (Schematizmus 1987)
Területi elhelyezkedése
Az egyházmegye a Dunántúl és Erdély között terült el, hosszanti irányban az Északi-Kárpátoktól egészen Ajtony szállásterületéig húzódott. Hatalmas térségeket ölelt fel, amelyek később, a további egyházmegyék megszervezésével szűkültek. Azonban a 11. században megfigyelhető egy olyan folyamat is, melynek keretében az egyházmegye birtokba vette, azokat az északi és keleti terülteket, melyek nem tartoztak még más egyházmegye joghatósága alá, és peremterületeknek számítottak. (Török 2002a)
A váci püspökség megalapításával a püspökség jelentős területeket veszített, addig maga Vác városa is Eger joghatósága alá tartozott. A valószínűleg I. András király által alapított váci püspökség területeit az egri egyházmegyéből szakították ki, ennek eredménye, hogy a pankotai főesperesség, elszakadt az egri egyházmegye törzsterületeitől. (KMTL 1994)
Az egyházmegye határairól, először csak V. István király 1271-ben kiadott okleveléből kapunk pontosabb információkat, mely egy IV. Béla király által 1261-ben kiadott oklevél átirata. V. István oklevele leírja, hogy a korábban az egyházmegye kiváltságait tartalmazó oklevél elpusztult a tatárjárás során. Ezt követően IV. Béla király új okleveleket adott ki az egyházmegye számára, ám ezeket Kilit püspök 1245-ös halálát követően Sibinus fia Sámuel elégette. Így más megoldás nem lévén, huszonöt egyházmegyei nemest hívtak össze, akik eskü alatt megvallották, hogy mely kiváltságok és jogok illetik az egyházmegyét. Ezen oklevél alapján a püspök a következő vármegyékben gyakorolhatta joghatóságát: Borsod, (Aba)Újvár, Zemplén, Ung, Szabolcs, Zaránd, Borsova, (Heves)Újvár és a 13. században vármegyévé szerveződő Bereg. (KMTL 1994)
Ugocsáról és Máramarosról külön kell szót ejtenünk, hiszen Ugocsa 1288-ig az egri püspökség alá tartozott, ezt követően azonban Erdélyhez került. Míg Máramaros esetében éppen ellenkezőleg, 1346-ig Erdélyhez tartozott és ez után került át az egri püspökség joghatósága alá. (KMTL 1994)
A püspökség jövedelmei
A püspökségnek a 14. század közepéig mintegy 86 faluban volt birtoka, évi jövedelme pedig, III. Béla király alatt (1184-ben) 3000 márka ezüst, ezzel második a magyar egyházfők sorában, csak az esztergomi érseknek volt magasabb jövedelme. Egy 14. század elejéről származó adat szerint pedig, az egyházmegye bevétele megközelítőleg 2500 forint. (KMTL 1994)
Egy 1423-as adat szerint az egyházmegye communa servitiuma 800 aranyforint, amit 1492-ben 3000 aranyforintra emeltek. Ekkora mértékű emelés, nem a püspökség jövedelmeinek jelentős emelkedését mutatja, hanem arra utal, hogy az egyházmegye valós jövedelmét eltitkolták a Szentszék elől. Az egri püspökség jövedelmeiről további információkhoz juthatunk Vincenzo Guidoti velencei követ 1525-ös jelentéséből, mely szerint 22000 aranyforintot tett ki az egyházmegye éves jövedelme. (Mályusz 2007)
Az egri főegyházmegye igazgatásilag tizenkét főesperességre tagolódott. Ezek a következők voltak: tarcafői/sárosi, zempléni, ungi, (aba) újvári, borsovai (1326-tól beregi), borsodi, máramarosi, patai, szabolcsi, hevesi, kemeji, zsombolyi (1330-tól pankotai) főesperesség, illetve ezekhez tartoztak még az egri völgy plébániái, amelyek külön egyházi igazgatási egységet képeztek. (KMTL 1994)
A pankotai főesperesség, mint fentebb említettük, a váci püspökség létrehozása miatt elszakadt egyházmegyéjétől. Az egri püspök, csak úgy egyezett bele az új egyházmegye megalapításába, ha megtarthatta, ezt a sószállítás szempontjából igen fontos területet. Pankota így vált zárvány-főesperességgé (enklávé területté). (Török 2002a)
Az egri püspökség területén a 14. század elején, körülbelül 1800-2000 településsel számolhatunk, ezt az adatot figyelembe véve, átlagosan három település tartozott egy plébánia alá. Az egyházmegye eddig ismert 388 középkori patrocíniuma 44 féle, közülük a leggyakoribbak: Szűz Mária (58), Szent Mihály (33), Mindenszentek (28), Szent Péter (28), Szent György (28), Szent Miklós (28). (Schematizmus 1987)
A pápaitized-jegyzék szerint a magyarországi egyházmegyék közül, az egri püspökség területén volt a legtöbb plébánia: 821. Eger-völgyi egyházkerületben volt a legkevesebb: 9, a zempléni főesperességben a legtöbb: 154. (Török 2004d)
Az egyházmegyéhez köthető jelentős események
(kronologikus sorrendben)
Szerzetesrendek
Az egri egyházmegyei fontosabb kolostorai és monostorai:
Bencések: Abasár, Abaújszéplak, Görömböly, Kács, Nagykörü, Ohat, Zám, Szerencs, Pásztó, Kompolt, Tomaj, Poroszló
Premontreiek: Darnó, Hatvan, Jászó, Lelesz., Nyíradony
Karthausiak: Felsőtárkány, Menedékszirt
Ciszterciek: Bélapátfalva, Pásztó
Ferencesek: Borosjenő, Céke, Homonna, Sajóvámos, Sóvár, Varannó, Beregszász, Eger, Gyöngyös, Kassa, Nyírbátor, Sárospatak, Lőcse
Klarisszák: Sárospatak
Beginák: Gyöngyös, Kassa, Sárospatak
Domonkosok: Kassa, Sárospatak
Pálosok: Dédes, Diósgyőr
Karmeliták: Eperjes
Ágoston-rendiek: Bártfa, Eger, Sátoraljaújhely, Sajókaza, Sáros, Harapkó
Az adatok forrása: Az egri főegyházmegye Schematizmusa III. (Kovács Béla: Az egri egyházmegye története 1596-ig. Eger, 1987.)