Könyvtári információforrások
Az információk visszakeresésének legáltalánosabb helyeit a könyvtárak jelentik. Ez a jelentőségük, úgy látszik, az információtechnológia fejlődésével is megmarad. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy mindaz az óriási mennyiségű információ, amely a nyomtatott dokumentumokban rendelkezésre áll, a számítógépes keresőrendszerek kialakulásával a korábbiaknál könnyebben és eredményesebben kutatható. Az elektronikus katalógusok kialakítása mellett a könyvtárak másik fontos törekvése, hogy a digitális információhordozók gyűjtése révén továbbra is igyekezzenek minél több ember számára elérhetővé tenni az ismereteket. Az új típusú dokumentumok gyűjtése és feldolgozása mellett a könyvtárak jelentik a bázisát a nyomtatott dokumentumok digitalizálásának, illetve a virtuális könyvtári állományok felállításának is. Az információs forradalom tehát minőségileg változtatta meg a könyvtár fogalmát, jóllehet az alapfeladat továbbra is a legszélesebb körű információgyűjtés, - rendszerezés és - szolgáltatás maradt. A könyvtári munka módszereinek változása és a technika által nyújtott lehetőségek sokszínűsége révén azonban a könyvtárak szolgáltatásai - mind mennyiségüket, mind pedig minőségüket tekintve - jelentősen kibővültek, aminek következtében a 'könyvtár' elnevezés helyett az 'információs központ' megjelölés terjedt el. Ezt a változást nemcsak az a körülmény indokolta, hogy a könyvtárak gyűjteményében a könyvek, illetve a nyomdai eljárással készült dokumentumok mellett egyre nagyobb számban jelentek meg a digitális anyagok, hanem az is, hogy a könyvtárak számos esetben nem is az általuk összegyűjtött és tárolt anyagokat szolgáltatják, hanem az információs hálózaton keresztül fizikailag távol létező információforrásokhoz biztosítanak hozzáférést. A könyvtárak, illetve információs központok használata tekintetében ezért az alábbi fogalmakkal érdemes megismerkedni.
I. Integrált könyvtári rendszerek
***
I. Integrált könyvtári rendszerek
Az integrált könyvtári rendszerek lényegében olyan, nagy fokú gépesítettséggel és automatizáltsággal rendelkező számítástechnikai programcsomagok, amelyek lehetővé teszik a könyvtári munkafolyamatoknak (az állomány beszerzésétől, a feldolgozásán át annak használatáig) konzisztens és gyors végrehajtását. Mindezen túl azonban igazi jelentőséget az ad e rendszerek számára, hogy segítségükkel a könyvtári állomány kinyílik, a könyvtárak "falai leomlanak", megszűnnek elszigeltelt gyűjtemények lenni, mert az integrált rendszerek széleskörű és naprakész kooperációt biztosítanak számukra. A könyvtárak együttműködése már régóta fontos eleme az információszolgáltatásnak, hiszen egyik gyűjtemény sem lehet önmagában teljes. A könyvtári hálózatok kiépítésének is elsősorban az volt a célja, hogy az olvasó bármelyik könyvtárba belépve igénybe tudja venni a hálózat összes könyvtárának szolgáltatását. Ennek biztosítása érdekében születtek meg a különféle központi katalógusok, a könyvtárközi kölcsönzés lehetősége, a fölöspédányok szétosztásának központi koordinálása, illetve hangolták össze a könyvtárak gyűjtési stratégiájukat, gyűjtőkörüket. A könyvtárak együttműködésének azonban a fizikai lehetőségek komoly korlátokat szabtak, a manuálisan összeállított és hagyományos úton szállított információcsomagok miatt leginkább az adatok naprakészsége volt nehezen biztosítható, arról a gazdasági megfontolásról nem is beszélve, hogy lényegében minden könyvtár elvégezte ugyanazt a munkát - többé kevésbé azonos elvek szerint -, amit elég lett volna egyszer megtenni. A nyomtatott dokumentumok számának, illetve a bennük közvetített információmennyiség növekedésének, illetve az új információhordozóknak a megjelenése következtében a hagyományos könyvtári rendszer gyakorlatilag kimerítette gazdasági és emberi erőforrásait. Az információtechnológia fejlődésének következtében azonban számos olyan új lehetőség nyílt, amely a korábbi gondok jelentős részét orvosolni tudta, vagy legalábbis belátható időn belüli megoldást ígér. Természetesen a változások számos új problémát is a felszínre hoztak.
