Alapismeretek

DOS (Disc Operating System)

File-nevek: filename.ext (max. 8+3 karakter) A DOS-ban a kis- és nagybetűk egyenrangúak és nem ajánlott az ékezetes betűk használata.

File-típusok:

Program file
A felhasználó számára nem, csak a számítógép számára értelmezhetőek;  Csak olvashatóak;
EXE: execute (végrehajt)
COM: command (parancs)
BAT: batch (kötegelt)

Adat-file
Nem futtathatók; Általában írhatók-olvashatók; A felhasználó számára közölnek információt;
TXT: text (szöveg)
DOC: document (dokumentum)
DAT: data (adat) 

Egyéb file-ok
A file-ok kiterjesztés arra utal, hogy milyen software tudja őket értelmezni, megjeleníteni, illetve milyen software-rel hozták létre őket.
XLS (Excel)
WAV (wave)
WPD (WordPerfect)
CDR (Corel Draw)
ZIP, ARJ (tömörített file-ok)

 

Windows commanderek/file-managerek: Intéző, NC-klónok (WinCommander, FArManager)

Unix
A Unix file-koncepció

A Unixban minden file. Definíció szerint (kissé tudományosan) a file olyan "kommunikációs végpont", ahova vagy byte-folyamot (byte stream) tudunk írni, vagy byte-folyamot tudunk onnét olvasni (esetleg mindkettőt). Fileként kezelhető tehát a billentyőzet (csak olvasható), a szöveges képernyő (csak írható), a nyomtató, de még a fizikai memória tartalma is (!). A gépben lévő winchester szektorait (ha nem csak egyes file-okat akarunk elérni) is egy speciális file olvasásával illetve irásával érhetjük el, ugyanígy az hálózati eszközöket is a file-kezelés szabályainak megfelelően használhatjuk. Ez utóbbi három esetben persze szükség van a megfelelő jogosultságokra: a fizikai memória tartalmát vagy direktben a winchester szektorait "mezei" felhasználó nem láthatja. Ezt a file-orientált szervezésmódot (amely tulajdonképpen egy Unix rendszer fő szervező ereje) folyamatosan érdemes észben tartanunk: ha egyszer kellően átláttuk logikáját, sok addig bonyolultnak, lehetetlennek tartott mővelet roppant egyszerővé válik.

A file-rendszer struktúrája

A Unix file rendszere a DOS-hoz hasonló könyvtár rendszerő (helyesebben szólva a DOS hasonlít a Unixhoz), azzal a különbséggel, hogy itt nincsenek különböző meghajtók, hanem a rendszerben lévő minden file-t egy gyökérkönyvtárból kiindulva (ennek jelölése / könyvtár) elérhetünk. Fontos külőnbség még, hogy a Unix file-nevek nem a DOS-ból ismert 8+3 szabály szerint formálódnak: egy file-név maximum 255 karakter hosszú lehet, és tetszőleges karaktert tartalmazhat (vigyázat, tartalmazhat nem nyomtatható, nem gépelhető karaketereket is! Gonoszul elnevezett file- okkal sok bosszúságot okozhatunk magunknak és felhasználótársainknak.) Fontos külőnbség továbbá, hogy a Unix (nem csak file-nevekben, mindenhol) különbséget tesz kis- és nagybető között (case sensitive). Az ALMA, Alma,alma,almA tehat mind-mind különböző file-okat jelentenek. Mivel file-névben pont is lehet, ezért Unixban is adhatunk kiterjesztéseket file- oknak: ezek azonban a rendszer számára semmilyen jelentéssel nem bírnak: csak a felhasználók eligazodását segíti elő, ha betartjuk a megfelelő file-nevezési konvenciókat. Azt sem a file-névből tudja meg a rendszer, hogy például az adott file futtatható-e vagy sem: a következő részben látni fogjuk, miből is derül ez ki. Előtte azonban még egy fontos dolgot tisztáznunk kell: hogyan valósul meg az, hogy a gépben több fizikai eszköz van (floppy, esetleg több winchester) és mégis az összes file-ot egy könyvtárstruktúrában látjuk ő Úgy történik, hogy van egy kitüntetett diszk (vagy partíció, esetleg ramdisk) amelyen a gyökér könyvtár ( / könyvtár) található, és a többi úgynevezett filesystem-et (filesystem-nek Unix alatt az egy diszken,partíción, egy rendszerbe szervezett file-ok összességét nevezzük) pedig a file-rendszer valamely alkönyvtárába lehet beilleszteni (mounting, igazán jó magyar terminológia mindezidáig nem született rá). Tehát ha van például egy /mnt/floppy alkönyvtárunk a rendszerben, es van egy floppy diszkünk, amelyen lévő filesystem-ben a /alma, /narancs és a /alma/starking könyvtárak vagy file-ok vannak, akkor a floppy "felmount-olása" után a /mnt/floppy/alma, /mnt/floppy/narancs és a /mnt/floppy/alma/starking könyvtárakat vagy file- okat fogjuk látni. Láttuk azt is, hogy Unixban az egyes könyvtárak szeparálására a DOS \ (backslash) karakterével ellentétben a / -t (slash) használják. Nem érdemes eltéveszteni, mert amint később látni fogjuk, a backslash karakternek is megvan a saját szerepe.

