Ez hasonló a telefonhoz. Egyetlen telefon van, egyetlen telefonkábellel, de ezen a telefonon lehet magyarul is, meg angolul is, meg bármilyen nyelven beszélni. Egy a lényeg: aki a túloldalon van, az képes legyen megérteni engem, vagyis ismerje az én "protokollomat" és beszélni is tudja azt. A protokoll tehát egy beszélgetési szabályzat, pontosan úgy, ahogy a telefonnál is szabály, hogy aki hív, az ugyanolyan nyelven beszéljen mint én, és előbb köszön, bemutatkozik, és csak utána kezdi el a mondókáját. No meg nem vág a másik szavába, stb.
Ha valaki nem beszéli a hívó nyelvét (nem ismeri a protokollt), az képtelen a kommunikációra. Vagy ha a hívó nem tartja be a szabályokat (protokollt), akkor az félreértésekhez vezet és a kommunikáció kudarcba fullad, sikertelen lesz.
A hálózati protokollok rétegződnek. Ez alatt azt kell érteni, hogy egyes protokollok csak a kapcsolat megteremtésével foglalkoznak vagy valamilyen alacsony szintű funkcióval bírnak. Más protokollok ezen alsóbb szintű protokollok szolgáltatásait felhasználva nyújtanak valamilyen magasabb rendű szolgáltatást az őket igénybe vevő felsőbb szintű programoknak.
Maradva a telefonos példánál: a telefon alacsony szintű protokollja (használati szabályzata) az, hogy előbb fel kell venni a kagylót, majd meg kell várni, amíg a búgó hang jelzi, hogy van vonal, majd pedig tárcsázni kell. Erre épülve lehet felsőbb szintű protokollt alkalmazni: pl. hogy magyar, vagy angol, vagy egyeb nyelven kezdünk el társalogni.
A példa (bár egy kicsit gyermeteg) jól szemlélteti, hogy a felsőbb szintű protokoll az alsóbb protokollra hagyja a kapcsolat felépítésének mikéntjét, Ő maga nem foglalkozik azzal. Ugyanígy az alacsony szinten működő protokollnak (tárcsázás, kapcsolatfelvétel) nincs tudomása arról, hogy a majdani beszélgetés milyen lesz (magyar nyelvű, angol nyelvű, stb.)
A számítógépek esetében a protokollok használatának egyik fő értelme, hogy ugyanazon a számítógépen használható legyen többféle hálózati kommunikációt igénylő program is, valamint más számítógépeken egy hasonló funkciót ellátó programmal (de nem feltétlen ugyanazzal a programmal!) kommunikálni lehessen. Pl. file-ok átvitelét lehetővé tevő program, levelező program, valós idejű "csevegést" lehetővé tevő program, stb. Ezek mindegyike képes egy vagy több másik számítógépen működő párjával beszélni, amennyiben az ugyanazt a protokollt használja (noha az a legritkább eset, hogy a két egymással kommunikáló program ugyanannak a cégnek a terméke lenne).
Pl. ha levelezni szeretnék és nekem egy POP3 (Post Office Protocol 3) protokollt ismerő levelező programom van, akkor egy olyan távoli szervert tudok megkérni leveleim fogadására illetve küldésére, ami szintén ismeri a POP3 protokollt.
Vagy pl. ha igénybe szeretnék venni egy Novell Netware szerver által nyújtott szolgáltatást (ez egy kiszolgáló számítógép), akkor használnom kell a Novell cég által kitalált IPX/SPX protokollt, ha pedig még emellett az Interneten levő Unix számítógépeket is el szeretném érni, akkor használnom kell a Unix operációs rendszereknél elterjedt TCP/IP protokollt is. Vagy lehet csak egyiket, vagy csak másikat, vagy egyéb szolgáltatás igénybevételéhez mást is.
Hogy miért van többféle protokoll? Ez főként a gyártók sokaságától függ, meg attól, hogy nem minden protokoll alkalmas mindenféle dologra. Pl. van amelyik csak helyi hálózaton (LAN) alkalmazható, és van amelyik nagyvárosi (MAN) vagy világméretű hálózatban (WAN) is megállja a helyét. Vagy pl. az egyik megfelel valamilyen biztonsági követelménynek, a másik nem, stb.
Minden gyártó megy a saját feje után és persze arra a hálózati protokollra esküszik, amit ő talált ki. Aztán jönnek a felhasználók, s a jobb megoldások elterjednek, a rosszabbak elsikkadnak. A felhasználók tábora is megoszlik, ki erre esküszik, ki arra, és máris több megoldás van használatban. Aki később lép be a hálózatok alkalmazásába, annak rendszerint már csak az alkalmazkodás marad, vagy használja vegyesen a sokféle protokollt és így élvezheti mindegyik rendszer előnyeit (hátrányaival együtt), vagy pedig kizárva magát sok más, esetleg hasznos technológiából, elkötelezi magát egyféle technológia mellett.
telnet Folyamatos, interaktív terminálkapcsolatot lehetővé tévő protokoll két gép között TCP/IP hálózatokon, illetve az erre szolgáló UNIX program neve. A telnet kapcsolat során úgy használjuk a távoli gépet, mintha az előtt ülnénk. Tipikus alkalmazási esetei: adatbázisokban való keresés, e-mail postafiók kezelése a szerveren.
gopher (pocok) A 90-es évek elején kifejlesztett, kliens/szerver elven működő rendszer, az Interneten lévő (elsősorban szöveges) információforrások egységes, hierarchikus menükön keresztül történő eléréséhez. Továbbfejlesztett változata, a gopher+ 1993-ban jelent meg. Mára a kép és hanganyagok tömeges megjelenése háttérbe szorította, de szöveges anyagok hozzáférését ma is lehetővé teszi. (ld. pl. az egyetemi tanrendet)
ftp (File Transfer Protocol) A TCP/IP hálózati protokoll-csomag azon része, amely az állományoknak az egyes gépek közötti (hibátlan) átmásolását szabályozza. Unix rendszerekben az e feladatot ellátó program neve. Az Interneten legtöbbször szoftverek letöltésére (download), illetve a felhasználó és hálózati szolgáltatója közötti állományküldésre, feltöltésre (upload) (pl. homepage karbantartása) használatos.
http (HyperText Transfer Protocol) A legáltalánosabb átviteli forma a web-kiszolgáló és a web-böngésző között, URL-eket használ. A kapcsolódási pontokat használják a HTML-ben arra, hogy megkeressék és elérjék a dokumentumokat azokon a kiszolgálókon, amelyek támogatják a HTTP-t. Az URL-ben "http://..." formátumban használható.