Az integrált könyvtári rendszerek az alábbi munkaterületek szerint elkülönülő, de szorosan együttműködő programrészekből, modulokból tevődnek össze:
1. beszerzés/gyarapítás
2. feldolgozás/katalogizálás
3. folyóirat-kezelés
4. számítógépes katalógus
5. (elektronikus) kölcsönzés
A könyvtárlátogató számára ezen területek közül kettő emelendő ki, hiszen ezek révén találkozik a könyvtárral, tudniillik a számítógépes katalógus és az elektronikus kölcsönzés. Fontos természetesen hangsúlyozni, hogy ezen modulok működőképessége szorosan összefügg a többi részterülettel, ám mivel azok a "kulisszák mögött" zajló könyvtárosi munka részei ezért csak érintőlegesen szólunk róluk.
1. Beszerzés/gyarapítás
A dokumentumok könyvtári életének a beszerzés a kezdőpontja, ezért itt jelenik
meg az informatika használata. Bár nem az integrált rendszer részeként, de már
a beszerzendő dokumentumok kiválasztásában is nagy szerep jut a számítógépnek,
hiszen az egyes területek szakreferensei nemcsak nyomtatott katalógusokból,
hanem egyre inkább elektronikus adatbázisokból, internetes oldalakról tájékozódhatnak
az újonnan megjelent dokumentumokról. A internet, a nyomtatott katalógusok statikus
és lezárt voltával ellentétben a könyvterjesztők, kiadók számára is jóval szélesebb
lehetőségeket, hatékonyabb marketingmunkát tesz lehetővé. A dokumentum - jóllehet
fizikai valóságában még nincs is a könyvtárban - élete a könyvtári integrált
rendszerben már az előszerzeményezés, vagyis a kiválasztás idején megkezdődik,
ekkor ugyanis létrejön róla egy, még csak a főbb, s nem is biztos, hogy végleges
adatokat tartalmazó leírás, amely egy önálló fájlt, rekordot képez. Amennyiben
a kiszemelt mű megvásárlásra kerül, akkor az integrált rendszerek fontos feladata,
hogy a beszerzés teljes adminisztrációját támogassa, illetve a szükséges pénzügyi
műveletek elvégzésére is képes legyen.
2. Feldolgozás/katalogizálás
Miután a dokumentum fizikailag is a könyvtárba érkezik, először a korábban még
bizonytalan rekordadatok kijavítására, véglegesítésére kerül sor, illetve megkezdődik
a dokumentum formai és tartalmi leírása. Ennek nyomán jön létre a kész bibliográfiai
rekord, amely tartalmazza a legfontosabb formai és tartalmi sajátságokat, amelyek
alapján a visszakeresés lehetségessé válik. Fontos, hogy az egyes könyvtárakban
létrehozott rekordok egységes formátumúak legyenek, mert így platformfüggetlenül
cserélhetők lesznek, vagyis egy dokumentumról elég egy könyvtárban elkészíteni
a rekordot, azt más könyvtárak számítógépes hálózaton átvehetik, s néhány sajátosan
az adott könyvtárra jellemző adat (pl. lelőhely) javítását kell csak elvégezniük.
Az így végzett munkát nevezzük közös katalogizálásnak, melynek technikailag
többféle megvalósulása lehet attól függően, hogy a létrejövő rekordokat hol
tárolják, illetve a munkában résztvevő egyes intézmények hogyan jutnak hozzá
azokhoz, de ennek részletezése nem e jegyzet feladata. Az egységes bibliográfiai
rekord nagymértékben felgyorsítja a könyvtárak feldolgozó munkáját, s ezáltal
az új beszerzések hamarabb válnak használhatóvá.
3. Folyóirat-kezelés
A folyóiratok kezelését a könyvtári integrált rendszerekben általában külön
modul végzi. Ennek az az oka, hogy a folyóiratok sajátos jellemzője a periodicitás,
amely külön odafigyelést igényel. A folyóiratok - melyek megjelenése sokszor
nem azonos időközönként, vagy lemaradással történik - érkeztetése, az esetleges
hiányok figyelemmel kísérése, reklamálása, az előfizetés, a különszámok mellékletek
kezelése stb. mind azt indokolja, hogy a folyóiratbeszerzést külön modul végezze.
Ez a könyvtárhasználó szempontjából mindössze annyiban testesül meg, hogy a
katalógusban az időszaki kiadványra speciálisan jellemző adatokkal is találkozhat.