Unixban kétféleképpen adhatunk meg file elérési útvonalat, ez hasonlít a DOS-nál megszokottra: abszolút módon, a gyökérkönyvtárból indulva, amikor az elérési út neve / -rel kezdődik, vagy relatív módon, például ../../alma/starking, ami azt jelenti, hogy az aktuális könyvtárból lépjünk felfelé kettőt, és onnét lépjünk az alma könyvtárba, ha a starking-ot akarjuk megtalálni.

Többféle file-rendszer kezelése

A Linux képes arra, hogy többféle fizikai és logikai szervezéső filesystem-et egy könyvtárszerkezetben kezeljen: támogatja többféle Unix-os filesystem formátum mellett a DOS FAT filerendszert, tudja olvasni az OS/2 HPFS file-okat, ismeri a CD-s fileformátumokat, és tudja kezelni a TCP/IP hálózat felett mőködő hálózati file-rendszert az NFS-t is.

További érdekességek a file-rendszerről. A link

Még két Unix-os specialitásról kell beszélnünk: az egyik az, hogy abból hogy /mnt/floppy/narancs, nem derül ki, hogy ez a narancs egy könyvtár-e vagy egy file - ennek eldöntéséhez a file neve egyedül nem elég. A másik specialitás ismertetéséhez kicsit jobban bele fogunk mászni a Unix filerendszerek rejtelmeibe. A tárgyalt sajátosság a "link", az a tulajdonság, hogy egy file-nak egyszerre több neve is lehet: több néven is tudunk ugyanarra a file-ra hivatkozni (pl. megcsinálhatjuk, hogy a /gyumolcs/alma és a /holnap/reggeli file-nevek fizikailag ugyanarra a file-ra mutassanak). Ez pedig úgy lehetséges, hogy egy Unix filesystem-ben minden egyes file-hoz tartozik egy inode -nak nevezett rekord, amely tartalmazza a file nevét, létrehozásának dátumát és minden egyéb, a file-lal kapcsolatos adatot, kivéve a file tartalmát - többek között azt az információt is, hogy fizikailag a diszk melyik szektorában kezdődik az a file. Létrehozhatunk egy újabb inode-ot, amelyben a file neve más, de a kezdő szektor száma azonos: és máris két helyről hivatkozhatunk ugyanarra a file-ra. Törléskor pedig mindaddig csak az inode-okat töroljük, amíg el nem érünk az utolsóhoz, amikor már csak egy darab inode címzi meg a file-ot: ennek törlésekor szabadítjuk fel a file által elfoglalt diszkhelyet. Az ilyen típusú linket hard link-nek nevezzük, és van egy hátránya: csak ugyanazon a diszken illetve partíción lévő file-ra tudunk ilyet létrehozni, mert az inode-on belül nem tudunk mondjuk egy cserélhető floppy vagy CD-ROM szektorszámaira hivatkozni - egy másik diszkről. Ezért találták ki az ún. szimbolikus vagy soft-linket, amely szintén egy link, de úgy mőködik, hogy a link maga egy speciális file, amiben a hivatkozott file neve van. Itt általában érdemes relatív nevekkel dolgozni, így később egész könyvtárszerkezetek, részfák másolásakor, mozgatásakor kevesebb problémába ütközünk. Mozgatás alatt az is értendő, ha az adott filesystem-et a könyvtárstruktúra egy más pontjára illesztjük be!

parancsok: mv, rm, commanderek/file-managerek: Midnight Commander (mc)

Novell

Vissza a tartalomjegyzékre