4. Számítógépes
katalógus
A mindennapi könyvtárhasználat során az olvasó az integrált könyvtári rendszer
ezen moduljával találkozik a legtöbbet, s egyben ez az a modul, amelyet közvetlenül
maga az olvasó használ, így ennek kialakítása kiemelten fontos feladat. A katalógus
tulajdonképpen nem más, mint a bibliográfiai rekordok adatbázisa, amely felhasználhatóságát
fizikai korlátok nem határolják be. Általános elnevezése ezért - megkülönböztetendő
a hagyományos cédulakatalógustól - Online Public Access Catalogue (OPAC) amelyenek
magyar fordítása talán 'általános hozzáférésű hálózati katalógus' lehetne. Az
OPAC-ok lényege azonban nem változott, ugyanaz, mint a hagyományos katalógusoké:
lehetővé tenni a keresett dokumentum lelőhelyének megtalálását. Az OPAC felhasználói
felülete, keresőfelülete sokféle lehet, ez többek között az integrált rendszer
típusától is függ, de általában ma már minden nagyobb könyvtár törekszik arra,
hogy a WWW-n használható, grafikus keresést (is) lehetővé tegyen. A keresőfelületek
kialakítása ezért általában felhasználóbarát, különösebb informatikai képzettség
nélkül is egyértelműen használhatók. A keresési stratégia kialakítása kapcsán
azért annyit érdemes szem előtt tartani, hogy minél több adatot adunk meg a
kereséshez, annál kisebb találati halmazt kapunk. A találati halmazokat növelni
keresőkifejezések elvételével, csökkenteni pedig azok hozzáadásával lehet. Az
elektronikus katalógusok nem tesznek különbséget kis- és nagybetűk között, de
ékezethelyességet várnak el. Soha nem szabad elfelejteni, hogy géppel van dolgunk,
amely bár nagyon gyors, alapvetően mégis "buta", ami azt jelenti,
hogy a felhasználó logiaki, helyesírási stb. hibáit nem tudja javítani, ezért
a keresés sikeressége nagyrészt a felhasználón múlik. Az elektronikus katalógusok
ehhez igyekeznek minél több segítséget megadni, például tárgyszólistákkal,
böngészési lehetőséggel, súgóval. A katalógusban megtalálni valamit természetesen
még nem jelent egyet magának a dokumentumnak az elérésével. Sok esetben a dokumentum
fizikailag elérhetetlen marad, vagy csak hosszadalmasan - pl. könyvtárközi
kölcsönzéssel - férhetünk hozzá. Ennek ellenére azonban az elektronikus katalógusok
forradalmasították az információkeresést, hiszen sokkal rövidebb idő alatt sokkal
nagyobb állományok áttekintését teszik lehetővé.
5. (Elektronikus)
kölcsönzés
Az integrált rendszerek által hozott harmadik legalapvetőbb változást - a feldolgozás
és a katalógusok mellett - a kölcsönzés automatizálása jelenti. Ez a modul lényegében
két adatbázis elemei között hoz létre és szüntet meg relációkat, a kölcsönzési
politikának megfelelően beállított szabályok szerint. Az egyik adatbázis a dokumentumok
elektronikus rekordjait, a másik pedig az olvasók adatait tartalmazza. A kölcsönzés
során a számítógép összekapcsolja az olvasó rekordját az általa kikölcsönzött
könyv(ek) rekordjával/rekordjaival. Ezt a kapcsolatot azután figyelemmel kíséri
a rendszer, és a kölcsönzési idő lejárta után automatikusan jelez, vagy akár
felszólítót is nyomtat az olvasó számára. Nagy előnye a rendszernek, hogy mindkét
adatbázis elemeit finoman árnyalhatóvá teszi, mivel nagy teret enged olvasói
kategóriák és dokumentumtípusok definiálásának, s a relációk (kölcsönzések)
jellege csoportonként külön-külön megadható. Az olvasó részéről az elektronikus
kölcsönzésnek talán a legkézzelfoghatóbb előnye, hogy a katalóguson keresztül
naprakész információkat tud szolgáltatni az egyes dokumentumok státuszáról.
Így tehát akár el sem kell menni a könyvtárba, ha az interneten a könyvtár katalógusában
azt látjuk, hogy a keresett könyv minden példánya kölcsön van. Ugyanakkor megtudható,
hogy a kölcsönzés mikor jár le, mikortól érdemes tehát újra próbálkozni. A modul
ugyanakkor azt is biztosítja, hogy saját kölcsönzéseinket naprakészen követni
tudjuk.
II. Az elektronikus könyvtárak
Az információtechnológia forradalma a régi struktúrák megújítása (lsd. integrált könyvtári rendszerek) mellett teljesen új, korábban nem létező lehetőségek számára is megnyitotta a kaput. Ezek közül igen nagy remények fűződnek az elektronikus könyvtárakhoz. Az elektronikus könyvtárakat gyakran virtuális könyvtárként is emlegetik, utalva ezzel arra, hogy a hagyományos könyvtári tevékenységnek, a dokumentum-szolgáltatásnak a számítógépek hálózatára átültetett változatáról van szó. Az elektronikus könyvtárak lényegében dokumentumok teljes szövegű gyűjteményei, melyek két forrásból táplálkoznak. Ezek egyike a nyomtatásban már megjelent kiadványok anyagának digitális formában történő összegyűjtése. A hálózai kommunikáció még elég fejletlen volt, amikor a kiadványszerkeztés már javában számítógépeken, digitális formában történt. Ezért az elektronikus könyvtárak kialakításának megindulása idejére már a dokumentumok jelentős száma - a nyomdai megjelenés mellett - létezett digitális formában. Ezek összegyűjtése mellett nagy erőkkel indult meg a csak nyomtatott formában létező kiadványok digitalizálása is, melynek egyik legnagyobb szabású vállalkozása a Gutenberg-project. Az elektronikus könyvtárak anyagának másik forrását, mely időben később kezdett csordogálni, a csak digitális formában létező művek jelentik.
Az elektronikus könyvtárak létrehozásának hasznos következménye, hogy az internet terjedése által felvetett egyik legsúlyosabb problémára, a szerzői jogokra is törvényes megoldást kínál. Az elektronikus könyvtárak állománya ugyanis csak jogtisztán beszerzett műveket tartalmaz. A szerzői jogok tiszteletben tartása könyvtrár anyagának további felhasználása során azonban már az egyén dolga, mert a MEK anyagainak csak magánjellegű felhasználásához járul hozzá, a kereskedelmi célú felhasználáshoz a szerzői jog tulajdonosának beleegyezése szükséges.
Magyarországon
a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) polcain
jelenleg több mint 3700, elsősorban magyar nyelvű, főként az oktatásban és a
tudományban használható dokumentum érhető el. Az állományba kifejezetten a MEK-nek
felajánlott dokumentumokon kívül csak már valahol publikált művet vesznek fel
a könyvtár állományába, melynek nyilvánosságra hozataláról a szerző döntött.
Minden dokumentumnál igyekeznek kideríteni és feltüntetni a szerzők, szerkesztők,
fordítók stb. nevét (valamint az elérhetőségét is, amennyiben az illető ehhez
hozzájárul). Ugyancsak feltüntetik a mű eredeti megjelenési helyét vagy lelőhelyét
a dokumentumot kísérő "bibliográfiai fejlécben". Lehetőség szerint
törekednek a művek csonkítatlan, változatlan vagy javított formában való archiválására,
egy adott műpéldányt mintaként felhasználva. A mintaként szolgáló műpéldány
hibátlanságáért azonban a MEK üzemeltetői nem vállalnak felelősséget. Minden
dokumentumot ellátnak egy "copyright blokk"-kal, amely előírja a tisztességes
használat (fair-use) szabályait, minden jogot és felelősséget továbbra is a
dokumentum tulajdonosának hagy meg, és lehetőséget ad arra, hogy az illető szigorúbb
vagy enyhébb szabályokat határozzon meg a mű terjesztésére és felhasználására,
garantálja továbbá, hogy ha a jogtulajdonosok részéről kifogás merül fel a dokumentum
szabad terjesztésének lehetőségét illetően, akkor a könyvtárosok visszavonják
azt a MEK állományából. Az állomány gyarapodása jellemzoen a következő három
forrásból származik:
- közvetlenül a szerzőktől, szerkesztőktől, fordítóktól;
- az Internetről vagy CD-ROM kiadványokról;
- digitalizálást végző magánszemélyektől, intézményektől, kiadóktól.
A MEK nonprofit vállalkozás, létrehozásának ötlete 1993-ban merült fel. Külföldön a digitális szövegarchívumok kiépítése már megindult, a már említett Gutenberg.project mellett hasonló vállalkozásként említhető az Oxford Text Archiv, a Center for Electronic Texts in the Humanities, az Online Book Initiative. A MEK létrehozására szóló ajánlás közzétételére 1994-ben, a könyvtáros szakma széles körű bevonása után került sor, a kísérleti dokumentum-szolgáltatás pedig 1995-ben indult, egyelőre egy gopher szerveren. A project elindítói, főszervezői között Drótos Károly, Kokas Károly és Moldován István nevét kell megemlíteni. A vállalkozás három év alatt teljeskörű interneszolgáltatássá vált.
A MEK gyűjtőkörébe
olyan magyar nyelvu, illetve idegen nyelvu, de magyar vagy közép-európai vonatkozású,
alapvetoen szöveges anyagok, tartoznak, melyek számítógépes formában való szabad
terjesztése vagy szolgáltatása nem tiltott. Elsosorban tudományos, szakmai,
oktatási, irodalmi vagy referensz jellegu dokumentumok tartoznak ide, beleértve
eredetileg nyomtatásban megjelent szövegek számítógépes változatait is. A könyvtárban
gyujtött dokumentumok a következo fobb csoportokba sorolhatók:
1. klasszikus szépirodalom:
Ennek részeként gyujtik a magyar vagy a magyarra fordított világirodalmat, továbbá
az idegen nyelvre fordított magyar irodalmat.
2. kortárs magyar
szépirodalom:
A mai magyar nyelvu irodalom alkotásai, köztük a határon túli írók muvei.
3. tudományos publikációk:
Magyar szerzok által írt vagy magyarra fordított tudományos muvek, beleértve
az egyetemeken, foiskolákon, tudományos kutatóintézetekben készülo és papíron
nehezen terjesztheto ún. "szürke irodalmat" is: konferencia eloadások,
disszertációk, szakdolgozatok, munkaanyagok, tanulmányok stb.
4. oktatási anyagok
A felső-, a közép- és az alsófokú oktatásban használható, magyar nyelvu segédletek,
jegyzetek, tankönyvek és ismeretterjeszto muvek.
5. referensz művek
Magyar nyelvu szótárak, lexikonok, bibliográfiák, címlisták és egyéb kézikönyvek.
6. egyéb szöveges
dokumentumok
Például szórakoztató irodalom, vallásos szövegek, útikönyvek, vicc- és receptgyujtemények
stb., melyek terjedelmük és színvonaluk alapján archiválásra érdemesek.
7. nem szöveges
dokumentumok
Magyar vonatkozású térképek, továbbá kották és a fenti csoportokhoz kapcsolódó
egyes multimédia dokumentumok ill. szoftverek (pl. oktatóprogramok, vagy egy
adott témát feldolgozó Web-anyagok).
Az elektronikus könyvtártól némiképp elválik a virtuális könyvtár fogalma. Ez mindössze dokumentumokra mutató linkek rendszerezett összességét jelenti. Ennek következtében a virtuális könyvtár kevésbé "időtálló" anyagot tartalmaz, hiszen "állománya" jobban ki van téve a hálózaton bekövetkező változásoknak, mint az elektronikus könyvtár, amelynek építői maguk gondoskodnak a szövegek elhelyezéséről (esetleg áthelyezéséről) és megőrzéséről. A MEK-nek van virtuális könyvtár része is, ahol gyujti
1. magyar és külföldi
elektronikus könyvtárak és szövegtárak,
2. magyar könyvtárak hálózati szolgáltatásai (online katalógusok és Web szerverek),
3. az Interneten elérheto magyar elektronikus hírlevelek, újságok és folyóiratok,
4. magyar elektronikus levelezocsoportok e-mail címei és archívumai,
5. magyar és külföldi internetes keresorendszerek
URL címeit, illetve a linkek frissítéséről és bővítéséről is gondoskodik.
MKE Elektronikus Könyvtár Szekció
Ajánlott irodalom
Rockenbauer Zoltán:
Könyvtár az információs társadalomban
http://www.neumann-haz.hu/library/sajto/njcikk27.html
Moldován István:
Könyvtár a hálózaton
http://home.euroweb.hu/infopen/archive/965/c12.htm
Koltay Tibor: A
digitális könyvtárról
http://www.iif.hu/rendezvenyek/networkshop/99/cdrom/eloadas/72/index.htm
Bakonyi Géza -
Kokas Károly: Navigáció a hálózaton
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/muszaki/szamtech/wan/hasznal/navigac/html/
Bakonyi Géza: Kutatás
a hálózati könyvtári katalógusokban
http://www.iif.hu/dokumentumok/niif_fuzetek/opac2.html
Bakonyi Géza -
Kokas Károly: Könyvtári integrált rendszerek és hazai alkalmazásuk
http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/eforras/tananyag/informatika/libsys/libsys.html
Hutter Ottó (szerk.):
Navigáció az interneten
http://www.eunet.hu/infopen/topnav.htm
Sennyey Pongrácz:
A hálózat használata a történettudomány területén
http://www.lib.uni-miskolc.hu/lib/archive/kiadv/fuzet/01cim.htm
Vajda Erik: Osztott
(közös) katalogizálás Magyarországon
http://www.iif.hu/rendezvenyek/networkshop/97/tartalom/NWS/3/1/index.htm